Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.

S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja.
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.

Szóljak próféták új szavával:
Nem kik mertek tagadni multat,
De kik nem magvak a Jövőnek,
Mindig azok, akik kihullnak:
Világok, népek, girhes eszmék.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,
(Így szól az új próféta-ének)
Az Úr, az Idő áll örökké,
De elmulnak a renyhe népek
S velük együtt a tiszta Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltek
S óh, magam is faj-sorsom osztván,
Be igazság szerint hullunk ki
A kegyetlen óriás rostán,
Kedvét nem töltvén az Időnek.


Elemzések

Ady Endre "Az idő rostájában" című versét irodalomtudományi szempontból több szempontból is vizsgálhatjuk.

1. Stílus és forma: A vers nyolcsoros strófákból áll, amelyekben a sorok többségében egyenletes hangsúlyozás és rímelés figyelhető meg. Ez a ritmusos felezési minta a magyar irodalomban gyakori és meghatározó formai eleme az Ady Endre költészetének. A nyelvezet azonban modern és különleges, tele van erős képekkel és atmoszférával.

2. Motívumok és témák: A vers nagyon sokszínű motívumokat és témákat vetít elénk. Az Idő szerepet kap, mint egy óriási rostáló, ami átjárja és átszűri a világokat. Ez az ún. időmotívum, amely gyakran megjelenik az irodalomban. Emellett visszatérő tema az elhullás és a múlandóság, amelyek mindig is fontosak voltak a költészeti és filozófiai gondolkodásban.

3. Történelmi és társadalmi kontextus: Az Ady Endre verseiben gyakran szerepelnek történelmi és társadalmi összefüggések. A versben említett "aszott nemzetek" és "hült világok" utalhatnak a korabeli közép-európai politikai és társadalmi változásokra. Ady Endre szemlélése gyakran kritikus és olykor pesszimista volt a korabeli körülményeket illetően.

4. Hatások és egyedi képződmények: Ady Endre költészetét gyakran hatással volt más költők és irodalmi irányzatok. Például a versben található "girhes eszmék" kifejezést az avantgárd költészet és a symbolizmus hatása alatt használja. Emellett olyan motivikus elemek is fellelhetőek a költő verseiben, amelyek a szimbolizmus, az impresszionizmus és az expresszionizmus jegyeivel vannak átitatva.

5. Nemzetközi szépirodalmi kontextus: Az Ady Endre alkotásait is könnyen összehasonlíthatjuk más nemzetközi költők és írók műveivel. A versben feltüntetett témák és motívumok hasonlóan kezeltek más kultúrák műveiben is, különösen az elhullás, a múlandóság és az idő tematizálásának.

Az "Az idő rostájában" egy komplex és sokrétegű vers, amely számos irodalmi és kulturális kontextust felvet. Ady Endre költészete áthatotta a XX. századi magyar irodalmat és hatással volt a nemzetközi irodalomra is. A költő egyedi stílusa, kifejező képei és személyes hangvétele emelik ki őt az irodalmi kánonokból.

Az Ady Endre "Az idő rostájában" című versében több természettudományos témával találkozhatunk.

Az első szakaszban az Idő metaforikus személyként jelenik meg, aki óriás rostával áll, és rostálja az időben létező világokat. Ez az írás részben utalhat a modern kozmológia friss felfedezéseire, amelyek azt mutatják, hogy az idő és a világegyetem folyamatosan változik és fejlődik. A vers itt rámutat arra, hogy az Idő nem kesereg azokért, akik idővel múlnak el, hanem vidáman rostálja ki őket. Ez kapcsolódik a modern biológia és evolúciós tanulmányok felfedezéseihez, amelyek rámutatnak arra, hogy az élőlények folyamatosan születnek és elpusztulnak az idő múlásával.

A második szakaszban a vers beszél az "aszott nemzetekről", "hült világokról" és "tört életekről". Ez utalhat a Föld természeti környezetének és klímájának változásaira, amelyeket a modern klímakutatás és geológia vizsgál. A vers továbbá megjegyzi, hogy ezeknek a változásoknak nincs jelentősége az Idő számára, amely örökké áll.

