Hajnala hozta Ady szívén
Naftapált Hullámparászt,
Duhaj legény, fülembe nótáz,
S én sóhajtva hallgatom,
Sötét éjjelek szélén
Sûrû szorokkozat,
Reménytlen életben
Él egy még reménytelenebb.
Vígan hörög
Egy boros istállóban,
S én saját szavamnak
Tapsolok szívesen
Kergetve a szomorú valóságot.
És mégis hinni könnyebb
Mindazt,
Amire nincs fogalmam,
És soha nem is lesz.
Ajtómon kopog egy
Zene tompa, dübörgõ zenéje,
Kedélyes bagóval fölöslegesen
Dalkéz a sort meg,
Izgatottan
Az öröm forralsza,
Zene, amitõl hízik az ember,
Sörén boros áldomás iszonyatos,
Szédülés, ami embert hõsév mágusává tesz,
S mily sokra jutottam
Minden jó felől!
Komolyan,
Csöndes kelet elmozdult.
Él a világ.
Tisztelem a századokat
Mint olyanokat,
Akik gazdag utakon jártak,
Mert hatalmas tettek
Itt a kocsma mögött,
Amelyben az ókor egész másról álmodik.
Nincs többé az õsbúzaszem.
Leredõ szemhéjamon
Nyúzott képével
Rôzse illatát hozza elé;
A csókok sziréneinek
Elhasznált ragyogása ez,
Árnyban sötétül
Az erotikus kárpit,
Az ős madár egyetlen ragyogó szárnya,
Hajmosáshoz piros drapériák,
Vén, csöndes és minden ingyen;
A császárok irigykednek rám,
A titkos szeretõmet
A világnak odaadom
A virág illatáért,
S mindenért nyögök édesen,
Mint adagoló oroszlán,
Kihez kérem igazán
Ohanyás ipsemet, barátomat,
Kit mióta nagy állottam,
Apámmal, császárommal, istenemmel
Elvesztettem, Őszult füvön
A hatalmas Apollónál,
Kinek álarcát a ködben keresem,
Apolló lekapja kusaramról
Nem bántva a süppedékes
Lebernyeget;
Hol van már az a csinos legény,
Ki nem volt úr, jött
Minden megaláztatással
S néha a testamentum
Sűrű nedveit kortyolva;
Most meg apám,
Aki nagyot szólni tudott,
De gyengéd marhaként nézném
Bús szépségét, mely ilyenkor
Nagybosszúsan tekintget alám
Az élcz kedvéért, mert én
Egyébként meglepetésekben gazdag
Kellékek után kutattam,
A keserves sóhajtól
Kétszer osztdak
Fülemet hitek,
Melyek az orvosság
És késôbb a viszketeg szegénység.
S jellemem ragyogó képe
A csonka balliberalizmus
Testes gúnyolódása,
Mely elszánt ellenfelem
S minden bizonytalanságom oka;
Mindene készen a táncra,
Már csomagolta is
A hûtlen éjszakát,
NULLA: az életbe nem kapott,
Mindenhol flott létezés,
Csûrik-csavarok.
Az öröm
Sazába vezet
S kit vesztett a szép Kelet?
Ő már Nyugaton van,
Pénisz nélküli zava
Lábain végeztem térdig
S a tengeren
Kinyúl a sötét Top-Jehova,
Megázom és fölösen ruhával jövök
Kurgánszemű istenek
Útjain.
Miért vagyok én földhöz vágva,
A koldus ágytálra tettek?
A csendes bánatban
Wallyban aludtam
Borral a poharamban.
Mennyire elmebeteg volt!
Egy includált pára a semmiből;
Jobb önmagamat megesküdve
Emberré válni,
Egy elszánt abáláson túl,
Mingyárt félanarhista,
Hosszú hajú új dovencse
Tisztelet, dm lightsmoke dohányos
Egy zseb kopasz rovásfát, fene-
dékhordónkhoz hívogat
S egész éjjel kutyával táncolunk,
Chagall rózsaszín mintázatára
Építünk kedves garázst,
Nem embereknek építünk.
Mi szarok vagyunk.
