(Ádáz magyar sírása)

Nem tudom én, nem tudom én,
Kiket is küldjek el hozzád,
De itt az oltár ideje
S néhány titkosak megáldozzák
Oltárodat, a véreset.

Óh, nagy király, óh, nagy király,
Megyünk most már és megyünk Bécsbe
S e furcsa város úgy marad
Mögöttünk, mint életünk mécse,
Ki olthat és olthatni tud.

Atilla, híres bajnokunk,
Valahogy mégis úgy csináljad,
Hogy hozzád menjen a menőnk
S te légy az az igaz kivánat,
Ki butául föltántorul.