(Hogy bántva-tartva lanyhán haladok,
Leszerszámolt paripám, Vakmerőség,
Szaladjon el most nyergeletlenül
S hordja össze az ének minden hősét,
Könnyűek ők, mert gondolatosak
S jó helyük is volt mindig e sorok közt
S szidván erkölcsét mi is e Századnak:
Lázadni is csak énbennem lázadnak.)

(Ha jól tudom, a maga Századát
Jó és rossz vátesz örökösen szidta
S mert zsémbelődni, káromkodni tud:
Már eo ipso költő minden szittya.
Koboz mikor ír heti krónikát,
Aranybullás magyar-kor jut eszembe:
Nyög az úr-had, meg már a pór is lázad:
Mentsd meg, király, révünkön, a hazánkat.)

(De Kozma Andor több, jobb valaki,
Mintsem érje értetlen félreértés:
Úri, ősi, poétás dolog ez,
Bár önző, mint őszi szerelemféltés.
A Deákné vásznánál hószerűbb
Magam se vagyok, de én is az alkut,
Két kézzel adnák, még akkor se kérem:
Erő a lelkünk és nem ál-szemérem.)

Gügyögtetni egy asszony gyermekét,
Ki szakadt boldog ágyékából másnak
S kinek lyány-anyját úgy vágytuk vala
Nyitásán az Életnek és a hársnak:
Nincs ennél csodább, forróbb valami,
Krisztusi tett, habár Ottokár tette:
Mária, József, Krisztus és ól-rácsok:
Názáret sarját áldom, a jó ácsot.

Művészet: hogy forrón megölelünk
Sorsainktól távol-eltévelygőket,
Ál-rokonokat, idegeneket,
Rég elhagyott vagy sohse talált nőket,
Gyermekeket, kik nem a mieink
S agg-népet, kit nem csünget a családfánk:
A Margita gyermekét szentté tette,
Hogy Ottokár, távol-apja, szerette.

De a gyerek, istenem, egy gyerek,
Olyan szépség, mint amilyen utálat,
Elégtétel egy asszonynak talán,
De férfinak, még ha apa is, bánat:
Életünk ellen jött tolakodó,
Bimbó-voltával korhadt bokrot sértő,
Ki magába van jól szerelmesedve,
Gyermekben annak nem telhet a kedve.

Ám Ottokár a Margita fiát
Anyja helyett s maga helyett imádta,
Mindazt, amitől bután elmaradt,
Most megint búsan, újból elkivánva.
Van ebben egy kis széchenyiskedés,
Hisz a nagy magyar tele volt hibákkal
S minden hibáknak egy vala a tője:
Szimbólumoknak volt a szeretője.

Az öreg Lánchíd egyik szimbolum
S hallom, hogy most majd szépen tesznek róla:
Nemsokára már semmi sem marad
Ez országban, mely külön álmunk ójja:
Germánnál, szlávnál ősibb álmokat
S a latinoknál furcsább furcsaságot.
Nem érek rá bús fajtámat szeretni
S fáj, hogy aki védi, csaló vagy senki.

De az bizonyos, hogy élni akar,
Mint zsidó hősnőm jelképezi szépen,
Keresztül Rákosin és Szemerén,
Keresztül sok rendetlen és igétlen
Gyávaságon, zavaron, helyzeten
S kissé túlzottan-honos zsidóinkon.
Ki nem beszédes, György úr, egyszer mondta:
Mi vagyunk Európa legbölcsebb bolondja.

Tehát biztos, hogy élni akarunk
S Úristenem, olyan nehéz elhúnyni:
Margita egyszer fölkapta fejét:
»Nem akarok az Élettől elbújni
S már úgy érzem, hogy szabad is vagyok
S talán holnap fűttetem fehér jachtom,
Kissé unom kipletykáltan szenvedni:
Hát élni kell és menni, menni, menni.«

És játszott a gyerekkel Ottokár
Mint ahogy páran a Sorsunkkal játszunk
S mink, a szemlélődő távoliak,
Véres, váratlan csillagokat láttunk
S láttuk, bódul a legszebb ember is
Ezen a Bécses, papos, úri tájon,
Hogy nincs, ami lelkünket összekösse
S akik volnánk is, sohse tartunk össze.