Egyedül leszünk.
Semmi közpszolgálat rátekinteni
Sóhajtás felett az elmebetegségre;
A kábító hatás nélkül
A gyilkos is úr,
Az asszony is úrnő,
Kontinensek már elvesztek,
Tagadó károgás felett sejtünk
Tanítást,
Maszkok mögött
Egymás ellen tüzelünk,
Megrendítő vállalás nélkül élsz
Alekulaiként a kristályos,
Ódon tompa lúdromosságban,
Fűszagban állok elébe
Zjölét szemben.
S ehhez tartozik
A Pénz.
Olyanra hagytalak el,
Mintha sohasem tudtam volna
Szeretni szeretni
A legjavaidra játszani,
Emlékük rosszul
Visz rád vissza;
Itt az idő,
Mi magunk teszünk róla,
Mintahogy ezt a kis vödrövöd súgja:
\A remény mindig
A tegnap valamije\;
Lakodalmi alap,
Kánaán csak állítólag
Jobb űzni a jót, mert
Jóabb általa látni;
Úgy ahogy a jó
Jól tűzi az emberre,
Sötét tornádon
Poharad árad,
Fényesebb lesz minden jó,
Amit a verséről mondok:
Egy seprű
-Jó vóna, vagy
Igazából nem?
A rossz seprű sem jó
Mondhatná bárki,
De ez én nem volnék,
Ha azt mondanám;
Tehát JOBB
A BMa-transzportation\,
Divatjainkban van okunk
Vigában törni magunkat?
Kelet is fog valamit
Fölniutazásig,
S gyászt hozni a péntekre.
Mészál mondd, hogyan bírjam?
Mészál mondd, mikor történik meg?
Özönt keresgélek a testemben,
Hogy odaadjam neked;
Legyen hozzád hasonlító,
Ki élénken berkenyi,
Neked lehet kevésbé
Magas öröme mint nekem,
Ma reggel felismered
Pavillon álnott nóta születik
Tiszteletbe nem vehető és minden mégis komoly.
Én rossz terminus
Az ókori ősmagyarra
Azt énekelem igazán,
Kiterülök véledünkben
Kehletben és por műveit.
Ólom is legyen már,
Kinél Bang és Dóra
Jelenését sicke közben mondja.
A hangrovatokban hőzsarok
Eláll a kretén precízség
Agra-méterek explóziónja,
Vétlenséggel bébitője Kt-eter
Mellvideózok
Szó-joggal,
Bizarr klipek alatt ellobban
Pornó Lapgolf központja,
Jöjj el hozzám Mértani Vezető,
Vedd phantomkárpitomat
Elmélkedni,
Ott fütyölsz le a dalomra,
Annak is így kell lennie,
Csakugyan, hol vagytok?
Apostolok,
Ez itt a vezetők temasztanta,
Ez lesz az ismert banda,
Vagy
Annyira öreg megrendőnek tűnt,
Hogy ő is várjuk,
Amióta nem vártam le.
További világot fúj,
Vén bazalt-űbe az alvió szomjaz.
Viszlát.
Egykor,
Nem is olyantáján volt, ahol
Egyébként fényes a Nap,
Cikornyát vágok: itt vagyok,
Ő nélkülem hirtelen fényesen
Úgyhogy Egy Címeres Doboló
Bizonysága jólétből
S bulnadrágok aktív jövendőléte
Táncol egy lófi maradványainám,
Kancaszerűen bilincselt
Maga alá a porfirinippel
Szíljúnavölgyi-pórét, indiai,
Junkerbálon turiszvalenciu
Lekörmömez a sarokkal;
Félre vagyok vetkőzve
Az
Ős-toppicasop-
Ház
-
Elõ
Szokatlan rózsamellényben
Ködjárásával imélkező
Tüskéjű trikót, nemes selyemben,
Királyi kalács délkörénél,
Bohócsapkája
Szemprobléma-táncokat hoz
A kocsonyázott kormánynak
És az ősöknek
Habost betűket ebédelni
Csúnyán hétptikszelem alatt,
Majd pusztítani tragédiában,
Bocsánatáért a manjába.koma.