Ma tehát az őszös Svájc:
Ma itten, holnap ottan,
Mindig csodálkozással,
Keserü döbbenéssel,
Görnyedten és unottan.

Nézzük egymást a Nappal
(Most van lehorgadóban):
Két rokkant, öreg bajnok,
Leeresztett sisakkal,
Illendő tisztelettel.

Bástyás korcsma-verandán
Véletlen ez az óra:
Halott, nagy, hősi tornák
S örömtelen vitézek
Nyár végi áldozója.

S a hetyke, ifju Rajna
Zöldes, habos palástban,
Fejedelmi palástban
Fut közöttünk rivalgva,
Vitézi útra kelve.

S én öreg bajtársamnak
Gonosz mosollyal intek:
Mi is tudtunk örülni
S ma nem tudunk örülni
Ennek-örömeinknek.

S ő, miként a halálnak,
Úgy köszön nékem vissza
Öreges, bús mókával:
»Hát holnap hol talállak?
Vajon holnap meglellek?«

Rheinfelden


Elemzések

Az "Az ifjú Rajnánál" című versben Ady Endre természettudományos elemeket is felhasznál. A vers hangulata őszi, melankolikus és elgondolkodtató.

Az első sor a versben már találkozunk a Rajna folyóval, amely egy természeti képződmény. A Rajna folyó Közép-Európában található, és népszerű turisztikai célpont. A Rajna címként szolgál itt a természettel, a természeti szépséggel és az ifjúsággal való párhuzamba vonásra.

A vers második részében a Nap kerül terítékre, amely egy csillagunk és központi szerepet játszik a Naprendszerben. A Nap napfénye és hője elengedhetetlen az élet fenntartásához a Földön. A versben a Nap "rokkant, öreg bajnok" ként jelenik meg, ami felidézi a Nap életciklusát és az emberiség által megtapasztalt idő múlását. Az "illendő tisztelet" kifejezés pedig arra utalhat, hogy mennyire fontos a Nap a természettudomány szempontjából.

A versben megemlített "Bástyás korcsma-veranda" további természeti elemeket is hordoz. A korcsma és a veranda egy természettől elválaszthatatlan helyszínt idéz, ahol az emberek megpihenhetnek, és közvetlen közeleből figyelhetik meg a körülöttük lévő természetet. Ebben az esetben a korcsmát a természeti tájat szimbolizálja, amely magában foglalja a természeti képződményeket, például a folyókat és a hegyeket.

A vers második felében megjelenik az "ifju Rajna", amely a folyóra utal, és a természet egyik kiemelkedő eleme. A Rajna folyó érzékelteti a természeti változékonyságot és az élet folyamatát. A versben a Rajna "zöldes, habos palástba" burkolózik, ez újra a természeti változékonyságot és a folyó mozgását idézi.

A vers záró sorai között megtalálható a természettudományos szempontoktól független, mégis gondolkodásra késztető mondat: "Mi is tudtunk örülni, s ma nem tudunk örülni ennek-örömeinknek." Ezzel Ady Endre felveti a kérdést, hogy az emberi természet hogyan változott vagy alakult át az idő múlásával, és hogy az ember még mindig képes-e megtalálni az öröm forrásait, amelyek a természetből származnak.

Összességében a "Az ifjú Rajnánál" című versben Ady Endre számos természettudományos elemet felhasznál, hogy kiemelje a természet szépségét, változékonyságát, és felvethesse az emberi érzelmek és tapasztalatok összefüggését a természettel. A vers egyben arra is sarkall, hogy gondolkodjunk el az ember és a természeti környezet kapcsolatának változásairól és a természetben tapasztalható változásokról.

Ady Endre "Az ifjú Rajnánál" című versét teológiai szempontból elemzve több összefüggést találhatunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az őszi Svájc és a leeresztett sisakkal rendelkező két öreg bajnok. Ezek a képek a múló idő és a halál jelképei is lehetnek, ami bibliai szempontból a "vég kezdete", az emberi élet fogyó természete.

Patrisztika nézőpontjából a vers kifejezi az emberi lét hiábavalóságának és a bűn jelenlétének a megérintését. Az öreg bajtársamnak való gonosz mosolyintéssel Ady Endre feltehetően az emberek korlátozott örömforrásaira utal, ami a bűn árnyékában elveszítette értékét.

