Óh, nagyon csúnyán éltem,
Óh, nagyon csúnyán éltem:
Milyen szép halott leszek,
Milyen szép halott leszek.

Megszépül szatir-arcom,
Megszépül szatir-arcom:
Mosoly lesz az ajkamon,
Mosoly lesz az ajkamon.

Üveges, nagy szememben,
Üveges, nagy szememben
Valaki benneragyog,
Valaki benneragyog.

Mosolyos, hideg ajkam,
Mosolyos, hideg ajkam:
Köszöni a csókodat,
Köszöni a csókodat.


Elemzések

A vers kevés olyan elemet tartalmaz, amely közvetlenül kapcsolódna a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Azonban néhány általánosabb természettudományos témával kapcsolatban értelmezhető jelentéseket és utalásokat találhatunk.

Az első négy sor azt a tényt említi, hogy az élet csúnyán zajlott a költő számára. Bár ez nem függ össze konkrétan a természettudománnyal, megfelelhet azzal a modern felfedezéssel kapcsolatos gondolattal, hogy a fájdalom és a szenvedés elkerülhetetlen része az életnek.

Az "Üveges, nagy szememben" sorban található kifejezés iránti utalás lehet a modern szemészeti kutatásokra, amelyek képesek a szem különböző elemének vizsgálatára és diagnosztizálására. Ezenkívül ez a sor annak a lehetőségnek a helyét is elhelyezheti, hogy a szemnek valami belső energiája vagy erővonzása lehet.

A utolsó két sor lehet kapcsolódik a modern tanulmányok a kölcsönhatások között az ajkak, a nyál és az agy, a kutatás a neurokémiában és az agykémia.

Az Ady Endre vers azonban inkább az emberi tapasztalatot, az érzelmi állapotokat és a belső élettartamot fejezi ki, és kevés olyan konkrét vagy közvetlen kapcsolódást mutat a természettudományhoz.

Az "Az utolsó mosoly" című verset teológiai szempontból is értelmezhetjük. A vers egy halál előtti vallomásnak tekinthető, ahol a költő azzal foglalkozik, hogy hogyan élt az életben, és hogyan lesz halottként, valamint a halál utáni lét kérdéseivel is foglalkozik.

A bibliatudomány szempontjából a versben jelen van az emberi élet sebezhetősége és múlandósága, ahogy az első sorokban a költő vallja, hogy "Óh, nagyon csúnyán éltem". Ez a megtisztulás és megbánás gondolataira is utalhat, amely felidézheti a bűnvallás és bűnbánat fogalmát a keresztény tanításban. A szép halott motívum pedig arra utal, hogy a halálban, a test elhagyása után van lehetőség a végső megújulásra és tisztaságra.

A patrisztika nézőpontjából a vers hozzáfűzhető a lelkiismeret és a bűnbánat gondolatához. A költő elismeri, hogy "csúnyán éltem", ami a bűn bevallását jelentheti, és utalhat a lelkiismeret tényére, amely a keresztény tanítás szerint a jó és rossz közötti különbségtételre szolgál.

A skolasztika szemszögéből a vers összeegyeztethető a halál előtti elégtétellel. A költő felismeri az életében elkövetett hibákat, és a halállal való szembesülés során törekedik megbékélni önmagával. A mosoly motívuma a költő elfogadását és megbékélését jelzi a halállal, és lehetőséget kínál az elégtételre és a változásra.

Más szempontból nézve a vers az elmúlás és a halálhoz való viszonyt is tükrözi. A megöregedő és elcsúfult test helyett a költő a halálban, mint a test elhagyása után lép fel újrakezdésre és szépségre gondol. Ez a megközelítés arra utalhat, hogy a költő a halált lehetőségként és megszabadulásként látja, ahol megszépülhet és megtisztulhat.

Összességében a vers biblikus, patrisztikai és skolasztikai elemekkel is átszőtt, ahol a halál előtti vallomás, megtisztulás és megbékélés gondolatai dominálnak. A költő szembesül a múlandóságával és bűneivel, és a halállal való találkozásra mint újrakezdésre, változásra és szépségre gondol.

Ady Endre Az utolsó mosoly című versének elemzése irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvethet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megemlíteni a vers formai felépítését. Az utolsó mosoly négy szabad versszakból áll, ami a modernizmus jegyeit mutatja. A szabad vers lehetőséget nyújt az expresszív kifejezésre, a hagyományos verselési szabályokat elhagyva. Ez a formaátalakítás Ady Endre szemléletének és forradalmi hangvételének kifejezője.

A verse tartalmi elemeiben is meglehetősen sokfélére lehet gondolni. Az első két sor felemelkedést, átváltozást ígér a költőnek, ami egyfajta vágyat és váltást fejez ki az addigi életében. Az "Óh, nagyon csúnyán éltem" sorok a bánat, szenvedés, nehézség kifejezései lehetnek, míg a "Milyen szép halott leszek" sorok a halálhoz fűződő viszonyt és az esetleges halált kívánják meg. Ezek a gondolatok az élet és halál, az emberi sors mélységeit jeleníthetik meg.

A vers második részében Ady a saját arculatát és állapotát írja le. A "Megszépül szatir-arcom" sorok egyfajta átalakulást, változást vetítenek előre. A szatir, mint irodalmi műfaj jellemzője a cinizmus, eroszkádás, ironikus hangvétel, mely Ady gondolatait, világlátását fejezi ki. Az arcom szépülése, valamint a mosolyos ajkak azt mutatják, hogy a költő a végzetével is kibékült, elfogadja, hogy az élet csupa keserédes élmény és öröm lehet.

A harmadik részben a költő a szemekre, a tekintetre, az emberi kapcsolatokra reflektál. Az "Üveges, nagy szememben" sorok a halál előtt vagy a halállal kapcsolatban gyakran megjelenő tükrözés motívumát hordozzák, mely segítségével a költő önmaga lelki, testi állapotát tükrözve mélyebb élményeket és gondolatokat akar kifejezni. A "Valaki benneragyog" sorok az elhunyt szeretteivel, a múltbeli kapcsolatokkal való találkozást, találkozási lehetőséget fejezhetnek ki.

A vers záró része azt sugallja, hogy a költő, bár maga hideg és mosolygós ajkú, mégis köszöni a csókot. Ez az ellentét a szépség és a ridegség között, a halál másképpi elfogadását, a költő más szemszögű látásmódját fejezheti ki.

A verse általánosabb értelemben az élet és halál, az emberi kapcsolatok, az önmagunk elfogadásának témáit boncolgatja. Az élete végén Ady Endre a hazugságok, csalódások, nehézségek minden szenvedéssel megtapasztalt tapasztalata ellenére is képes a mosolyra, elfogadni a világot, és köszönetet mondani az élete során kapott szeretetért és élményekért.

A költészet nemzetközi szempontból hasonló tematikákkal dolgozik, így az élet és halál, az öregedés, az énszeretet, a szeretet elvesztése, a múlt és jelen kapcsolatai, az emberi kapcsolatok általában gyakran megjelennek a világ különböző kultúráinak irodalmában. Az Ady Endre versében megfogalmazott érzelmek, gondolatok, és a költő személyre szóló hangvétele generációk, kultúrák számára egyaránt megfogható és azonosítható.