Kék szemei asszonyosak,
Nedves és friss csöpp, piros szája:
Megcsókolom, eltaszítom
Félőn, megbabonázva.

Tízéves Éva, másra vár:
Már a sírom is be lesz nőve,
Mikor valaki elviszi
Itatni csók-kútfőre.

És mégis az én asszonyom,
Ott rejtőzik temetve benne,
Ami ma még csúf kárhozat
S holnap üdvösség lenne.

Kemény mell, vágy és izga vér
Valakiért majd-majd kibomlik,
De esküszöm: e valaki
Majd énreám hasonlít.


Elemzések

A vers elején a költő megemlíti az asszony kék szemeit, ami egy természeti jelenségre utalhat, hiszen a színek személyes tapasztaláson alapulnak, amit a napfényből származó hullámok okoznak. A vers továbbá kiemeli a nedvességet és frissességet, ami összefüggésbe hozható a víz és a természet életadó erejével.

A második versszakban a költő a sírba lesz növésre, valamint a csók-kútfőre utal. A sírba növés a természet rendjébe és az elmúlás folyamatára utalhat, míg a csók-kútfő a szerelmünkből és érzelmeinkből eredő energiára és az örömforrásokra utalhat. Ezek az elemek összefüggésbe hozhatók a biofizikával és a biokémia által feltárt folyamatokkal.

A vers következő része úgy festeti meg a költő asszonyát, mint aki rejtőzik, de lehetőség van az üdvösségre. Ez talán az emberi tudás növekedésével és a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos. Az emberiség folyamatosan felfedezi a természeti jelenségek mögött rejtező törvényszerűségeket, és így az eredetileg negatívnak tűnő kárhozat is lehetőséget nyújthat a változásra és a fejlődésre.

A vers utolsó része az emberi vágyra, az izgató vérre és a kemény mellre utal, és azt sugallja, hogy a költő valakit talál, akire hasonlít. Ez a rész kapcsolódhat a genetikához és az evolúcióhoz, hiszen az ember öröklött tulajdonságai és genetikai információi befolyásolják viselkedését és fizikai tulajdonságait.

Összességében azt lehet mondani, hogy a vers a természettudománnyal kapcsolatos elemeket felhasználva ábrázolja az emberi létezés és az érzelmi kapcsolatok összekapcsolódását. A versekkel történő értelmezések mindig szubjektívek lehetnek, és többféle interpretáció is lehetséges.

Ady Endre A TÍZÉVES ÉVA című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban néhány ilyen összefüggést emelünk ki:

1. Stílus és forma: A vers a szimbolizmus jegyeit viseli magán, mely a 19. és 20. század fordulóján a nemzetközi irodalomban terjedő irányzat volt. A szimbolizmusra jellemző az átvitt jelentések, titokzatosság és a képek fokozott jelentősége. Ezenkívül a vers strukturált és rímes formában van megírva, ami a hagyományos költészethez köthető.

2. Szerelem és erotika: A versben megjelenő képek és szimbólumok a szerelem, vágy és erotikaforgatják körül. A lírai én a tízéves Évát megszemélyesíti, és arról beszél, hogy vágyik rá, bár fiatal korával ellentétben már erős érzelmeket érez iránta. A szerelem és erotika témája gyakran előfordul a világirodalomban, például a spanyol szonettekben vagy a francia romantikus lírában.

3. Halál és elmúlás: A versben a halál és az elmúlás motívumai jelennek meg. A lírai én arról beszél, hogy Éva sírja már beleszántódott a földbe, ami a múlás és a halál szimbóluma. Ennek ellenére még mindig vágyik rá, és titkosul reméli, hogy valaki majd szeretni fogja és boldoggá teszi. Az elmúlás és halál motívumai gyakran jelennek meg a világirodalom műveiben, például a romantikus és szimbolista költészetben.

4. Szerelmi vágy és személyes identitás: A versben a lírai én a vágyakozásán keresztül saját személyes identitását és vágyait keresi. Elárulja, hogy azért vágyik Évára, mert úgy érzi, hogy az ő asszonya lehetne, és valaki olyanra vágyna, aki hasonlít rá. Ez a témakör a középpontban áll a világirodalomban, különösen a modernisták körében, akik gyakran az egyéni identitás és vágyakozás problémáját járják körül a műveikben.

Ezenkívül az A TÍZÉVES ÉVA című versben található szimbolizmus, a lírai én egyéni érzései és belső konfliktusai olyan kérdésekről beszélnek, amelyek univerzálisak és nemzetközi szinten is relevánsak. Ezért a vers egyszerre beszélhet a magyar irodalmi hagyományokhoz, Ady Endre lírájához, valamint azon szépirodalmi motívumokhoz és témákhoz, amelyek az irodalomtörténet számos más korszakában és országában is előfordultak.

A TÍZÉVES ÉVA című versben Ady Endre egy több rétegű, teológiai jelentésű szerelmi vallomást fogalmaz meg. A versben megjelenő képek és szimbólumok segítségével a szerző reflektál a hit, a bűn és az üdvösség témáira, és ábrázolja a vágy és a vallás találkozását.

Az első négy sorban Éva szemének és szájának leírása arra a bibliai asszociációra utal, hogy Éva az emberi bűnbeesés szimbóluma a Teremtés könyvében. Az Éva alakja itt az érzékiséget és a kísértést jelképezi, amit a költő meg akar csókolni, de egyúttal félve is taszítja magától. Ez a rázkódás és vonzalom kettőssége a patrisztika szempontjából érintheti a bűnt és a kísértést, míg a skolasztika szempontból a hűséget és az erényt.

A következő részben a Tízéves Éva másra vár: ez a sor hasonlít az újtestamentumi Igére, ahol üdvösséget ígérnek. Itt a sír és az ivás mint szimbólum elgondolkodható a halálban való megfosztottságra való várakozással kapcsolatban. A temetkezés és az ivás a bibliatudomány és a patrisztika szempontjából utalhat az emberi természetre és annak megváltására, valamint a bűn és üdvösség kérdésére. A skolasztika szempontjából pedig a halál, az öröklét és az emberi tökéletesség reflektálására.

A harmadik részben Éva rejtőzik temetve és a költő arra utal, hogy ami ma még kárhozat, az holnap üdvösség lehet. Ez a vers szempontjából jelentheti vágy beteljesülését, de teológiai kontextusban a bűn megváltását is jelentheti. A patrisztika és a skolasztika nézőpontjából fontos szempont lehet az eredendő bűn és üdvösség témája, amelyben a bűn és a megtisztulás kapcsolata jelenik meg.

A negyedik részben a versben a kemény mell, a vágy és az izgalom vér szóból az emberi test és a testi vágy testet ölt. Ezek a szimbólumok az emberi természetre és a testi vágyra utalnak, amelyek majd valakiért kibomolhatnak. Az "e valaki" ideálját majd valami sejtelmes és transcendentális lény fogja kielégíteni, aki majd énreám hasonlít. Ez a rész mondhatni a bűntől való megváltás, az üdvösség és az emberi tökéletesség vágyának kifejeződése.

Összességében a vers teológiai szempontból ábrázolja az emberi vágy beteljesülését és a bűntől való megszabadulásra való várakozást. A versben megjelenő bibliai és teológiai szimbólumok, valamint az érzékiség és a spiritualitás találkozása jellemzi Ady Endre A TÍZÉVES ÉVA című versét.