Ady Endre Az eljátszott öregség című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük.
A vers tartalmilag az öregség tematikáját dolgozza fel. Ady Endre személyes érzéseit közvetíti az olvasó felé, ahogy saját öregedését éli meg. A vers sorai azzal kezdődnek, hogy ahogy növekednek az árnyak és fogyatkoznak az esték, úgy fokozódik az eljátszott öregség fájdalma. Ez a lírai én személyes tapasztalatát fejezi ki, hogy az idő múlásával egyre több fájdalmas érzésé válik az öregség.
A vers második részében a lírai én a saját szemét említi, amely bár sok szépet látott, de öregúrként nem látja már a világot. Ez a versszak lehet egy allegória is arra, hogy az öregség korlátozza az ember látását, megértését, és nem képes már olyan mélységben felfogni a világot, mint fiatal korában.
A következő versszakban a lírai én azt mondja, hogy nem fog bocsánatot kérni és vidám arccal tündökölni. Ezzel azt érzékelteti, hogy az öregkorban már nem tart igényt arra, hogy megfeleljen mások elvárásainak vagy szerepet játszva boldognak lássák.
A negyedik versszakban a lírai én azt mondja, hogy nem fog emlékezni kedvesen zsörtölődve az idő múltára, az öregség eseményeire. Ez arra utal, hogy az öregkorban már nem vágyik vissza a régi jó időkre, inkább elfogadja az öregedés és az eljátszott öregség tényét.
Az ötödik versszakban a lírai én arról beszél, hogy fiatal korában, heves ál- ifjusággal megölte a jövőjét, a saját szép öregségét. Ez magáról a lírai énről szól, aki fiatal korában nem gondolt arra, hogy az öregség az élet természetes része, és azzal, hogy nem tartja fontosnak, megfosztotta magát a valódi öregkor tapasztalásától.
A vers utolsó versszaka ismét azt hangsúlyozza, hogy ahogy növekednek az árnyak és fogyatkoznak az esték, úgy fokozódik az eljátszott öregség fájdalma. Ezzel Ady Endre megmutatja, hogy az öregség nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is fájdalmat okozhat.
Összességében az Az eljátszott öregség egy olyan vers, amely az öregség fájdalmait és az eljátszott öregség érzését fejezi ki. Ady Endre lírai éne saját tapasztalatain és érzésein keresztül ad hangot az öregedés és múló idő fájdalmának. Az öregség tematikáját a magyar irodalomban és a nemzetközi szépirodalomban is megtalálhatjuk, hiszen az öregkor és az idő múlása mindig központi téma volt az irodalomban. Többek között Shakespeare, Balzac és Tolsztoj is foglakozott az öregedés témájával írásaikban.