»És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos,... és békességnek színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét,... zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és gondolataival forgolódik az erősségeknek megvételek felől, de azt ideig eltitkolja.«

Dániel könyve 11.

Hát népét Hadúr is szétszórja:
Szigoruabb istenek ezt így szokták,
Miként egy régi, bánatos, erdélyi
Prédikátor írásba rótta
Keresvén zsidókkal atyafiságunk.

Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt utonállók új utbanállóknak
S míg úrfajtánk egymást s a népet falta,
Tunya álmainkat jég verte
S még a Templomot se épitettük föl.

Helyünkön meg nem tudtunk állni
S ide kerültünk, ez kezdeti átkunk,
Ma már nem mienk paráznás vérünk sem,
Jöhet a helyünkre akármi:
Megöltük és kibűnöztük magunkat.

És mi nem leszünk majd szétszórva
Árvult, de mégis győzedelmes fajta:
Minket korszakok tűz-dühe nem edzett
S fölolvaszt a világ kohója
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.

1914 január


Elemzések

A vers magyar irodalomtudományi szempontból a következő összefüggésekre utal:

- A vers megjelenésekor, 1914-ben a Nyugat című irodalmi folyóiratban jelent meg, amely az irodalmi modernizmus jegyében jelentős szerepet játszott a 20. századi magyar irodalom alakulásában. Ady Endre is a modernizmus egyik vezető alakja volt, és a versben is megjelenik a modernista stílus jellemező jegye, például a szabad versforma használata és a nyelvi kísérletezések.

- A versben megjelenő időpont, 1914 januárja jelentős történelmi események előtti időszakot jelöl, hiszen ebben az évben tört ki az első világháború. Ady Endre verseiben gyakran megjelenik a politikai, társadalmi és történelmi kontextus, és a Szétszóródás előtt című versben is érezhető a készülő háború okozta válság és nyugtalanság.

A nemzetközi szépirodalom területén a vers összefüggéseire utalhatunk:

- A versben megjelenő idézet a Dániel könyvéből, az Ószövetség egyik részéből származik. Ez az idézet vallási és mitológiai utalásokat tartalmaz, amelyeket az olvasó ismeretei alapján értékelhet.

- A versben megjelenő témák, mint a szétszóródás, a háború, a fajtalanság és az önfeladás, aktuálisak és általánosak a világirodalomban. A háború, a társadalmi válság és az identitás kérdése a világirodalom számos művében fontos szerepet játszik, például Ernest Hemingway vagy T. S. Eliot műveiben.

- Ady Endre versének modernista stílusa, a szabad versforma, a képek használata és az erőteljes érzelmi megnyilvánulások a világirodalomban is jellemzőek a 20. század elején, például Ezra Pound, William Butler Yeats vagy Rainer Maria Rilke műveiben.

Összességében, Ady Endre A szétszóródás előtt című verse a magyar irodalom modernizmusába illeszkedik, míg tematikailag és stílusában általános összefüggésekkel rendelkezik a világirodalom területén is.

Az Ady Endre A SZÉTSZÓRÓDÁS ELŐTT című vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár első ránézésre nem feltétlenül tűnik evidensnek. Az alábbi elemzésben a vers egyes részei kapcsolódnak a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseihez.

Az első részben (az előbbiek helyett) utalások találhatóak a változásra, amelyeket ma a természettudomány legújabb felfedezései és kutatási eredményei hozhatnak. Ezen felfedezések lehetővé teszik számunkra, hogy az előző ismereteinket és elképzeléseinket megváltoztassuk, és új, nagyon különböző megértéseket alakítsunk ki.

A következő részben az Ady az emberek rossz erkölcsét és helytelen döntéseit írja le. Ez kapcsolódhat az evolúciós pszichológiához és a viselkedésgenetikához, amelyek kutatják az emberi viselkedés öröklött és környezeti hatásait. Az emberi természetnek vannak olyan öröklött hajlamai, amelyek negatív viselkedést eredményezhetnek, mint például az erőszakosság, a hataloméhség és a kapzsiság. Az ok-okozati láncolatok és a társadalmi környezet is befolyásolják ezeket a viselkedéseket, és az emberi természet korrekciója és fejlődése elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyes irányba forduljon.

A vers további részeiben Ady elismeri, hogy az emberi természet és az emberiség nem tartja meg helyét és elveszíti az eredeti identitását. Ez kapcsolható az ökológiai válsághoz és az emberiség olyan tevékenységeihez, amelyek környezeti károkat okoznak, mint például az erdőirtás, a szennyezés és a klímaváltozás. Az emberiség elvesztette kapcsolatát a természettel és önmagával, és így elvesztette a megfelelő útját a teljesítéshez és az értelmes létezéshez.

Az utolsó részben Ady arról beszél, hogy az emberiség nem lesz szétszórva, hiába az eddigi hibái és veszteségei. Itt a természettudomány közreműködése is fontos szerepet játszhat. A technológia és a tudomány lehetőséget adhat az emberiség számára a fejlődésre és a közös jövőre vonatkozó pozitív változásokra.

Bár Ady Endre verse nem közvetlenül utal a természettudomány legfrissebb felfedezéseire, mégis kapcsolatot építhetünk fel közöttük a versenek az emberi természet, az ökológia és a társadalmi kihívások témája által.

Az Ady Endre által írt "A szétszórodás előtt" című vers teológiai perspektívából értelmezve is sokféleképpen értelmezhető. A vers első részében a Dániel könyvéből idézet található, ami a szövegben egy bibliai próféciát tartalmaz. Ez a prófécia a világ eseményeit és az emberi tevékenységeket írja le a szétszórodás időszakában. A patrisztika szempontjából ez a rész a vallásos tapasztalatokra és a vallásos megtapasztalásra utal, amelyek az egyén személyes kapcsolatát a Transzcendenssel erősítik.

A vers második részében Ady Endre Erdély helyzetét és történelmi sorsát írja le a szórványban. Az erdélyi zsidókkal való "atyafiságunk" utalhat a közös ősre, Ábrahámra és az általa elindított kiválasztott népre. Ez a rész a bibliatudomány nézőpontjából kapcsolódik az Izrael népéhez és a keresztény hagyományban az ígéretes átmeneti időkre utal, amikor az ember felismeri a hite szerinti Istent és az ő parancsolatait.

A vers harmadik részében Ady Endre az erdélyi magyarság helyzetét és múltját ábrázolja. Az "úrfajta" és "nép" kifejezések a közösség jellemzőit hangsúlyozzák, visszatérve azokra a hibákra és gyengeségekre, amelyek miatt kiszorultak, és elvesztették identitásukat. Ez a rész a skolasztika nézőpontjából azt jelzi, hogy a történelmi helyzetek és az emberi döntések befolyásolják az egyén és közössége sorsát.

A vers negyedik része arra utal, hogy bár fájdalmas és nehéz az erdélyi magyarság helyzete és történelme, azért mégis van remény a megmaradásra. Az elveszett identitás helyreállítása és a világ általános processze során való "fölolvasztás" jegyében, újra megtalálhatják önmagukat, és ezáltal megerősödhetnek. Ez a rész a bibliatudomány és a patrisztika perspektíváiból is kapcsolódik a megváltáshoz és a lelki megújuláshoz.

Az időpontra (1914 január) utaló záró sor többféleképpen is interpretálható. Egyrészt az első világháború előtti feszültségekre és a készületre utal, másrészt pedig az erdélyi magyarság sorsának további alakulására és a történelmi események várható hatásaira utalhat.