Ady Endre Az utolsó kuruc című versében teológiai elemek is felfedezhetőek, ami a korabeli vallási, bibliai és filozófiai nézeteket tükrözi.
A vers első részében Ady Isten és a kereszténység kritikáját fogalmazza meg. Panaszkodik, hogy súlyos időszakában sem Bécsben, sem Pozsonyban, sem Tordán nem talál segítséget a felsőbb hatalmakban. Ez azzal a hitetlenséggel függ össze, amit az országban tapasztal, ahol évszázadok óta gonoszak az istenek. Ez a vallási negatív tapasztalat Ady szemében távolítja el Isten és a kereszténység üzenetétől.
A vers második részében az emberi szenvedés és elhagyatottság témája jelenik meg. Ady a saját szenvedését és vándorlását írja le, amelyre ló segítségével eljuttatja a különböző országokba. A Durva, kemény életkörülményeket és az emberi szenvedést ábrázolja az elhagyatottság szimbólumának a ló ledermedésével és a gyalogjárás nehézségeivel.
A következő részben Ady a magyarság és hite, valamint a kereszténység iránti haragját fejezi ki. Úgy érzi, hogy a híres Buda vára és a régi babonák – ezek itt a pogány vallások és hiedelmek – megbecstelenítik az igaz és magyar katonákat, hite szégyenevé teszik őket. Ez a rész a bibliai és vallási tradíciók hiábavalóságának kritikáját fejezi ki.
A következő rész egyszerre kifejezi az elszigeteltségét és a háború borzalmait. Ady megjegyzi, hogy semmi sem maradt már itt, sem a barátai, sem az értékek. Budapest, Torda, Pozsony és Bécs mind bezárták előtte a kapuit, a gyülekezetek és a vallási közösségek sem adnak neki segítséget. A "fuvalkodott isten" pedig egy nagyobb hatalomra utal, amely az egész helyzetet káoszba és reménytelenségbe döntötte. Ez a rész a vallási közösségek és az isteni segítség hiábavalóságának és a szkepticizmusnak tesz tanúbizonyságot.
A vers utolsó része a kurucok sorsával foglalkozik. A kurucok a XVI-XVII. századi Magyarországon a törökellenes harcok résztvevői voltak. Ady a verse végén kétségbeesetten látja, hogy a kurucok társadalmi helyzetét teljesen elfeledték és méltatlan sorsukra utal, amikor azok már az árokpart alatt végzik. Ezzel a képpel az elhagyatottságot és a kétségbeesést jelképezi.
Ami a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjait illeti, a versben megjelenő kritika, kétségbeesés és sorsfordítások visszavezethetőek a vallásos gondolkodás különböző történelmi és filozófiai áramlataihoz. A bibliatudomány a Biblia és annak értelmezése miatt fontos, a patrisztika a korai kereszténység atyjainak tanait, a skolasztika pedig a középkori filozófiai irányzatokat jelenti. Ezekben az irányzatokban megtalálhatóak a hit és a kétség, az isteni segítség és a társadalmi elhagyatottság témái, amelyek az Ady Endre versében is megjelennek.
Az utolsó kuruc egy olyan alkotás, amely teológiai, vallási és filozófiai tartalmakat ötvöz. Kritizálja a hiteket és az isteneket, valamint ábrázolja az emberi elhagyatottságot és a reményvesztettséget. A versben megjelenő szkepticizmus és kritika Ady nem hívei bibliai és keresztényesen alapú tartományok, de a vallásos és filozófiai gondolkodás hatásait is tükrözi.