Ady Endre A RÉMNEK HANGJA
Az alábbi vers Ady Endre A RÉMNEK HANGJA című művének részlete. Ez a költemény a modernista irányzatokhoz sorolható, amely az előző századforduló környékén jelent meg és szakított az addigi hagyományos költészettel. Az itt bemutatott versben is megfigyelhetőek ezek a modernista jellemzők.
Az első sorokban található "Bús gőzösök" és "kutyáim" képek és szimbólumok használata az önállóan is értelmezhető és erős érzelmi hatást keltő elemeket jelenti. Az "éjjel rendje" és a "hadak és vadak" sorok a költő környezetével kapcsolatban vallanak, arra utalnak, hogy a költő érzékel valami bajt vagy fenyegetettséget.
A költő továbbá a második versszakban is használ szimbólumokat és képeket: "Ritkított, vén erdők jajongnak", "hantolt emlékek" és "Cincognak föl megsüketítőn". Ezek a sorok továbbra is a veszélyre, a félelemre és az elhagyatottságra utalnak. A "Rém" szintén egy szimbolikus alak, ami a fenyegető és ijesztő entitást jelképezi.
A harmadik versszakban a költő arra reflektál, hogy régebben "akkor voltunk mi derekak, / Mikor még így együtt nem voltunk". Ez arra utal, hogy valaki vagy valami megváltoztatta és megzavarta a világot, kihozta az emberekből a rájuk leselkedő ijesztő érzéseket.
Az utolsó versszakban a költő különböző elemeket sorol fel, amelyek összezavarodtak és szétszakadtak. Az "erdő", az "éjek", a "riadások" és a "kisértetek" mind arra utalnak, hogy a költő és a világ körülötte egy olyan helyzetben van, amelyben minden megszakadt és széthullott.
Ez a vers tehát az elidegenedettségről és az emberi lélekben zajló belső zavarokról szól. A költő különböző elemeket és szimbólumokat használ a félelem és az elhagyatottság érzésének kifejezésére. A vers a modernista stílushoz köthető, amely a hagyományos formák és kifejezések megtörését jelenti.