Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,
Folyók mély bölcsőkből kikeltek
S engem elhagynak már azok is,
Akik eddig szívvel sziveltek.

Valaki megőrült az Űrben,
Valamely Nap járja bolondját,
Valaki mindent összezavart
S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak,
Ébrednek oktalan szerelmek
S karunkon a régi örömök
Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre
S gőzösök egymásba szaladnak
S akik szerették az Életet,
Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk?
Egymás mindene minden-minden
S a felhőt az a Cél kergeti,
Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz,
Más a holt Tenger, más az örvény
S másképpen villan meg agyamon
Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek:
Mi lesz vajon, jaj, mi lesz holnap?
Messze világok szeszélyei
Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom,
Hogyan hal el minden, mi drága?
Óh, örök titkoknak szomorú,
Borzasztó, egységes világa.


Elemzések

Ady Endre "A csodák esztendeje" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmon belül.

A versben megfigyelhető, hogy Ady erőteljes képekkel és metaforákkal dolgozik, amelyek kifejezik a változás és az instabilitás érzését. Ez az expresszivitás, a szimbolikus nyelvhasználat a szecesszió stílusjegyeit hordozza, amely a magyar irodalomban az 1900-as évek elején volt jellemző. Ady ezzel a stílussal a saját érzéseit és a kor társadalmi problémáit fejezi ki.

Emellett az űr, a Nap, az üstökösök megjelenése az avantgárd mozgalmak hatásait tükrözi. Az avantgárd irodalom a 20. század elején törekedett a hagyományos irodalmi konvenciók megdöntésére és a kísérletezésre, ami a versben megjelenik a váratlan események, a szokatlan összefüggések bemutatásával.

A szépirodalmi összefüggések között kiemelkedik az Ady Endre által használt lírai én. A lírai én az irodalomban gyakran megjelenő szerzői beleszólás, a költő emocionális tapasztalatainak kifejezése. Ez a lírikus hang megközelítést ad a szövegnek, és a vers minden elemében jelen van, miközben a változás és a bizonytalanság közepette kifejezi a költő személyes aggodalmait és érzéseit.

A vers általánosan megfogalmazott témája és kifejezésmódja azonban hasonlóságokat mutat más nemzetközi irodalmi művekkel is. A dekadencia fogalmának megjelenése a költő irodalmi váltását és az emberi élet változását hordozza. Ezenkívül a halál, a szerelem és az öröm motívumai, valamint az emberi tapasztalás általános érzése a világgal való harcra és megértésre, számos más irodalmi műben is gyakran megjelenik.

Összességében Ady Endre "A csodák esztendeje" egy irodalomtörténeti szempontból izgalmas vers, amely reprezentálja a szecesszió és az avantgárd hatásait a magyar irodalomban. Emellett számos általánosan felismerhető irodalmi témát és érzelemábrázolást mutat, amely együtt jár más, nemzetközi művekkel is.

A vers teológiai szempontból a keresztény vallásból merített gondolatokat és képeket tartalmaz. Az alábbiakban kifejtem, hogy hogyan kapcsolódik a vers a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaihoz.

Bibliatudomány:
A bibliatudomány az Ó- és Újszövetséget tanulmányozza, és megpróbálja megérteni azokat a történelmi és teológiai összefüggéseket, amelyek a Szentírásban megtalálhatóak. A versben megjelenő "Nagy Halál-légyottnak" utalhatunk a Sátánra vagy a pusztításra, amely a bibliai apokaliptikus jelenetekben és a Jelenések könyvében is megjelenik. A versben jelenlévő "S és a felhő az a Cél" pedig összecsenghet a Jézus Krisztus második eljövetelével, amikor a mennyei Jeruzsálem felhőben fog eljönni (Jelenések 1:7).

Patrisztika:
A patrisztika az első öt évszázad tanítóinak, az egyházatyák életének és munkáinak tanulmányozása. A versben megjelenő "Bicskák szomjasabbak a vérre" rész összhangban lehet a mártíriummal és az első keresztények elnyomásával, akik az igaz hitért feláldozták saját életüket. Az "Egy pillanat és minden más lesz" rész pedig összekapcsolható Augustinus tanításával az idő múlásáról és a jövőbeli változásokról.

