Ady Endre Az utolsó mosoly című versének elemzése irodalomtudományi szempontból több összefüggést is felvethet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Elsőként érdemes megemlíteni a vers formai felépítését. Az utolsó mosoly négy szabad versszakból áll, ami a modernizmus jegyeit mutatja. A szabad vers lehetőséget nyújt az expresszív kifejezésre, a hagyományos verselési szabályokat elhagyva. Ez a formaátalakítás Ady Endre szemléletének és forradalmi hangvételének kifejezője.
A verse tartalmi elemeiben is meglehetősen sokfélére lehet gondolni. Az első két sor felemelkedést, átváltozást ígér a költőnek, ami egyfajta vágyat és váltást fejez ki az addigi életében. Az "Óh, nagyon csúnyán éltem" sorok a bánat, szenvedés, nehézség kifejezései lehetnek, míg a "Milyen szép halott leszek" sorok a halálhoz fűződő viszonyt és az esetleges halált kívánják meg. Ezek a gondolatok az élet és halál, az emberi sors mélységeit jeleníthetik meg.
A vers második részében Ady a saját arculatát és állapotát írja le. A "Megszépül szatir-arcom" sorok egyfajta átalakulást, változást vetítenek előre. A szatir, mint irodalmi műfaj jellemzője a cinizmus, eroszkádás, ironikus hangvétel, mely Ady gondolatait, világlátását fejezi ki. Az arcom szépülése, valamint a mosolyos ajkak azt mutatják, hogy a költő a végzetével is kibékült, elfogadja, hogy az élet csupa keserédes élmény és öröm lehet.
A harmadik részben a költő a szemekre, a tekintetre, az emberi kapcsolatokra reflektál. Az "Üveges, nagy szememben" sorok a halál előtt vagy a halállal kapcsolatban gyakran megjelenő tükrözés motívumát hordozzák, mely segítségével a költő önmaga lelki, testi állapotát tükrözve mélyebb élményeket és gondolatokat akar kifejezni. A "Valaki benneragyog" sorok az elhunyt szeretteivel, a múltbeli kapcsolatokkal való találkozást, találkozási lehetőséget fejezhetnek ki.
A vers záró része azt sugallja, hogy a költő, bár maga hideg és mosolygós ajkú, mégis köszöni a csókot. Ez az ellentét a szépség és a ridegség között, a halál másképpi elfogadását, a költő más szemszögű látásmódját fejezheti ki.
A verse általánosabb értelemben az élet és halál, az emberi kapcsolatok, az önmagunk elfogadásának témáit boncolgatja. Az élete végén Ady Endre a hazugságok, csalódások, nehézségek minden szenvedéssel megtapasztalt tapasztalata ellenére is képes a mosolyra, elfogadni a világot, és köszönetet mondani az élete során kapott szeretetért és élményekért.
A költészet nemzetközi szempontból hasonló tematikákkal dolgozik, így az élet és halál, az öregedés, az énszeretet, a szeretet elvesztése, a múlt és jelen kapcsolatai, az emberi kapcsolatok általában gyakran megjelennek a világ különböző kultúráinak irodalmában. Az Ady Endre versében megfogalmazott érzelmek, gondolatok, és a költő személyre szóló hangvétele generációk, kultúrák számára egyaránt megfogható és azonosítható.