Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet zordon multját elfeledtem,
Megnyílott előttem a bezárult éden,
Újra fellobogott elhamvadt reményem.
- Rózsaszinű felhők úszkáltak az égen.

Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,
Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek...
...Rabszolgája lettem csapodár szivének...
- Hittem a mosolygó, rózsaszinű égnek.

Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába'...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.

1896 augusztus 2


Stílusok

Mikor láttalak, új életre támadtam,
Kínok sötét múltját elfeledtem,
Elém tárult a bezárt éden,
Feltámadt a halványult reményem.
- Égtek a rózsaszín felhők az égen.

Ha hullámzott a kérdések tengerén,
Boldoggá tett a szemed fénye, bizsergésem.
Óh, milyen naivan hittem ennek a futó fénynek...
...Rabszolgája lettem szeszélyes szívednek...
- Bizonytalan örömök rózsaszín égét hittem.

Amikor szétváltunk, a szívem tüzének lángja
Kialudt örökre a sötét éjbe...
Komor bánattá vált a csillogó reményem,
Fullasztó kínokká égő szenvedélyem...
- Sötét, borús felhők rohantak az égen.

1896. augusztus 2.

Amikor meglátlak, életre ébredek,
Kínokkal teli múltam elfelejtek.
Előttem nyílnak a bezárt kertek,
Újra lángra kap elfakult remények.
- Rózsaszínű fellegek úsznak az égen.

Ha időnként a kétség hulláma vet,
Boldogságot adó szemed fénye mett.
Óh, mennyire hittam e csalódó fénysugárnak...
...Rabszolgája lettem ingadozó szívednek...
- Hittem a mosolygó, rózsaszínű égnek.

Amikor elválunk, szívem lángja kihuny,
Örökre a sötét éjbe merül.
Dölyfös reményem komor bánattá változik,
Égető szenvedélyem fojtogató kínná lesz...
- Sötét, bús felhők száguldanak az égen.

1896 augusztus 2

Mikor meglátlak én, új életet lelek,
Kínos múlt porát elfelejtem belek,
Megnyílik előttem az elhagyott kert,
Fénylő reményem újra felcsillan itt,
- Az égen rózsaszín felhők úsznak merengőn.

Ha néha kételkedés árja támad,
Boldoggá tesz szemed biztatón ragyogó had,
Óh, hogy hittem én e csaló, tévelygő fénynél...
...Rabszolga lettem végtelenül ingatag szívnek él...
- Hittem a mosolygó, rózsaszín ég káprázatán.

Amikor elválunk, szívem fénye alábbhagy,
Kialszik örökre, sötétség átveszi a vágy,
Komor bánattá változik fényes reményem,
Borongó fájdalommal égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek rohannak a magas égben.

1896-ban, augusztus 2-án.

Mikor találkoztam, élet ragyogott fel bennem,
Korábbi bánatom hátrahagyva tűnt el szerteszét,
Kinyílt előttem a bezárult paradicsom kapuja,
Újra felélénkült elhalványult reményem,
- Rózsaszín felhők libegtek az ég alatt.

Ha néha kétségbeesés hulláma döntögélt,
Boldoggá tett a tekinteted biztató sugara.
Óh, hogy hittem ennek a csábító, ingadozó fénynek...
...Csapdába estem a kényúrnak, a szívednek...
- Hittem az édes mosolygó, rózsaszín égnek.

Amikor elbúcsúztunk, szívem lángjai elvesztek,
Örökre kioltva a sötét éjszakában...
Nagyravált tündöklő reményem sötét bánattá,
Fülledt kínná a lángoló szenvedélyem...
- Sötét, szomorú felhők száguldoztak az ég alatt.

1896 augusztus 2.