Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Borúljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«


Stílusok

Bár utcasarkok rongyosak lehetnek,
de legyél velem mindhalálig, egybevehetek.
Tűzzön előmbe ragyogó nyári nap,
Mert téged vártalak, egyedül csak rád várok tapasztalat.
Számomra mindegy, hogy kire van dobva a lap,
De lássak bele a szívedbe néha csaknem vakítóan apródag.
Ha viharban átkozódva kell helytállnunk,
Hajolj össze, véljük, egymásra roskadunk.
Egy-egy óra során, mely tele lesz a lelkünkkel,
Az örvendezés és boldog érzés az ajkadon pihen bensőnkben.
Ha lebegve feküdök az utca porában,
Boríts rám, és karoddal körülölelve örvendve óvj.
A tisztuló, szent tűzön mi áthelylegünk,
Együtt szárnyaljuk át az egész világot elsüllyedve a végtelenben.
Mindig csocsolj, szeress egyformán,
Piszkos környezetben, szenvedésben, szabadulásban.
Amikor minden álmom elenyészett,
Hozza vissza ő, legyen ő az életem, realett.
A festett arcát angyali tekintetként látom,
A lelkem és minden létem vele van előtte szinten.
Mindent elpusztítva, kőtáblák és láncok,
Örömruhában nevetve elbúcsúznánk végleg a világtól.
Együtt nevetnénk és intenénk ajtóban a búcsút köztünk,
Együtt halnánk meg, egyént istenítve létszükség eltűnésünktől.
Meghalnánk, hirdetve,
"Hiba és piszok az élet,"
Mert csak mi voltunk együtt, a fehér hó hófehéren.


Elemzések

Ady Endre Az Én Menyasszonyom című versében a szerző egy szenvedélyes, intenzív és spirituális szerelmi vallomást tesz, amely teológiai szempontból is érdekes értelmezésekre adhat lehetőséget.

A versben megjelenő szerelem metaforikus nyelvezettel és vallásos szimbólumokkal van ábrázolva, amely összefüggéseket teremt a bibliai gondolatvilággal és teológiai megközelítésekkel.

Bibliai megközelítés:
A vers első sorai arra utalnak, hogy a szerelem egy olyan erő, amely a halál határáig elkíséri az embert. Ez az elkísérés a Jó Pásztor képe, amely a Biblia Ószövetségében is megjelenik (Zsoltárok könyve 23. fejezet). Az Út és Az Élet képei is kifejezik ezt a bibliai gondolatot.

Patrisztikus megközelítés:
A versben megjelenő szerelem képe a patrisztikus gondolkodásra is emlékeztet. Az Isteni Szeretet és az emberi szeretet kapcsolata, melyben az emberi szerelem a transzcendencia, a mennyei szeretet elérendő tapasztalatának a jele lehet. A versben kifejezett intimitás és eggyé válás a keresztény teológiai gondolkodásban a házasság szimbólumaként is értékelhető.

Skolasztikus megközelítés:
A skolasztikus teológia arra törekszik, hogy racionális érvekkel, elmekutatáson alapuló magyarázatokat adjon a hitvallásra. A versben megjelenő szeretet metafizikai kifejezései (tűz, szárnyalás, a mindenség átélésének lehetősége stb.) tükrözik ezt a törekvést. A szerelem képezheti a vívmányt, amellyel az ember a legközelebb kerülhet Istenhez.

Összességében a vers teológiai szempontból is értelmezhető, az embertől és Istentől függő, transzcendens és intenzív szeretet képét mutatja be. A bibliai tudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiból is lehetőség nyílik az értelmezésre, amelyek elmélyítik a vers teológiai jelentését és üzenetét.

A vers természettudományos szempontból azt a tényt mutatja be, hogy a költő, Ady Endre, az emberi érzelmek és kapcsolatok fontosságát helyezi előtérbe, még a külsőségek vagy a társadalmi elvárások helyett. A vers nem konkrétan hivatkozik természettudományos felfedezésekre vagy jelenségekre, azonban a természeti elemek és a mindenség jelentése a versben kifejezett szerelmi kapcsolat mélységét és erejét erősítheti.

