Az Ady Endre által írt "A gazdagság álma" című vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést hordoz magában mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megemlíteni a vers formai tulajdonságait. A vers ABA struktúrájú, azaz az első és harmadik sor rímel, míg a második sor közöttük álló, a lezárást és újrakezdést szemléltető középső sorként funkcionál. Ez a forma a magyar költészeti hagyományban gyakran előforduló kötött forma példája, ami a romantikus költészet hatására alakult ki. Ezen túlmenően, a rímelés és az alliteráció (hangsúlyos betűk ismétlése) is megtalálható a versben, ami a költői eszközök és intenzitásvilág gazdagítását szolgálja.
A tartalmi elemzés során számos fontos motívumot és témát találhatunk, melyek gyakoriak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az őszi reggelek, a park és a levelek motívumai mind hagyományosan jelentik az elmúlást, az idő múlását és a halál közeledtét. Ezenkívül a tölgyfa és a ragyogó szemek, valamint a szép aranyok motívumok az élet örömét, a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálják. Az örömteli pillanatok kiemelése és a mindennapi élet megszentelése is gyakori témája az irodalomnak.
A versben megjelenő hangulatokat és érzéseket is érdemes megemlíteni. Az őszi reggeli hűvösben, deresen szemléljük a fákra hulló vörhenyes tölgyfa leveleket, majd a vers egy fordulópontot vesz, amikor a ragyogó szemű személy boldogságot érez az arany színek láttán. A vers zárásában a nap kineveti az embert a boldogságától, mely szomorúságot és nyugtalanságot vetít előre.
A vers tehát a természet, az idő múlása, az élet öröme és boldogságának pillanatai köré épül, és ezen témák és motívumok elemzésével különböző összefüggéseket találhatunk a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is.