Skolasztika:
A skolasztika a középkori egyházi tanítások és filozófia, amely a keresztény hitet és a klasszikus filozófiai gondolatokat egyesítette. A versben megjelenő "Valaki megőrült az Űrben" rész összekapcsolható az Esztendő csodájával, amelyben a racionális gondolkodást felülírja a természetfeletti erők, a misztikus és transzcendens jelenségek. Ez hasonló lehet Aquinói Szent Tamás teológiájához, aki a hit és az értelem kapcsolatával foglalkozott.

Egyéb ötletek:
A versben megjelenő félelem és bizonytalanság az emberi létfeltételekre és sorsra vonatkozó kérdéseket vet fel. A vers azt sugallhatja, hogy az emberi élet értelmetlen és kaotikus, és a vallás és hit az egyetlen lehetőség a bizonyosság és remény megtalálására. Az emberi tapasztalatok és érzések megjelenítése, mint az öröm, szerelem, halál és félelem, segít abban, hogy a vers mélyebb teológiai értelmet kapjon, és felkavarja a hallgatók vagy olvasók gondolatait a hit és Isten létezőségéről.

A vers természettudományos szempontból számos érdekes elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban megjelenő évszakok (Ősz, Tél, Tavasz, Nyár) arra utalnak, hogy az idő múlik, az évszakok változnak. A természettudományban jelenleg is vizsgálják az évszakok változásának okait, például a klímaváltozás és az üvegházhatású gázok hatását a globális időjárásra.

A második versszakban megemlített Űrben valaki megtörténtő őrülése utalhat az asztrofizika és az űrkutatás területén elért felfedezésekre és kutatásokra. Az üstökösök jövésének említése pedig arra utalhat, hogy a tudomány már képes előre jelezni, mikor közelítenek a Földhöz üstökösök, és milyen hatást gyakorolhatnak a bolygóra.

A harmadik versszak a vágyak és az érzelmek változását említi. Ezt a pszichológiával és az idegtudománnyal lehet kapcsolatba hozni, amelyek a mai kutatásoknak köszönhetően egyre jobban megértik, hogyan alakulnak és változnak az emberi érzelmek és vágyak.

A negyedik versszakban megjelenő szomjasabb bicskák és gőzösök egymásba szaladása arra utalhat, hogy a versben megjelenő világban a konfliktusok és az erőszak erősödnek. Ezt kapcsolhatjuk például a háborúk és a fegyverkezési verseny kapcsán végzett kutatásokhoz.

Az ötödik versszakban felmerül a kérdés, hogy ki jár közöttünk és hogy mi a célja. Ezt kapcsolhatjuk például a társadalomtudományokhoz, amelyek a társadalmi interakciókat és a célkitűzések megvalósítását vizsgálják.

A hatodik versszakban található "egy pillanat és minden más lesz" kifejezés megjeleníti a változás, a folytonosság felbomlásának gondolatát. Ez kapcsolható például a fizikában a kvantummechanika alapelveivel, amelyek szerint az anyag bizonyos pontokban diskontinuálisan viselkedhet.

A hetedik versszak a jövőtől való félelmet és a világok szeszélyeit szemlélteti. Ez összekapcsolható a jelenlegi kutatásokkal a jövőkutatás, a kockázatelemzés és a klímaváltozás területén.

A nyolcadik versszak a sorsunk és a drága dolgaink elvesztésének megemlítésével arra utalhat, hogy az emberek életét befolyásoló eseményekre nincs mindig befolyásunk, és hogy egy egységes, megmagyarázhatatlan világban élünk. Ez összekapcsolható a filozófiával és a modern fizikával való gondolkodással, amelyek próbálják megmagyarázni minden ember és a világ körülöttünk sorsszerűségét.

Összességében tehát a vers az emberi tapasztalatokat és érzéseket ábrázolja, de sok olyan elemet tartalmaz, amelyek korunk természettudományos felfedezéseivel és kutatásaival kapcsolatba hozhatók.