Elmegy Margita s Ottokár vele -
S zsebrák had helyett jön-e uralomra
Úribb, jobb sereg és értelmesebb
S nem csupán a tisztességében lomha?
Majd elmondom; ha tizenöt napot
Bír én szegény, agyon-próbált türelmem:
Annyit előre vallok, ilyen rosszul
Csak Isten bánhat velünk, aki bosszul.

Megcsókoltatnám beteg szívemet,
Valakivel, ki érdemes e csókra,
Kinek van elég hozzám-tapadott
Érezni- és elcsókolni-valója.
De ez a vers tán három folytatás
És azután elnémul szépen, enyhén,
Százszor ennyi készült iródni benne,
Ha itt, Pesten, ez olyan könnyen menne.

Tipegj végig százszor a szívemen
Rég elejtett asszonya Ottokárnak:
Veszélytelen s már elég zavaros
Lelke e bizarr, kis históriának.
Robbantani vágytam Hungáriát
S Margitám, pardon, Reád emlékeztem:
Politikát akartam jellel szőve
S nem Te hibád: szükségem volt egy Nőre.

Most nem tudom, hogy vajon Ottokár
Igéretek nyomán szaladt Utánad?
Csókolom a növekedő fiad,
Tán hazudok, de ezerszer bocsánat.
Mert hazudni legkönnyebb magyarul
S mert úgyis csak dühből tudok hazudni,
Magyar sors, csók - ki tudja, ami ránk vár?
Ránk mered egy szfinksz: a jövendő császár.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból kevés konkrét elemet tartalmaz, inkább a társadalmi és politikai kérdések állnak előtérben. Azonban a szövegben egyéb tematikai elemek és illusztrációk találhatóak, amelyek kapcsolódhatnak a mai természettudományhoz.

Az egyik ilyen elem a gyermekáldás és az élet vizsgálata. A versben a csecsemő csodáját és a születéssel járó nehézségeket említik. Ebben a témában a mai természettudományban számos felfedezés történt, mint például az emberi genom teljes feltérképezése és az öröklődési folyamatok részletes feltárása. Ezek a felfedezések segítenek jobban megérteni az élet keletkezését és fejlődését.

A vers másik tematikája a társadalmi és politikai viszonyok, amelyek az emberi életet befolyásolják. Bár a vers az Ady Endre korára vonatkozik, a társadalom és a politikai rendszerek változásai mai napig az emberi életet és a természettudomány fejlődését is alakítják. A közpolitikák, a gazdasági rendszerek és a társadalmi struktúrák mind befolyásolják az emberi életet és a természeti erőforrások kiaknázását.

A versben szerepel továbbá a természeti jelenségek és elemek megjelenítése. Például említésre kerül a Bécs környéki táj és az öreg Lánchíd, amelyek természeti tárgyak. Ezen keresztül a természeti adottságok és környezeti elemek fontosságára és megőrzésére is utalhat a szöveg.

Összességében a vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, de a gyermekáldás és az élet vizsgálata, valamint a társadalmi és politikai viszonyok elemzése olyan témák, amelyek a természettudományhoz kapcsolódhatnak, bár általában más diszciplínák, például a szociológia vagy az antropológia területeihez tartoznak.

Ady Endre A MARGITA FIA című versének teológiai szempontból történő elemzése során az alábbi összefüggésekre hívhatjuk fel a figyelmet.

Bibliai nézőpont:
- A versben megjelenik a keresztény hármasság: Mária, József és a Margita gyermek.
- A gyermek születése tekintetében Jézus születéséhez hasonlítható, hiszen egy asszony által születik, akinek az Élet és a hárs ajándékozza meg.
- A gyermek áldása szempontjából fontos a jó ács tettének elismerése.

Patrisztika nézőpont:
- Az anya és a gyermek kapcsolatán keresztül a szeretet és önzetlenség példája jelenik meg.
- Az anya áldozatvállalása és odaadása az újszülött számára az Isteni szeretet tükörképe.

