Hűvös park, őszi reggelek:
Dér-ittasan leszállingóznak
Valakire
Vörhenyes tölgyfa-levelek.

Valakinek szeme ragyog,
Szórja a levelet marokkal
S cseng a szive:
»Halleluja, szép aranyok.«

Kél a nap s irigyen nevet:
Valaki boldog. Csönd a parkban
És hullanak
Garmadával a levelek.


Elemzések

Az Ady Endre A Gazdagság Álma című versét természettudományos szempontból is értelmezhetjük. A verse az őszi reggeleken játszódik, amikor a levelek már lehullanak a fákról. Az őszi időszak és az ittasan leszállingózó vörhenyes tölgyfa-levelek a növények életciklusára utalnak, amikor a fák elkezdik levetkőzni és a természet készülődik a téli pihenésre.

A versben említett valaki, akinek a szeme ragyog és aranyokat szór a levelekkel, utalhat a modern természettudományban felbukkanó gazdagságra és új felfedezésekre. A természettudomány legfrissebb kutatásai és felfedezései megállíthatatlanul fejlődnek, és lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy újabb és újabb "aranyokat" fedezzenek fel a világban. Ez a személy boldognak érzi magát ebben a felfedezésekből fakadó gazdag tudás birtokában.

A versben szereplő nap, amely irigykedve nevet, utalhat a természetközeli emberek boldogságára, akik a természetet és annak csodáit részesítik előnyben. Az őszi parkban, ahol a csönd uralkodik és hullanak a levelek, a versemben felidéződik a természeti ritmus, a változás és a ciklikusság, amelyeket a modern természettudomány is tanulmányoz és megpróbál megérteni.

Összességében a vers a természettudományos felfedezésekkel összefüggésbe hozza az ember boldogságát, a gazdagságot és a természet csodáit. A természettudomány napjainkban folyamatosan bővülő ismeretekkel táplálja az embert, és lehetőséget ad neki, hogy végigélje és megértse a természet változásaiban rejlő szépséget és misztikumot.

Az Ady Endre által írt "A gazdagság álma" című vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést hordoz magában mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megemlíteni a vers formai tulajdonságait. A vers ABA struktúrájú, azaz az első és harmadik sor rímel, míg a második sor közöttük álló, a lezárást és újrakezdést szemléltető középső sorként funkcionál. Ez a forma a magyar költészeti hagyományban gyakran előforduló kötött forma példája, ami a romantikus költészet hatására alakult ki. Ezen túlmenően, a rímelés és az alliteráció (hangsúlyos betűk ismétlése) is megtalálható a versben, ami a költői eszközök és intenzitásvilág gazdagítását szolgálja.

A tartalmi elemzés során számos fontos motívumot és témát találhatunk, melyek gyakoriak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az őszi reggelek, a park és a levelek motívumai mind hagyományosan jelentik az elmúlást, az idő múlását és a halál közeledtét. Ezenkívül a tölgyfa és a ragyogó szemek, valamint a szép aranyok motívumok az élet örömét, a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálják. Az örömteli pillanatok kiemelése és a mindennapi élet megszentelése is gyakori témája az irodalomnak.

A versben megjelenő hangulatokat és érzéseket is érdemes megemlíteni. Az őszi reggeli hűvösben, deresen szemléljük a fákra hulló vörhenyes tölgyfa leveleket, majd a vers egy fordulópontot vesz, amikor a ragyogó szemű személy boldogságot érez az arany színek láttán. A vers zárásában a nap kineveti az embert a boldogságától, mely szomorúságot és nyugtalanságot vetít előre.

A vers tehát a természet, az idő múlása, az élet öröme és boldogságának pillanatai köré épül, és ezen témák és motívumok elemzésével különböző összefüggéseket találhatunk a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is.

Az Ady Endre "A Gazdagság Álma" című versében teológiai szempontból számos értelmezési lehetőség rejlik.

Egy lehetséges megközelítés a bibliatudomány nézőpontjából történhet. A vers kezdete a "Hűvös park, őszi reggelek" képpel játszik el, ami az Egyedenvaló őszi természetére és a teremtés isteni művére utalhat. Az "ősi reggelek" kifejezés a Teremtés könyvére, az Isteni Teremtőre utal, aki minden reggel alkotja újjá a világot.

A "Dér-ittasan leszállingóznak Valakire Vörhenyes tölgyfa-levelek" sorban a Biblia általában a falevelek hullását a múló idő, a halál és a pusztulás jelképének tartja. Ezek a szimbólumok a korábban említett őszi reggelekkel együtt a halandóság és a földi létezés sebezhetőségét fejezik ki.

A "Valakinek szeme ragyog, Szórja a levelet marokkal S cseng a szive: 'Halleluja, szép aranyok.'" sorban a gazdagság iránti vágy és a boldogság ábrázolódik. A "Valaki" személy azonban titokzatos marad, ami lehetővé teszi más értelmezések bevonását a versbe.

A patrisztika, azaz az ókori keresztény gondolkodás perspektívájából a vers a földi gazdagság és boldogság illúziójának bemutatására utalhat. Az emberi vágyak kielégítése korlátozott, és sosem vezethet valódi boldogsághoz. A "Halleluja, szép aranyok" sor egyértelműen ironikusnak tűnik, hiszen hangsúlyozza a külsőségek és a felületesség ürességét.

A skolasztika, azaz a középkori keresztény filozófia nézőpontjából a vers tulajdonképpen a földi dolgok jelentőségének relativizálását fejezi ki. A gazdagság és a világi jóságok ideiglenesek és múlékonyak, míg az örök boldogság csak Istenhez való közelítéssel érhető el. Az "És hullanak Garmadával a levelek" sor mutatja az idő múlását és a múlandóságot, míg a "Kél a nap s irigyen nevet: Valaki boldog. Csönd a parkban" sor a földi boldogság lehetőségének lehetőségét hordozza, de ez csak pillanatnyi és átmeneti boldogság lehet, ami elmúlik a múlandóságba.

Ezen kívül más ismeretek, például az irodalomtudomány, pszichológia vagy filozófia is bevonható az elemzésbe, hogy mélyebb megértést és értelmezést nyújtson az Ady Endre versén keresztül.