Csatát vesztvén alig csatázva:
Homlokunkat nem ékesíti
Hős, szent bukás vér-glóriája
S daccal nem nézhetünk az Égre:
Kevesen voltunk, buktunk s vége.

S mégis - be különös egy ország -
Megint dacosodnak a szemek,
Keményre száradnak az orcák
S ijesztő, síri némaságban
Megint fölszánt, magyar világ van.

Így volt ez itt századok óta:
Ezt a zúzott, vert fejü magyart
Mindig ütés tartotta, óvta,
Vert hencegések, törött álmok
Után: még konokabban állott.

Gyér seregünket széjjelverték
S ránk rakta a cudar uriság
Az élhetésnek minden terhét.
S mert ránkszabadult minden vétek,
Azért lesz itt újból is élet.

1914. január


Elemzések

Az Ady Endre Az ütések alatt című versében nem találhatunk konkrét természettudományos felfedezésekre utaló részeket. A vers inkább a magyarság történelmi küzdelmeire és kitartására helyezi a hangsúlyt. Az "Ütések" címszó a versemészet félelmetesen, ijesztő módon megfogalmazott állapotát, s ebben a formában, ritmusban írja meg még a politikai versét is, a magyar hadsereg vereségekben dúló háborújáról." Ady a versben a magyar történelem során megszokott bukásokat, vereségeket és megaláztatásokat méltatja, miközben elismeri a magyarság kitartását és újbóli feltámadását. Az idővel való szembefordulás, dacosodás és a túlélés akarata a versek központi témája.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományos felfedezésekhez, de valamennyire összekapcsolható a természeti környezetnek a magyarság történelmi viszonylatában elfoglalt szerepével. A természeti környezetben zajló változások, például az éghajlatváltozás, az ökológiai egyensúly felbomlása és más természeti katasztrófák hatással voltak a magyarság történelmi alakulására és sorsára. Az Ady Endre versében megidézett történelmi események is részben a természeti környezet hatására történtek, például a hadviselés következtében bekövetkező pusztítások, élelmiszerhiány és más jelenségek.

Összességében a versben nem találhatunk konkrét összefüggéseket a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, azonban az ember és a természet viszonyát, valamint a természeti tényezők hatását megfigyelhetjük a magyarság történetének ábrázolásában.

Ady Endre Az ütések alatt című versét irodalomtudományi szempontból többféle összefüggésben is érdemes elemezni. Először is, a magyar irodalomban fontos szerepet játszik, hiszen Ady Endre az 1900-as évek elején jelentős megújítót szerepet játszott a költészetben. Verseit modernnek és lázadónak szokták tartani, ami a korabeli irodalmi hagyományokkal való szakítást jelképezi.

A vers tematikáját tekintve az egyik legfontosabb összefüggés az, hogy az önként vállalt veszteségek és a nemzeti sors témáját boncolgatja. Ady verseiben gyakran szerepel a "bukás" és az "ütés" motívuma, ami a magyar történelem során elszenvedett vereségekre utal. A versben megjelenő dacosodás és kitartás pedig azt mutatja, hogy a magyar nép hajlandó volt tovább küzdeni a nehézségek ellenére is.

A nemzetközi szépirodalmi összefüggéseket tekintve, Ady költészetében megtalálhatók a korabeli európai avantgárd irányzatok hatásai is. Az ütések motívuma és az elnyomás elleni lázadás a forradalmi és rebellis gondolkodás nyelvi kifejeződése lehet, ami a század elején Európában is népszerűvé vált. Emellett Ady sajátos stílusa és szófordulatai is inspirációt jelenthetnek más nemzetközi költők számára.

Magyar irodalomtudományi szempontból érdemes még megemlíteni, hogy Ady Endre verseiben időnként megjelenik a szimbolizmus hatása is. A versben az Ég szerepét említi, ami a halhatatlanságot vagy isteni hatalmat jelképezheti. A vér-glória motívuma pedig a szent és hős bukás, illetve az áldozat témájával kapcsolódik a vallásos szimbolikához.

Összességében, Ady Endre Az ütések alatt című verse irodalomtudományi szempontból többféle összefüggésbe helyezhető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Magyar irodalmi kontextusban a verse a modernséget, a lázadást és az önként vállalt veszteségeket jeleníti meg, míg nemzetközi kontextusban az avantgárd irányzatok hatásait és a szimbolikus elemeket említhetjük.

Az Ady Endre Az ütések alatt című versében teológiai szempontból különböző összefüggéseket találhatunk. A versben megjelenik az emberi bukás képe és a szemekben fellobbanó dac, amelyek fontos kérdéseket vetnek fel a vallási és teológiai megfontolások szempontjából.

A bibliatudomány szempontjából a versben megfigyelhetjük az emberi bukást és a vétket, valamint az újjászületést és a reményt. Az emberi bukásnak, a hősök és szentek vér-glóriájának és az Éghez való daccal való nézettől való távolmaradásnak bibliai alapjai vannak, amelyek az ember bűnbeesésére és az elveszettségére utalnak. Az újbóli élet, az újjászületés és a remény motívumai az Újszövetségben is megjelennek, amelyek az üdvösség ígéretét hordozzák magukban.

A patrisztika szempontjából a versben fellelhető az emberi bukás és a megtérés kérdése. A patrisztikus gondolkodásban az ember bukása elengedhetetlen része az emberi természetnek, amelyet az öröklött bűn és a vétek jelent. Ezért az emberi bukás képe nemcsak az Ady versében, hanem a patrisztikus gondolkodásban is szerepel. Az élet újbóli megjelenése és a magyar világ fennmaradása - noha szenvedés és nehézségek közepette - a megtérés lehetőségét és a kegyelem jelenlétét sugallhatja.

A skolasztika szempontjából az ütések, a bukás és az újjászületés képe a természetállapot kérdéséhez és a kegyelem fogalmához kapcsolódik. A skolasztika szerint az ütések, a bukás és a nehézségek az emberi természethez tartoznak, és ezek a tapasztalatok hozzájárulnak az emberi lelki fejlődéshez és az üdvösséghez. Az élet újbóli megjelenése és az újjászületés, amelyről Ady is beszél a versben, lehetőséget ad a kegyelem befogadására és a talpra állásra a nehézségek közepette.

Az Ady Endre Az ütések alatt című versében tehát teológiai szempontból fontos kérdések és összefüggések rejlenek. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai segíthetnek jobban megérteni a vers mondanivalóját és a vallási gondolkodásban gyökerező üzenetét. A versben megjelenő bukás, dac és újjászületés képei lehetőséget adnak a megpróbáltatások közepette való kitartásra és a kegyelem befogadására.