Skolasztika nézőpont:
- A versekben megjelenő ellentétek (élet és halál, boldogság és bánat, jó és rossz) a skolasztikus gondolkodás alapjait képezhetik, melyben a párbeszédre és az érvek előadására van hangsúly.

Bibliatudomány nézőpont:
- A vers több bibliai utalást és szimbólumot tartalmaz, mint például Krisztus, Mária és József neve, valamint a rácsozott ólra utalás.
- Az idézetek aszámosan hivatkoznak a Bibliára és Jézus Krisztusra.

Ezen nézőpontok mellett további észrevételek is lehetnek:

- Az emberi élet védelme és megbecsülése jelenik meg a gyermek születésének ábrázolásában.
- Az élni akarás és a küzdelem szimbólumaként értelmezhető a gyermek, aki az életet jelenti.
- Az anya és megszületett gyermek kötelékének megerősítése és az azonosultság érzése szerepel a versben.
- A versekben ábrázolt ellentétek, mint a boldogság és bánat, a férfi és női szerepkörök, az önzetlenség és az önzőség, a hagyomány és a változás, a magány és a kapcsolattartás jelzik a feszültséget az ember és Isten között.

Ezen elemzés alapján láthatjuk, hogy Ady Endre A MARGITA FIA című verse számos teológiai szempontot érint, és az emberi élet, az összeköttetés Istenel és egymással, valamint a küzdelem és a boldogság témáját is érinti.

Ady Endre "A Margita fia" című verse számos irodalomtudományi összefüggést hordoz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megemlíteni, hogy Ady Endre verseiben gyakran érezhető a századelő irodalmi és társadalmi helyzet kritikája. Ebben a versben is olyan témákat érint, mint az erkölcs leépülése, a politikai problémák, a közéleti helyzet tárgyalása. Ez a fajta társadalmi kritika és elemzés már az akkori költői tradícióhoz kapcsolódott, és a magyar szépirodalom jelentős vonulata.

A versben gyakran találkozhatunk egyéni lírai jegyekkel, amelyek jellemezik Ady Endre költészetét. Az én szubjektivitása, az intim hangvétel, a személyes érzelmek és tapasztalatok megjelenése mind meghatározóak a költő művészetében. Egyéni lírájának köszönhetően verselése fölé emelkedik, és egyfajta egyetemesebb jelentéstartalmat hordoz.

Ady Endre a magyar költészetben újszerű formai megoldásokat alkalmazott, amelyek meglátszanak ebben a versben is. Például a versszakokban az elválasztás funkcióját kiszélesítette, hiszen a vers több szerkezeti egységre van felosztva. Emellett használ rímelést és ritmizálást, amelyek az akkori kánonoknak megfelelőek, de egyben modernségüket is jelzik.

A versekben gyakran megjelennek kulturális és irodalmi utalások, amelyek a költő műveltségét tükrözik. A "A Margita fia" sorai között is találhatunk ilyen utalásokat, például Arany Jánosra, vagy a magyar történelem ikonikus alakjaira, mint Széchenyi István.

A nemzetközi szépirodalom területén is vannak párhuzamok és összefüggések Ady Endre verseivel. Például a századelő európai irodalmában is jelen volt a társadalmi kritika, a modernség iránti vágy, az egyéni érzelmek és tapasztalatok megjelenése a költészetben.

Emellett a modernista irányzatok, mint az expresszionizmus vagy a szimbolizmus is hatással voltak Ady Endre művészetére. Ezek a művészeti stílusok a személyes érzelmek, gondolatok és az önkifejezés erős hangsúlyozására törekedtek, ami jól látható a költő verseiben is.

Összefoglalva, Ady Endre "A Margita fia" című versét irodalomtudományi szempontból több összefüggésben is lehet értelmezni. A magyar szépirodalomban a maga korának kontextusában kritikus és társadalmi témákat érint, miközben egyéni lírai szálakat is hordoz. Emellett a nemzetközi szépirodalmi hatások is jelen vannak a költeményben, például a modernista irányzatok és a kulturális utalások révén.