Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.


Elemzések

Ady Endre A Tűz csiholója című versét irodalomtudományi szempontból is lehet elemezni. A vers a bátorságról és az újító szerepéről szól.

A vers első része kiemeli a bátorság fontosságát a nagy dolgok elérésében. Az, hogy valaki merészen néz szembe az ismeretlennel és képes többször is bátrak lenni, viharvertek, az előrelépés és az alkotás záloga.

Ady ebben a versben az első emberi bátorságot fejti ki, azokat az embereket, akik az ismeretlen lángra úgy tekintenek, mint jogos adóra. Az ő bátorságuk hozza elő az újat, az alkotást és ők a felelősek az emberi fejlődésért is.

A vers második részében Ady a bátorságot egyenesen Istennel azonosítja. Az ős-ősére ütött Isten példájaként említi őket, akik hóban is vállalják a szent munkát és nem félnek az áldásért sem. Ez a bátorság öröklődött tovább és mindennapjaik részévé vált.

A vers harmadik részében Ady rámutat, hogy ez a világ nem maradhat ugyanolyan, mint tegnap, hanem folyamatosan fejlesztésre szorul. Azok, akik bátrabbak, akik mást akarnak, egyediek és különböznek az átlagtól. Ők azok, akik képesek változtatni és újat hozni.

A vers egyértelműen kiemeli a bátorságot és a kreativitást, mint az alkotás és a fejlődés hajtóerejét. Ady itt hozza elő a tűz csiholója metaforát, mely a bátorságot és az újító szerepét szimbolizálja. A versben megjelenik az is, hogy az alkotás és a változtatás gyakran ellentétbe is megy a megszokottsággal és a kényelemmel.

Az Ady Endre versén keresztül meg lehet érteni a magyar irodalom egyik fontos témáját, az újító szerepének hangsúlyozását. A vers összességében a bátorság és az újítás jelentőségét feszegeti, és rávilágít arra, hogy ezek nélkül nincs előrelépés és fejlődés sem a magyar, sem a nemzetközi irodalomban.

Ady Endre "A Tűz csiholója" című versét teológiai szempontból is elemezhetjük. A vers bátrakról és a Tűz csiholójáról szól, és kifejezi, hogy a világon csak a bátrak hoznak létre nagy dolgokat.

A bibliatudomány szempontjából a vers rámutat az első emberi bátorságra, amit áldásnak nevez. Ezt a bátorságot a Tűz csiholójának tulajdonítja, aki az ismeretlen lángot olyan fontos és jogos adónak tekinti. Ez a láng lehetőséget ad a felfedezésre és az új dolgok teremtésére. Az első emberi bátorságot tehát isteni adománynak tartja, és azt sugallja, hogy az emberi bátorság a teremtői hatalom része.

A patrisztika nézőpontjából a vers felveti az emberi bátorság és az isteni bátor relevanciáját. A versben megjelenik az a gondolat, hogy az emberi bátorság közvetlen kapcsolatban áll az isteni bátorsággal. Az emberi bátorság isteni ajándék, és az ember ezzel a bátorsággal az isteni tervet hajtja végre a világban. A Tűz csiholója az emberben munkálkodik, és lendületet ad annak, hogy folytassa a bátorságos cselekedeteket.

A skolasztika nézőpontjából a vers kifejezi a világ rendjét és hierarchiáját. Az ember a legkülönb lény a világon, mert képes bátrak lenni. Ezért az ember a fölséges Tűz csiholójával van összefüggésben, aki az isteni terv része. A vers hangsúlyozza az emberi lény legfőbb jellemzőjét, a bátorságot és a vágyat az új és jobb világért. A bátor ember felismeri, hogy a jelenlegi állapot nem kielégítő, és az isteni utasításokhoz igazítja viselkedését.

Ezen kívül a versben megjelenik az egyéni döntések és vágyak szerepe. A bátrak és a Tűz csiholója azok, akik mernek más utat járni, és nem elégszenek meg a jelenlegi helyzettel. Azok, akik mást akarnak, mint ami most van, vállalják a kockázatot és a bátor tettek által megteremtik a változást. A vers tehát arra késztet, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból és vállaljuk az új kihívásokat, mert ezáltal hozhatunk létre valami nagyot és jelentőségteljeset.

A vers természettudományos szempontból nézve az emberi bátorságot és a tűz jelentőségét hangsúlyozza. Az első sorban Ady megemlíti, hogy csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak az emberek, akik mertek kockáztatni és viharvertek. Ez a gondolat a tudományban is megtalálható, hiszen a nagy felfedezések és áttörések gyakran azoktól származnak, akik mernek új irányba indulni és korábbi ismereteket kihívó módon gondolkodnak.

A második részben az első emberi bátorság az, amit Ady megemlít. A Tűz csiholója, azaz az, aki megtalálta és használni tudta a tüzet, mint jogos adót tekintette rá. Az emberi tudomány fejlődése és technológiai fejlődése során a tűz és annak felhasználása is jelentős mérföldkő volt. A tűz biztonságot, fényt és meleget nyújt, valamint lehetővé tette a civilizáció fejlődését, az élelmiszerkészítést és a társadalmi struktúrák kialakulását.

A következő versszakban Ady úgy írja, mintha a tűzcsiholót istenként tüntetné fel, aki a szent munkája bérét hóban vacogva fogadja. Ez a szemlélet rámutathat az emberi felfedezők áldozatvállalására és elszántságára, amelyek nélkülözhetetlenek az új ismeretek megszerzéséhez és az előrehaladáshoz. A vér metaforája azt sugallja, hogy az ereinkben futó vér azért dolgozik, hogy előre haladjunk és újat teremtsünk.

A következő versszakban Ady az emberi bátorságnak a társadalomra gyakorolt hatását hangsúlyozza. A világ nem testálódott, és a legkülönb ember az, aki bátor és kockáztatni mer. A természettudomány területén is azoknak az embereknek az áttörései voltak a legjelentősebbek, akik rá mertek lépni az ismeretlenbe, és merészen új utakon jártak. A kockázatvállalás és az újítások iránti vágy alapvető az új felfedezésekhez vezető kutatásokban.

Az utolsó versszakban Ady azt mondja, hogy az ember, aki mást akar, mint ami most van, nem óvja gyáván a bőrét. Ez arra utal, hogy az újítók és a változást akarók kockáztatnak, és nem félnek kilépni a komfortzónájukból. Azok az emberek, akik ragaszkodnak a megszokott utakhoz és helyzetekhez, nem fogják elérni a fejlődést és az előrelépést.

A versben tehát a természettudományos szempontból kiemelhető elemek az emberi bátorság, a tűz és annak felhasználása, valamint az újító szemlélet és a kockázatvállalás fontossága. Ezek mind olyan jelenségek és gondolatok, amelyek napjainkban is aktuálisak és összekapcsolhatóak a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és eredményeivel.