(Wojticzky Gyula, ifjú költőtársam ilyen című
verseskönyvébe írtam, és nagyon szívesen,
prológusként.)

Jó fiam, ma minden magyar elválik,
Ki messze, ki messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki sem meresztett:
Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.

Szép átálmodni magunkat a másba,
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigylem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.

Szabad készítni arasznyi jövőket,
De élni nem mással,
Mint a nekünk régen parancsolódott
Kínságos és mégis szent, mai Mával.
Ez tán több, mint a XL-ik század.


Elemzések

Ady Endre "A XXX-IK SZÁZADBÓL" című versében több teológiai nézőpont is fellelhető. Az egyik ilyen nézőpont a bibliatudomány, vagyis a Bibliával kapcsolatos tudományágak, amelyek a Szentírás vizsgálatával és értelmezésével foglalkoznak. A versben az Isteni idővel és az örökléttel való kapcsolat kerül előtérbe, amikor a költő azt mondja, hogy "De Magánál, fiam, még az Időbe, Kandibb szemet tán senki sem meresztett". Ez a kifejezés arra utal, hogy az Isteni szemlélődés új, mélyebb dimenzióiba jutott el, amelyeket nem tudunk megérteni vagy átélni.

A patrisztika nézőpontja is megtalálható a versben. A patrisztikus gondolkodás az első századtól a középkor végéig terjedő időszak gondolkodóinak műveire utal. A versben a költő azt mondja, hogy "De ezer évet sietni s nem élni, Édes fiam, nem irigylem érte". Ez a gondolat arra utal, hogy a költő inkább a jelenben, az aktuális időben szeretne élni, mintsem a múltban vagy a jövőben élvezni az élményeket.

A skolasztika nézőpontja is megjelenik a versben. A skolasztika az a filozófiai irányzat, amely a középkorban a teológiai kérdésekre adott válaszokra és érvelésekre összpontosított. A versben a költő azt mondja, hogy "Ez tán több, mint a XL-ik század", ami arra utal, hogy a skolasztikus gondolkodásnak van egyfajta folytonossága és relevanciája a jelenkor számára is.

A versben fellelhető teológiai szempontok mellett más ötletként az is megfontolandó, hogy az emberi tapasztalat és az idő viszonya is meghatározó tényező a versben. A költő arról beszél, hogy a magyarok eltávolodnak egymástól, de még az időben is vannak távolságok. Ez az ötlet arra utalhat, hogy az idő egyfajta személyes tapasztalattá válik, amelyet minden egyes ember más módon értelmez és éli meg.

Összességében Ady Endre "A XXX-IK SZÁZADBÓL" című versében számos teológiai aspektus jelenik meg, amelyek összefüggnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival. Ezen túlmenően az idő és az emberi tapasztalat viszonya is meghatározó tényező a versben.

A vers természettudományos értelmezése a következőképpen történhet:

1. A XXI. században élünk:
A versben Ady Endre utal a jelenkorra, amikor azt mondja, hogy "ma minden magyar elválik". Ez a mondat arra utalhat, hogy a versben beszélt korra vonatkozik, vagyis a XXI. századra.

2. Az idő és távolság viszonya:
Ady Endre az időt és a távolságot említi a versben, ami a mai természettudományos kutatásokat is megjelenítheti. A mai tudomány legfrissebb felfedezései számos olyan elméletet és eredményt tartalmaznak, amelyek az idő és a távolság viszonyát vizsgálják, például az idő meghosszabbításáról vagy időutazásról szóló elméleteket.

3. A múltból és a jövőből való álmodozás:
Ady Endre azt mondja, hogy szép átálmodni magunkat a másba, a nincsbe, a szépbe. Ez a gondolat kapcsolódhat a tudományos fantasztikus irodalomhoz és sci-fi témákhoz, amelyek gyakran foglalkoznak a múltból vagy a jövőből való álmodozással.