Skolasztika nézőpontjából a versben megjelenik a hetyke, ifju Rajna, aki "zöldes, habos palástban" fut közöttünk. Ez a kép az isteni kegyelem megtestesülését vagy az Isteni Igének a világba való beborulását jelentheti. Az öreg bajtársnak a folyamatosan kérdőn visszaköszönő kérdése, hogy "Holnap hol talállak? Vajon holnap meglellek?" az evangéliumi tanításokra utalhat, miszerint senki sem tudja a holnapot, és fel kell készülni a végső találkozásra.

Egy másik lehetséges megközelítés szerint a versben megjelenik az emberi élet és a természet közötti kontraszt. Az őszi Svájc és a leeresztett sisakkal rendelkező két öreg bajnok képei az elmúlás, a halál szimbólumai lehetnek. Ezek a képek összekapcsolódnak a hetyke, ifju Rajnával, aki amlétezés lendületes, élvezetes oldalát képviseli. Ady Endre itt megmutatja az élet és a halál, a boldogság és a keserűség, a fiatalság és az öregség ellentétét.

Összességében Ady Endre "Az ifjú Rajnánál" című verse teológiai szempontból különböző összefüggéseket mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira. A múlás és az elmúlás, az emberi élet hiábavalósága és az örömforrások korlátozottsága jelentős szerepet játszanak a verseben, amelyek teológiai témáknak tekinthetők.

Ady Endre Az ifjú Rajnánál című versét irodalomtudományi szempontból elemelve több összefüggésre bukkanhatunk mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers formailag négy négy soros strofákból áll, amelyeket felező rímképletekkel (aabba) és azonos méterrel (jambikus tetrameter) írt Ady. Ez a struktúra tipikus az Ady-i költészetben és a magyar költészetben is általában.

Az első négy sor szimbolikusan jelzi a ködös, zord őszt, amely a vers hangulatát és tematikáját meghatározza. Egyúttal a svájci tájat is leképezi, amely a Rajna folyó mentén helyezkedik el.

A következő négy sor a költő és a Nap kapcsolatát mutatja be. A Nap Az ifjú Rajnánál elnevezésű részben gyakran jelenik meg Ady költészetében, és metaforaként szolgálhat a középpontban álló hatalom, győzelem vagy vágy tárgyaként. Ebben az esetben a Nap, mint két öreg vágyai, illetve reményei, akik lehorgadóban vannak, ráköszönnek egymásra.

A harmadik strofa egy bástyás korcsma-verandán helyszínezi el a cselekményt, ahol megjelennek a halott, hős légkörét árasztó tornák és az örömtelen vitézek. Ez a rész egy kifejtése lehet az emberi élet mulandóságának és hiábavalóságának.

A negyedik versszak bemutatja Az ifjú Rajnát, aki a vers főszereplője. Ő a fiatal, dühös Rajna, aki fut közöttünk rivalgva. A régen vágyott, új korszakot hirdeti, de a vers további részeiben sem kerül erre sor.

Az utolsó négy sorban Ady önmagához, mint öreg bajtársához szól, és megjegyzi, hogy korábban tudtak örülni, azonban a jelenben már nem tudnak örülni semminek. Ez a rész egyfajta önmegszólítás vagy önvád lehet, mivel utalhat Ady korábbi boldogabb időszakaira, valamint arra, hogy a jelenben elvesztette a képességét az öröm megéléséhez.

A Rheinfelden címszó egy helyszínt jelöl, amely a Rajna folyó mentén található. Az alternatív költői címszót Ady gyakran használta műveiben.

Az Az ifjú Rajnánál több olyan irodalmi összefüggésre is utal, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban megjelennek. Az Ady-i költészet számos jellemzőjét tartalmazza, például a szimbolikus és erőteljes képzeteket, a zord és melankolikus hangulatot, valamint az önvádon és reményvesztettségen alapuló gondolatokat. Az ifjú Rajna metaforája hasonló lehet az Antikváriusban található nyugtalan Rajna motívumához, amelyet Kosztolányi Dezső alkalmazott. Az öröm elvesztésére és az élet hiábavoltára való utalás a szimbolista és a modernista irodalomra jellemző témákat tükrözi.

Nemzetközi szépirodalmat tekintve a Az ifjú Rajnánál azonosítható Balassi Bálint műveivel, aki magyar költészetünk nagy elődje volt, illetve az antik görög és római azon verseivel, amelyek gyakran tárgyalják a hangulatváltozást, a természet üzenetét és a múlandóság költészeti kérdéseit.

Egyes szakirodalomban a verset a szimbolista és a modernista irodalom hatásai között említik, mivel Ady egyszerre alkalmazza a hagyományos költői kifejezésmódokat és a korszerűbb, újszerűbb megközelítéseket.