Ki az én sorsomat ellopta,
Láttam,
Nipponban vagy Amerikában,
Nem emlékszem:
Álmomban láttam.
Aratott és eredmény-kévék
Halmaza és kincse előtte.
Fiatal volt, holott miként én,
Taposta harmincharmadik
Évét.
Szinte robbant még az erőtől,
Hogy a munkából hazatért
S akkor
Fiatal feleséget csókolt
Tüzesen a hűs alkonyatkor
S gyermekek játszottak a kertben.
Verten
Én is ott voltam, tönkreverten,
Idegen koldus azon arccal,
Korral
S ő élettől mámorosan,
Jókedvűen kinált meg
Kenyérrel és almaborral.
Az udvaron vackot vetettek
S bénán
Őriztem a paradicsomot.
S nem mondtam meg, hogy én lehetnék
Ifjú gazda s nem koldus vendég
S némán,
Titokban oldtam kereket
S neki a bús országutaknak
Szaladtam futva, szökve
Sorsom tolvajától örökre.


Elemzések

A versben a természettudományos szempontból leginkább a biológia és a környezettudomány témaköreihez kapcsolódó elemeket találhatunk.

Az első olyan elem, ami a természettudományos felfedezésekhez kapcsolódik, az az "Álmomban láttam" rész. Az alvás és az álmodás folyamatával a modern kutatások során jelentős előrelépéseket tettünk, és ma már sokat tudunk az agy működéséről és az alvás szerepéről.

A következő elem a "Paradicsomot őriztem" rész, ahol a versszakban a paradicsom megjelenése és termesztése említésre kerül. A paradicsommal kapcsolatos kutatások során például kiderült, hogy milyen tápanyagokat tartalmaz, és hogyan lehet hatékonyan termeszteni. A paradicsom genetikáját is alaposan tanulmányozták, és sikerült kifejleszteni olyan fajtákat, amelyek ellenállóbbak a betegségekkel és a környezeti stresszhatásokkal szemben.

A versben megjelenik még az "erő" és "fiatal feleség" motívuma is, ami az emberi test egészséges és fiatalos állapotával hozható összefüggésbe. A biológiai kutatások eredményei alapján ma már többet tudunk az egészségmegőrzésről és az öregedés folyamatáról, és folyamatosan kutatások folynak például az élettartam meghosszabbítására és az öregedés jeleinek lassítására.

A versben megjelenik továbbá a "kertben játszó gyermekek" és az "udvaron vackot vetett" részek is, amelyek a természet és a környezet kapcsolatára utalnak. A mai természettudományban egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntarthatóság és az ökológiai egyensúly fenntartása, és jelentős eredményeket értek el az olyan területeken, mint az alternatív energiaforrások, a klímaváltozás hatásainak mérséklése és a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználása.

Összességében a versben megjelenő elemek a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és eredményeivel hozhatóak összefüggésbe. A biológia, a környezettudomány és az egészségtudomány területein elért kutatási eredmények mind arra utalnak, hogy az emberi élet milyen kapcsolatban van a természettel és milyen hatással lehetünk rá.

Ady Endre "A sorsom ellopója" című versét teológiai szempontból is értelmezhetjük. A versben felvetett kérdések és motívumok kapcsolatba hozhatók a bibliatudománnyal, a patrisztikával és a skolasztikával is.

A vers kezdete a sors fogalmára mutat rá. Ady arról beszél, hogy valaki ellopta az ő sorsát, és bár nem emlékszik pontosan, hogy hol és mikor történt ez, álmában mégis látta ezt az eseményt. Ebben a részben található összefüggés a bibliai történetekkel, ahol előfordul, hogy Isten vagy más felsőbb hatalmak a személyek sorsát befolyásolják vagy megváltoztatják. Például Jeremiás próféta esetében Isten már anyaméhben kiválasztotta őt, hogy prófétává tegye (Jer 1,5).

A vers további részében Ady egy boldogan élő házaspárt és gyermekeiket fest le. A férj fiatal és erős, a munka után boldogan üdvözli feleségét, és a családjuk boldogságát élvezik együtt. Az itt megjelenő boldogság képe a paradicsom vagy az édenkert képzetét idézi fel, ahol az emberi kapcsolatok még harmonikusak, és az emberek egységben élnek Istennel.