4. Az élet és az evolúció:
A versben Ady Endre említi, hogy szabad készíteni arasznyi jövőket, de élni nem mással, mint a nekünk régen parancsolódott kínságos és mégis szent, mai Mával. Ez az utalás arra, hogy az életünket a jelenben kell élnünk, nem pedig számos elképzelt jövővel foglalkozni. Ez összhangban lehet a biológiai evolúcióval, amely a jelen bazálni voltunkkal foglalkozik, vagyis az összes korábbi felhalmozott tapasztalattal és adaptációval.

5. A modern korszak kritikája:
A versben Ady Endre azt is sugallja, hogy a mai Mával való kapcsolatunk fontosabb, mint a századokkal ezelőtti elképzelések. Ez lehet egy kritika a tudományos haladásra önmagában összpontosító társadalomra, amely nem tartja szem előtt a múlt hagyatékát vagy nem látja a jelenben rejlő lehetőségeket és értékeket.

Ezen értelmezés alapján a vers összekapcsolható a természettudomány mai legfrissebb felfedezéseivel, amelyek számos témát és koncepciót tartalmaznak, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak az emberi élet és a világegyetem működéséhez.

Ady Endre "A XXX-IK SZÁZADBÓL" című versének irodalomtudományi elemzésekor figyelembe kell vennünk az alkotás magyar és nemzetközi szépirodalmi összefüggéseit.

A vers tematikájában Ady Endre a magyarság helyzetére reflektál a korabeli társadalmi és politikai változások tükrében. A költő megszólítottja egy "jó fiam", valószínűleg utalva a fiatalabb nemzedékre, akiknek el kell válniuk és távolra kell menniük a hazájuktól. Ez a romantikus és szimbolikus kép arra utal, hogy a magyarság megkerülhetetlenül átélte és megszenvedte a történelmi változásokat és a nacionalizmus korát.

A versben megjelenik az idő és a múlás motívuma is, amely Ady Endre műveiben gyakran visszaköszön. Az Idő mint létezési forma és kifejezési módot, itt "kandibb szem" formájában jelenik meg. Ezért azt mondhatjuk, hogy Ady Endre sajátos módon használja az idő motívumát a vers tehetséges megoldásaival és képzeletének gazdagságával.

A versben megjelenik a vágyakozás és az álmodozás motívuma is. A költő számára vonzó és vonzó lehetőség, hogy "átálmodjon" egy másik világba, ahol nincs fájdalmas múlt és ahol szépség és harmónia uralkodik. Az ezer évnyi sietés és az élethiány érzése továbbá egy olyan életképtelen helyzetre utal, ahol mindenre vágyunk, de nem élünk. Ez a motívum belép a múltba, ahol a költő azt mondja, hogy "jaj annak, aki kihull a Mából", ami a múltba ágyazott múlt idő referenciája.

Ady Endre szavai arra a magyarságra és az ő helyzetére vonatkoznak, akiknek nemcsak hogy késztetést kell érezniük arra, hogy tervezzenek a jövőben, hanem meg is kell élniük a jelenben. Az élet és a jövő tervezése között feszülő ellentét érzékelhető a versben, amely lehetőséget ad arra a gondolatra, hogy a múltban gyökerező értékek fontosabbak lehetnek, mint a jövő felé történő rohanás.

Versének értelmezése során figyelembe kell venni a magyar irodalmi kontextust is. Ady Endre a magyar modernizmus egyik legfontosabb képviselője volt a költészeti stílus és a társadalmi-politikai témák kezelésében. A versben megjelenő nyelvi megoldások (pl. képek, rímelés, ritmus) és a versfelépítés sajátosak Ady saját stílusára.

Nemzetközi szépirodalmi összefüggésekkel kapcsolatban nem találunk közvetlen hivatkozásokat a versben. Azonban a múltba való visszanyúlás és a romlatlan szépség vágya olyan témák, amelyek a világ más íróinak műveiben is megjelennek.

Összességében Ady Endre "A XXX-IK SZÁZADBÓL" című verse kifejezi a magyarság helyzetét és az emberi létezés alapvető kérdéseit. A költő érzékenyen válaszol a kortárs társadalmi és politikai változásokra, és sajátos módon kezeli a múlt idővel, az élet hiányával és a vágyakozás motívumaival kapcsolatos problémákat.