Be titkosak ma a gyerek-szemek,
Mintha nem látnák a bünös, magyar Mát,
Vagy mintha takarnák,
Hunyón takarnák a magyar Jövőt,
Mely csöndes szárnnyal eléjük lebeg.

A mi szemeink búsak, bágyadók,
Düh vérében mind gyérebben fürödnek,
Alig várva többet,
Alig várva s csak a becsületért
Fenyegetők és föl-föllázadók.

Gyermekeink szemébe titkokat,
El nem döntött harcainkkal, mi adtunk
És sírni miattunk
Fognak, sírni, ha a Jövő jajos
S helyettünk lesznek talán boldogak.

Gyerek-szemek, édes utódjai
Sokat látott, fájó, vén szemeinknek,
Óh, vajjon mit intnek,
Mit intnek a jövendő lusztrumok:
Érdemes volt lelkünket ontani?

Szemetekben rejtőzik a titok:
Mi lesz a Tisza-Duna táján majdan,
Ha mi könnyes jajban,
Jajban és könnyben hunytuk le szemünk
S a Föld megindul s háborogni fog.

Rejtő, titkos, mai gyerek-szemek,
Emlékeztek majd szem-apáitokra?
Égjetek majd lobogva
S lobogjatok százszor több kínban is:
Csókunk, átkunk s harcunk ég bennetek.


Elemzések

A vers teológiai szempontból a bűnön, a jövőn és a felelősségen keresztül érdekes kérdéseket vet fel.

A bibliatudomány szempontjából a bűnök és a bűnhődés témája kiemelkedik. A versekben Ady Endre utal a "bűnös, magyar Mátra" látását akadályozó titkokra, valamint a "magyar Jövő" takarására. Ezek a kifejezések a keresztény teológiában a bűnbeesésre, eredendő bűnre és az emberi gyarlóságra utalnak.

A patrisztika nézőpontjából megjegyzendő, hogy a gyerek-szemek ártatlansága és tisztasága, valamint az édesapák lelkének ontása rávilágít a keresztény hagyományban fontos szerepet játszó áldozatra. Az a kérdés merül fel, hogy érdemes volt-e az apák lelküket ontani, ha a jövőben a gyerekeknek még több szenvedést kell átélniük.

A skolasztika nézőpontjából a versekben felvetett összefüggések összekapcsolhatók a teleológia, az ok-okozat kapcsolat és az emberi felelősség koncepcióival. A gyerek-szemek által látható jövő és az apák tetteinek következményei közötti kapcsolatot firtatja. Vajon érdemes volt-e az apák harcolniuk, és mi lesz a jövőben több szenvedést átélő gyerekek sorsa?

Más nézőpontból vizsgálva, a versben a gyerek-szemek öröklésének kérdése is felvetődik. A fájdalmakkal, harcokkal terhes szemeinkből fakadó gyerek-szemek vajon emlékezni fognak-e az elődeikre és értékelik-e az általuk átélt szenvedéseket.

Összességében a vers a teológiai nézőpontokra vonatkozó kérdéseket fogalmaz meg a bűnről, az áldozatról, a jövőről és az emberi felelősségről. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái által kifejtett gondolatokat érdemes megfontolni a vers értelmezésekor.

Ady Endre A SZEMEINK UTÓDJAI című versének irodalomtudományi szempontból számos lehetséges összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban néhány fontosabb elemet és összefüggést említünk:

1. Magyar irodalmi hagyományok: A versben megjelenik Ady Endre személyes stílusa és költői hangja, amelyek meghatározzák az Ady-féle lírai hagyományt a magyar irodalomban. A versben látható a 20. század elején kibontakozó modernista irányzatok hatása is, amelyek felrúgták a hagyományos költészeti normákat.

2. Magyar történelmi és társadalmi kontextus: Ady Endre versei gyakran reagálnak Magyarország történelmi és társadalmi eseményeire. Ez a vers is megemlíti Magyarország politikai és társadalmi helyzetét, valamint a korszakban uralkodó aggodalmakat és feszültségeket.