Ezt követően a versben megjelenik egy idegen koldus figura, aki Ady számára meglepetésszerűen megajándékozza a kenyérrel és almaborral. Az idegen korosnak és "önként vállaltan" koldusnak tűnik, míg Ady "tönkreverten" és "bénán" jelenik meg. Ez a rész a patrisztikára vonatkoztatható, mert itt jelenik meg egy ellentét az idegen és az Ady között. Az idegen, bár korábban az ő életében tökéletesnek látszó boldogságot élvteleníti el, és Ady uralmába keríti. A patrisztika tanítása szerint a kísértés mint személyes és külső tényező általában az ember boldogságát és békességét veszélyezteti. Az idegen itt képviselheti a gonoszt vagy a kísértést, ami az ember sorsára negatív hatást gyakorol.

A vers utolsó részében Ady megtörve és tovább folytatva koldus életét, elindul a sorsa tolvajának felkutatására. Itt megjelenik az emberi hatalom, az akarat és a cselekvés, amelyeket a skolasztika szemlélete kiemel. Az ember tenni próbál azért, hogy visszaszerezze az elvesztett sorsát és megszabaduljon az idegen befolyástól. Az emberi akarat ereje a skolasztika szerint az isteni akarattal való együttműködésben nyilvánul meg, és az embernek kötelessége, hogy a sorsát befolyásoló tényezőkkel szemben cselekedjen.

Összességében tehát Ady Endre "A sorsom ellopója" című versében láthatók olyan teológiai szempontok, amelyek a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira is vonatkozhatnak. Elgondolkodtató az emberi sors és a vallásos elképzelések kapcsolata, valamint az emberi akarat és Isten befolyása az ember sorsára.

A vers az 1900-as évek elején megjelent Ady Endre költeménye, és gondolatában és formailag is tükrözi a korabeli modernizmust és szimbolizmust. Az alábbiakban bemutatom a verselemzést mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi kontextusban.

Magyar irodalmi összefüggések:
- Ady Endre a 20. század elejének egyik legnagyobb hatású magyar költője. Művei az avantgárd irányzatot képviselik a magyar irodalomban, amelyhez A SORSOM ELLOPÓJA is kapcsolódik.
- Az Ady Endre munkásságára jellemző a társadalmi problémák és a politikai változások tematizálása. A versben is érzékelhető a társadalmi különbségek, a szegénység és a gazdagság közötti ellentét.
- Ady Endre verseiben gyakran megjelennek a szimbólumok, amelyek erős metaforák segítségével fejezik ki a költő érzéseit és gondolatait. A versben a "sorsom tolvaja" szimbólumként jelenik meg, amely Az élet, az idő vagy akár a társadalmi helyzet jelképe is lehet.
- Az alantas helyzetből való kiemelkedés, az önazonosság és identitáskeresés is visszatérő motívum Ady Endre verseiben. A költő a versben visszaemlékezik egy időre, amikor még fiatal és sikeres volt, és magában hordozza az azóta eltelt éveknek az emberi életutat változtató hatását.

Nemzetközi irodalmi összefüggések:
- A SORSOM ELLOPÓJA jól illeszkedik a 20. századi európai modernista irodalom jellemzőihez, amelynek központjában az életben megélt traumák, a válság és a társadalmi-személyes identitáskeresés áll.
- A japán és az amerikai kultúra említése a költő félelmét és felismerését fejezi ki az globalizáció hatásairól, ahol a különböző kultúrák erőteljesen hatnak egymásra, és ezzel új identitás- és sorsvállalásokat hoznak létre.
- A társadalmi különbségek, a gazdagság és a szegénység kontrasztja egy általános téma a világirodalomban is. Az ember különböző sorsokat élhet meg, és ezek a sorsok határozzák meg az ember sorsát és tapasztalatait.
- Az identitás keresése, az elmúlás és az élet értelmének megkérdőjelezése további általános témák nemzetközi irodalmi összefüggésben. Ezek a témák korlátlanul alkalmazhatók a külföldi költészetben, mint ahogy Ady Endre is egyetemes érzéseket fejez ki ebben a versben.

Összességében, Ady Endre A SORSOM ELLOPÓJA versét mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom kontextusában jelentős műnek tekinthetjük. Eredeti formai és tartalmi megjelenése, valamint az abban megjelenített tematika és szimbolika egyszerre kapcsolódik az adott korszak magyar irodalmához és a nemzetközi irodalomban rejlő általánosabb jelentésekhez és módszerekhez.