Az emberi érzelmek tudományos szempontból érdekesek, mivel az agy kémiájának és a hormonoknak a hatására jönnek létre. Az érzelmi kötődés, amit a versben a költő bemutat, a szerelem hormonja, az oxitocin jelenlétével társítható. Az oxitocin segíti az intimitás és a kötődés kialakulását, és ez az érzés jelenik meg a versben, ami lehetőséget ad a kölcsönös támogatásra és a testi-lelki kapcsolatra.

A versben a szerelem és a kapcsolat mélységét úgy is értelmezhetjük, hogy az emberi kapcsolatok az egész univerzumot átölelik, és kapcsolódhatnak a természettudományban felfedezett tényekhez is. Például a versben szereplő tisztító, szent tűz, amitől az emberi kapcsolatok szárnyalhatnak, az lehet egy allegória az energiatermelésben és -áramlásban szerepet játszó tűzre vagy hőre.

A versben a természeti elemek, mint a vihar vagy az utcapor is lehetnek allegóriák az emberi élet megpróbáltatásaira vagy nehézségeire. Az emberi kapcsolatok erősségét és kitartását mutatja, hogy a költő ezen kihívások közepette is ragaszkodik szerelméhez, és azt szeretné, hogy együtt alkossanak egy egészet.

Az emberi érzelmek és kapcsolatok természettudományos megközelítése nyitott lehetőséget arra, hogy további kutatásokkal megértsük, hogy miként hatnak az agyunkra és a testünkre, illetve hogyan alakulnak ki és változnak az emberi kapcsolatok. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései és kutatásai is hozzájárulnak az emberi érzelmek és kapcsolatok jobb megértéséhez.

Az alábbi vers, Ady Endre "Az én menyasszonyom" című műve, több elemében is irodalomtudományi szempontból kiemelkedő. A versben megjelenik a szerelem motívuma, amely a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is gyakori téma. Ady Endre a szerelem megjelenítésére olyan képi motívumokat használ, amelyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi irodalomban is ismertek.

Az egyik lehetséges összefüggés a romantikus irodalommal. A romantika időszakában a szerelem kiemelt témakör volt, és a szerelem megjelenítésére gyakran használták a természeti képeket és a szenvedést ábrázoló motívumokat. Az "Az én menyasszonyom" című versben is megtalálhatók ezek a motívumok, például a szereplők egymásba roskadva állnak a vad viharban, vagy együtt fetrengenek az utcaporban. Ezeken keresztül Ady Endre a szerelem intenzitását és az érzelmek mélységét szeretné kifejezni.

Az abszurd irodalomhoz is köthető az Ady Endre műve, hiszen a versben megjelenik egy paradoxon, miszerint a főhősök közösen halnak meg együtt, miközben azt állítják, hogy csak ők voltak tiszták. Ez a paradoxon az abszurd irodalomban gyakran megjelenő ellentmondásos és értelmezhetetlen világot jeleníti meg.

A modernista irodalomhoz is hasonlítható Ady Endre műve. A versben a hagyományos formai szabályokat nem követve, szabad versekkel és a metrum megszegésével jeleníti meg a szerelem és szenvedés drámai intenzitását. A modernista irodalomra jellemző a hagyományok megtörése, az új formák és kifejezési eszközök keresése, ami az "Az én menyasszonyom" című versben is tetten érhető.

Az Ady Endre által alkalmazott képi nyelv nemcsak a magyar irodalomban találhat párhuzamokat, hanem a nemzetközi szépirodalom terén is. A szerelem és szeretet motívumainak megjelenítésében gyakran használt eszköz a természeti képek használata, ahogyan azt Ady Endre is megteszi. A természeti képek segítségével a szerző az emberi érzelmek mélységét és intenzitását próbálja átadni.

Az "Az én menyasszonyom" című vers összefüggéseit tehát leginkább a romantikus, az abszurd és a modernista irodalomhoz lehet hasonlítani mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.