3. Nyelvi kifejezésmód: Ady Endre stílusában megjelenő nyelvi és formai kifejezésmódok befolyásolhatják más magyar költők és írók munkáit, akik hasonlóan keresik a kifejezés új formáit és eszközeit a versekben.

4. Univerzális emberi élmények: A versben megjelenő elemek, mint például a gyerekek szemei, az öröklét, a jövő és a múlt témái, olyan univerzális emberi élményeket érintenek, amelyek általánosan érthetőek és az összes irodalmi hagyományban érvényesek.

5. Európai irodalmi hatások: Bár a vers magyar irodalmi hagyományhoz tartozik, Ady Endre munkássága és költészete számos európai hatást mutat. Újító stílusa például a francia szimbolizmustól, valamint a német expresszionizmustól és a szecessziótól is merített.

6. Politikai és társadalmi problémák általános képviselete: Míg a versben felszínre törnek a magyar politikai és társadalmi problémák, a versnek mégis egyetemes jelentősége van. Ez azt jelenti, hogy az irodalomtudomány területén az Ady verse számos másország irodalmi művével állítható kapcsolatba, amelyek hasonló kérdéseket és problémákat vetnek fel.

A vers címe és felépítése alapján a "A szemeink utódjai" természettudományos szempontból a genomikával és öröklődéssel hozható összefüggésbe, ami a természeti örökségünk és genetikai információnk átadásával foglalkozik.

A vers első sorai, a "Be titkosak ma a gyerek-szemek" rész a XXI. századi genetikai kutatásokra utal, amelyek az emberi genom részletezésével és a genetikai változások tanulmányozásával foglalkoznak. Ezeken a kutatásokon keresztül az emberi szemek, vagyis a "gyerek-szemek" titkait igyekszenek feltárni, hogy a jövőbeni generációk egészségének és fejlődésének megőrzését segítsék.

A második versszakban Ady a "mi szemeink" melankolikusan írja le a jelen állapotát, melyben a szemek kevésbé képesek meglátni az igazságot és már nem fürödnek annyira düh vérében. Ez azért lehet, mert a modern természettudomány, például az agykutatás és a pszichológia, egyre jobban megérti, hogy a szemünk hogyan működik és hogyan gyűjt információt, ezáltal csökkentve a szemekben lévő titokzatosságot.

A harmadik bekezdésben Ady a gyermekeinkre utal, akik által új információkat hoznak, amelyekkel a tudomány tovább fejlődhet. Az "el nem döntött harcainkkal" arra utal, hogy a genetikai örökségünk nemcsak genetikai információkat tartalmaz, hanem a környezeti hatások és a társadalmi szempontok által is befolyásolva van. Ez a versrész tehát arra utalhat, hogy a gyermekek örökölték a multiplek otthonában bemutatott környezeti problémákat is.

A negyedik versszakban Ady azt firtatja, hogy vajon a sok áldozat, amit az emberek tesznek a természettudomány kutatásáért, megéri-e. A "szemetekben rejtőzik a titok" rész igen izgalmasan kapcsolódik a genetikához, mert megfigyelhető, hogy a szemünk színe és formája genetikailag határozódik meg, és ezáltal információkat tartalmazhat a jövő generációiról.

Az ötödik versszakban Ady a Tisza-Duna tájának változására utal, ha az emberi tevékenység megváltozik és a Föld "háborogni" kezd. Ez a rész az éghajlatváltozásra és a környezeti problémákra utal, amelyekkel a mai természettudomány foglalkozik.

A hatodik versszakban Ady a rejtő, titkos gyerek-szemekre és az emlékezetre utal, amelyek segíthetnek megőrizni a természettudományos kutatások örökségét és az emberi erőfeszítéseket. A százszoros kínban való lobogás a kemény munkára és a kitartásra utal, amelyekre szükség van az új felfedezések előrehaladásához.

Összességében a vers természettudományos szempontból a genomika, az agykutatás, a környezeti problémák és az öröklődés témáit érinti, és megvitatja az emberi erőfeszítések és az örökség átadásának kérdéseit.