A vers teológiai szempontból is értelmezhető, kifejezi Ady Endre vallási érzéseit és a halálhoz való viszonyát. Az alábbiakban néhány lehetséges értelmezést mutatok be a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az élet és a halál, valamint a szeretet témája. A versekben említett emberek, akiket Ady szeretett, lehetnek élők és holtak, akik az életben való szeretetének és emlékezetének részét képezik. Az András-nap, mint ünnep, egyfajta időpontot képez, amikor ezek az emberek megjelennek Ady életében, és ő emlékezik rájuk. Ez a jelenség a Vallomásokban is előfordul, ahol Ady Istenhez beszélve megidézi azt, akit szeretett és már nincs közöttünk.
A patrisztikai értelmezés szerint a vers Isten kegyelméről és az emberi szeretetről szól. Az élet és a halál egymással szoros kapcsolatban áll, és bár az emberek elhagyják a földi világot, a szeretetük tovább él, és átalakulva továbbra is jelen van. Az ünnepi menetben megjelenő emberek szimbolizálhatják az elhunytakat, akik visszatérnek a szeretettel megtöltött szívbe, és így az emlékek és a szeretet örökké élnek.
A skolasztikus teológia szempontjából a versben megjelenő szeretet és halál kapcsolata vizsgálható. A skolasztika szerint a halálban az emberi test és lélek szétválik, de a lélek tovább él. A versben említett holtak, akik az éjszaka folyamán a szívben időznek, lehetnek azok az elhunytak, akiknek a léleke a földi világban még nem talált nyugalmat. A "szívemből rostokoltak" kifejezés arra utal, hogy ezek az elhunytak a szeretettel telített szívben megtalálják a békét és az üdvösséget. A hajnal beköszöntével pedig tovább kell menniük, a további lelki fejlődésre és üdvösségre.
Ezenkívül lehetőség van más szempontokat is figyelembe venni a vers értelmezésében. Például az öröklét, a múlt és a jelen kapcsolata, a nosztalgia, a következő életre való hit kérdése, és még sok más. Az Ady Endre versek sokféleképpen értelmezhetőek és folyamatosan táplálkozhatnak különböző vallási és teológiai nézőpontokból.