Hívott a titkok nagy mezője,
Kellette magát száz sima út
És én legényesen, dalolva
Csaptam mögöttem be a kaput.

Valamennyi út fölfelé tört,
Ragyogón és virágba veszőn
S én feledtem a csendes udvart,
Rohantam részegen a mezőn.

Rohantam dalosan s vakultan,
Befogtak új, csodás illatok
S száz út végén nem vettem észre,
Hogy már minden utam elhagyott.

Sehol, sehol a régi hajlék,
Ködbe és éjszakába borult
Rét, út, virág, illat és udvar,
Kapu, hit, kedv, mámor, nóta, mult.

Vad bozótok el-elbuktatnak,
Emlékek és borzalmak között
Taposom a vaksötét pusztát,
Sorsomat és a sűrű ködöt.

Vissza, a vén csöndes udvarba
Elsűllyedt azóta mind az út
S távolból hallom, ködben, éjben,
Hogy nyitogatnak egy vén kaput.


Elemzések

Ady Endre Az elsüllyedt utak című versében a természet és az emberi érzelemvilág kapcsolódik össze. A természettudományos szempontból elemzve a következő témák és elemek kerülnek előtérbe.

1. Több dimenziós tér: A vers elején Ady említi a "titkok nagy mezőjét", ami arra utal, hogy a világunk több dimenzióval rendelkező valóság lehet, amelyet a mai természettudomány is vizsgál.

2. Fizikai entitások: Az út metaforájaként az emberi élettörténetet fontosnak tartó Ady arról is beszél, hogy az út olyan entitás, amely szemléletesen követi az ember sorsát.

3. Új ízek és illatok: A versben Ady azt említi, hogy az új utakon megtalálja az új, csodás illatokat, amelyeket érez. Ez a rész a természet különleges tulajdonságaira utal, amelyeket a modern természettudomány is kutat, például a kutatók tanulmányozzák a növények illat- és ízanyagait.

4. Elsüllyedt utak: A vers központi motívuma a "süllyedés", ami arra utal, hogy az ember eltávolodik a régi ismert utaktól, és eltéved. Ez a gondolat arra figyelmeztethet bennünket, hogy egyes ismeretek és felfedezések a természettudományban háttérbe szorulhatnak, eltűnhetnek, amint újabb felfedezések válnak ismertté.

5. Megváltozott környezet: Ady a versben arról is beszél, hogy a régi környezet megváltozott, ködbe és éjszakába borult. Ez a változás a természeti katasztrófák, a klímaváltozás és a táj értékesülésének és környezeti degradációjának lehetőségét mutathatja be. Ez a téma fontos a mai természettudomány számára, mivel kutatja a globális felmelegedés, az ökológiai károsodás és a természeti katasztrófák következményeit.

6. Sűrű köd: A versben a köd metaforájaként megjelenik a sűrű köd, amely az elveszettség érzetét sugallja. Ez a ködbe burkolózás az ismeretlen és a bizonytalanság érzésével párosulhat, ami a mai természettudomány legújabb kutatásaira utalhat, amikor még nem ismertek a válaszok és a megoldások. A köd a rejtélyekkel és a megválaszolatlan kérdésekkel együtt járhat.

Összességében Ady Endre Az elsüllyedt utak című versében a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatban az ember és a természet viszonya, valamint a változások és az ismeretlen környezet képe jelenik meg. A vers arra utal, hogy bár a természettudomány felfedezései és ismeretei fejlődnek, mindig lesznek olyan területek, amelyek rejtve maradnak, és további felfedezésekre várnak.

Az Ady Endre Az elsüllyedt utak című versében a költő egy belső utazást ír le, amely a hátsó kapun keresztül vezeti el a főszereplőt a titkok nagy mezőjére. Aversek során a költő elárulja, hogy a titkok nagy mezője szimbolizálja az ismeretlen, a misztikus, a spirituális területet, amelyre vágyakozik.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a személyes vallásos tapasztalat, a kapcsolatkeresés a transzcendenssel. A titkok nagy mezője a kegyelem területévé válik, amelyben a költő az élet útjait, a tapasztalatokat keresi. Az út metaforikus fogalma a Bibliaban is fontos szerepet játszik, mint Jézus Krisztus az „út, az igazság és az élet” (János 14:6).

A patrisztika perspektívájából tekintve a versben a költő leírja, hogy minden út, amelyen járt, fölfelé tört és ragyogó volt. Ez a ragyogás és az emelkedés a lelki fejlődést és a szentséget jelképezi, amelyre a patrisztikus atyák is törekedtek. A költő azonban megjegyzi, hogy ezen a ragyogáson és emelkedésen túljutva elfeledkezik a csendes udvarról, és részegen rohan a mezőn. Ez a patrisztikus elméletben az önmegtartóztatás hiányát és az ember belső küzdelmeit jeleníti meg.

