Ady Endre Az ifjú Rajnánál című versét irodalomtudományi szempontból elemelve több összefüggésre bukkanhatunk mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers formailag négy négy soros strofákból áll, amelyeket felező rímképletekkel (aabba) és azonos méterrel (jambikus tetrameter) írt Ady. Ez a struktúra tipikus az Ady-i költészetben és a magyar költészetben is általában.
Az első négy sor szimbolikusan jelzi a ködös, zord őszt, amely a vers hangulatát és tematikáját meghatározza. Egyúttal a svájci tájat is leképezi, amely a Rajna folyó mentén helyezkedik el.
A következő négy sor a költő és a Nap kapcsolatát mutatja be. A Nap Az ifjú Rajnánál elnevezésű részben gyakran jelenik meg Ady költészetében, és metaforaként szolgálhat a középpontban álló hatalom, győzelem vagy vágy tárgyaként. Ebben az esetben a Nap, mint két öreg vágyai, illetve reményei, akik lehorgadóban vannak, ráköszönnek egymásra.
A harmadik strofa egy bástyás korcsma-verandán helyszínezi el a cselekményt, ahol megjelennek a halott, hős légkörét árasztó tornák és az örömtelen vitézek. Ez a rész egy kifejtése lehet az emberi élet mulandóságának és hiábavalóságának.
A negyedik versszak bemutatja Az ifjú Rajnát, aki a vers főszereplője. Ő a fiatal, dühös Rajna, aki fut közöttünk rivalgva. A régen vágyott, új korszakot hirdeti, de a vers további részeiben sem kerül erre sor.
Az utolsó négy sorban Ady önmagához, mint öreg bajtársához szól, és megjegyzi, hogy korábban tudtak örülni, azonban a jelenben már nem tudnak örülni semminek. Ez a rész egyfajta önmegszólítás vagy önvád lehet, mivel utalhat Ady korábbi boldogabb időszakaira, valamint arra, hogy a jelenben elvesztette a képességét az öröm megéléséhez.
A Rheinfelden címszó egy helyszínt jelöl, amely a Rajna folyó mentén található. Az alternatív költői címszót Ady gyakran használta műveiben.
Az Az ifjú Rajnánál több olyan irodalmi összefüggésre is utal, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalomban megjelennek. Az Ady-i költészet számos jellemzőjét tartalmazza, például a szimbolikus és erőteljes képzeteket, a zord és melankolikus hangulatot, valamint az önvádon és reményvesztettségen alapuló gondolatokat. Az ifjú Rajna metaforája hasonló lehet az Antikváriusban található nyugtalan Rajna motívumához, amelyet Kosztolányi Dezső alkalmazott. Az öröm elvesztésére és az élet hiábavoltára való utalás a szimbolista és a modernista irodalomra jellemző témákat tükrözi.
Nemzetközi szépirodalmat tekintve a Az ifjú Rajnánál azonosítható Balassi Bálint műveivel, aki magyar költészetünk nagy elődje volt, illetve az antik görög és római azon verseivel, amelyek gyakran tárgyalják a hangulatváltozást, a természet üzenetét és a múlandóság költészeti kérdéseit.
Egyes szakirodalomban a verset a szimbolista és a modernista irodalom hatásai között említik, mivel Ady egyszerre alkalmazza a hagyományos költői kifejezésmódokat és a korszerűbb, újszerűbb megközelítéseket.