A harmadik szakaszban Ady prófétákként említi azokat, akik „nem magvak a Jövőnek", vagyis akik nem hozzák létre a jövő fejlődését, hanem kihullnak. Ez a rész az emberi társadalom és kultúra fejlődésével kapcsolatban érdekes. Az őslények és kultúrák kihalása régóta tanulmányozott téma a paleontológiában és az archeológiában, és a modern társadalom is szembesül azzal a tényzel, hogy bizonyos szokások, hagyományok és ideológiák is eltűnnek az idő múlásával.

A negyedik szakaszban a vers további metaforákban beszél az "aszottakról", akik összezsugorodnak, és az Úr (az Idő) mellett elmulnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden veszteség értéktelen. Ez a rész utalhat a modern ökológiai válság kihívásaira, amelyekkel az emberi tevékenység következtében szembesülünk. A vers arra figyelmeztet, hogy az Idő áll, de mi, emberi lények, könnyen kihullunk az idő kegyetlen rostájáról, ha nem töltjük meg életünket értékes tevékenységekkel és innovációval.

Összességében az Ady Endre "Az idő rostájában" című verse sokféle természettudományos témát érint, mint például az idő, a világegyetem, a biológia, az evolúció, a klíma és az ökológia. Míg a verse egyéni megfigyeléseken és reflexiókon alapszik, mégis számos kapcsolódási pontot találhatunk a modern természettudományos felfedezésekkel és kutatásokkal.

Az Ady Endre "Az idő rostájában" című versében az Idő személyként van megjelenítve, aki egy óriás rostával áll és "rostál egyre". Ez az eljárás teológiai szempontból is érdekes, hiszen az Idő itt tulajdonképpen Istenként van ábrázolva, aki eltemeti és feledésbe taszít mindent és mindenkit. Az Idő tehát a mindent felemésztő erőt képviseli, amely a világokat és az embereket is "szedi és rostál ki". Az egyre szaporodó elavult világok és népek az Idő rostáján megjelent "aszott nemzetek", "hült világok", "tört életek" képét alakítják ki. Az Idő nem szánja ezeket, hiszen számára csak az valódi érték, aki képes megújulni és megtartani a létezését.

A bibliatudomány szempontjából a vers érdekesen kapcsolódik az Ószövetségben megjelenő próféták mondanivalójához. A próféták ugyanis arra figyelmeztették az embereket, hogy a múltbéli hűtlenségük és a megszokott minták folyamatos megújulásának elmulasztása miatt Isten jövője nem tartogat számukra jó dolgokat. Az Idő rostája itt tehát Isten büntetését, az emberi bűnösök elhullását és kihült világokat szimbolizálhatja.

Az Idő rostájában való elhullás képe pedig a patrisztikai gondolkodásban is megtalálható. A patrisztika, azaz az egyházi apaság korabeli teológusai úgy tartották, hogy az emberi bűn miatt az emberi létezés értéke és méltósága elnyomódik és megalázza önmagát. Az emberi létezés elhullik, mint ahogy a versben is megjelenik az "ocsut az Idő nem szánja" és "nem kár értük" sorokban. Az emberi létezés fontossága és értéke az Idő rostájában tehát elveszhet és megszűnhet.

Az Idő rostájában való kihullás képe azonban a skolasztika nézőpontjából is értelmezhető. A skolasztika törekedett a tudomány és teológia harmóniájának megteremtésére. Az Idő rostája a versben az idő múlását jelenti, amelyet a skolasztika a világban bekövetkező változásokkal társított. A változások révén az emberiség és a világok is kihullanak az Idő rostájából. Az, hogy kik és mi hullik ki, az érték és az érdekesség kérdése. Az Időnek csak az az érdekérvényesítő eleme, amely képes megújulni és friss életet teremteni. Ezek a friss életek pedig azok, akik méltóak az Idő figyelmére és megszánására.

A vers tehát több teológiai szempontból értelmezhető. Az Idő megnyilvánulása az emberek és világok rostálása révén az Isten büntetését vagy a kihívás lehetőségét is jelentheti. Az Idő rostájában való kihullás arra figyelmeztethet minket, hogy életünkben elnyomódó Értékekkel szemben kell állnunk és képesnek kell lennünk a megújulásra, hogy ne essenünk az Idő feledésébe.