A skolasztikus nézőpontból megvizsgálva a verset, meglátható a költő ambivalenciája az érzéki és az intellektuális tapasztalatok között. Az út mentén új, csodás illatok fogják el a figyelmét, ami a skolasztikus doktorok filozófiájában az érzékekön keresztül történő ismeretszerzést jelképezi. A skolasztika arra törekszik, hogy az érzékeken keresztül felfogott tapasztalatokat az intellektussal összehasonlítsa és értékelje. A vers folytatásában azonban a költő ráébred, hogy minden útja elhagyta, és csak a vaksötét pusztában vesztegel. Ez a skolasztikus doktrína szerint a valóság megismerhetetlenségét erősíti.

Más nézőpontból vizsgálva a verset, az elsüllyedt utak a költő személyes életének és sorsának metaforái lehetnek. Ahogy dalolva és részegen rohan a mezőn, az élet sokszínűsége és lehetőségei elvonják őt a hétköznapi élettől. Az elveszett kapuk és útak pedig azt jelzik, hogy az embernek néha vissza kell térnie a gyökerekhez és az egyszerűséghez, hogy megtalálja az igazi értelmet és egyensúlyt az életében.

Összességében az Ady Endre Az elsüllyedt utak című versében a teológiai szempontokat figyelembe véve megjelenik a transzcendencia, a lelki fejlődés, az emberi ambivalencia és a valóság megismerésének kérdése. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok különböző elemeket vonnak be a vers értelmezésébe, amelyek a költő tengernyi érzelmének és belső utazásának sokféleségét tükrözik.

Ady Endre Az elsüllyedt utak című versét irodalomtudományi szempontból többféle összefüggésben is meg lehet vizsgálni.

1. Magyar szépirodalom: A vers a magyar szimbolista irodalom jellegzetes alkotása, amelyben az elidegenedés, a keresés és az elveszettség motívumai jelennek meg. Ady Endre a verseiben gyakran fejezte ki az egyéni érzéseit és megtapasztalásait, ebben a versben pedig az útkeresés és az elveszett út metaforáját alkalmazza. Az elbeszélő legényesen és dalolva indul útnak, ám megfeledkezik a csendes udvarról, és vakultan rohan a mezőn. A verse végén pedig megtapasztalja az elszigeteltséget és a visszafordíthatatlanságot, amikor rádöbben, hogy minden útja már rég elhagyta. Az elszigeteltség és az elveszettség motívuma jellemző Ady Endre költészetére, amely általában az egyént, az individuumot állítja konfliktusba a világgal.

2. Szimbolizmus: Az elsüllyedt utak is jellemzően szimbolista motívumokkal dolgozik. Az út, mint metafora az élet és a választások jelképe lehet. Az elbeszélő a sok sima út közül választ, amelyek előtte fekszenek, és ezek a lehetőségek ragyogóak és virágba borulnak. Az út metaforikus jelentése lehet az elbeszélő lehetséges életpályáit jelzi, amelyek közül választania kellene, ám ahelyett, hogy választana, észre sem veszi, hogy már minden útja elhagyta, és eltévedt a vaksötét pusztán.

3. Visszatérő motívumok: Ady Endre verseiben gyakran megjelennek visszatérő motívumok is. Az itt is felbukkanó kapu, udvar és köd motívumai többször visszatérnek a költő műveiben. A kapu lehetőséget, átjutást jelenthet az ismeretlenbe vagy a másik világba, az udvar a biztonságot, a gyökereket, míg a köd az ismeretlent, a meghatározatlan állapotot szimbolizálja. Az elbeszélő az elsüllyedt utakon vándorolva visszasírja a régi, csöndes udvart, amely az elveszett boldogság helyszíne volt. A vén kapu pedig a lehetőséget, a menedéket jelezheti, amire az elbeszélő vágyakozva tekint.

4. Nemzetközi szimbolista irodalom: Ady Endre versei sok szempontból kapcsolódnak a nemzetközi szimbolizmus irányzatához. A szimbolizmus az 1800-as évek végén és a 1900-as évek elején virágzott Európában, és olyan írók, költők alkották ezt az irányzatot, mint Arthur Rimbaud, Stephane Mallarme vagy Paul Verlaine. A szimbolizmus hangsúlyozta az érzelem és a képzelet fontosságát, valamint a szimbólumok és metaforák használatát a valóság ábrázolására. Ady Endre költészetében is jelentős szerepet játszanak ezek az elemek.

Az előző pontokban bemutatott elemek és összefüggések alapján az Az elsüllyedt utak című vers irodalomtudományi szempontból a magyar szimbolista irodalomhoz és a nemzetközi szimbolizmushoz kapcsolódik. A verse az egyén, a választások, az elveszettség és az elidegenedés tematikáját dolgozza fel, valamint hangsúlyozza a szimbólumok és metaforák használatát a szépirodalom terén.