Ady Endre Betemetik a tavat című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet értelmezni, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Az Ady Endre költészetében meghatározó jelentőséggel bíró morbid és szimbolikus szövegei, amelyekben a természetet emberi sorsok, érzelmek és konfliktusok metaforáiként jeleníti meg, a magyar irodalmi hagyományokkal és az Ady korszakát jellemző modernizmussal való kapcsolatban vannak. A versben jelenlévő haragvó bércek és a háborgó tó például a természeti erők és az emberi lélek közötti konfliktust szimbolizálja, amely gyakori motívum az Ady költészetében.
A vers az irodalmi romantika hagyományait is felidézi, például a természet romantikus ábrázolását, amelyben a természeti elemek érzelmi reprezentációkként jelennek meg. A "sziklákat nyel, dalol, kacag" és "hullj, hullj szikla" sorokban például a természeti környezet élettel való megáldottságát, az örömöt és a fájdalmat szimbolizálja.
A versek hipnotikus ritmusa és szuggesztív képek világa hasonló vonásokat mutat a szimbolista irányzatokhoz, mint például a francia szimbolizmus vagy a szecesszió. A versben jelenlévő szimbolikus képek és metaforák segítségével Ady Endre a belső világ szimbólumait ábrázolja, amelyek képesek mindenki számára érzékelhetővé tenni a személyes élményeket és érzelmeket.
A nemzetközi szépirodalom terén pedig Ady Endre költészetének ismerete lehetővé teszi az összehasonlítást más költők és költői irányzatok között. A modernista irányzatokhoz, például a francia szimbolizmushoz vagy a brit modernizmushoz való kapcsolatok vizsgálata mellett az is érdekes lehet, hogy milyen hatást gyakorolt Ady a korabeli kortárs költőkre és milyen befolyások érhetők tetten műveiben.
Összességében tehát Ady Endre Betemetik a tavat című verse irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet értelmezni, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén, és ad lehetőséget a költői hagyományok és irányzatok, valamint a kortárs költők közötti kapcsolatok feltárására és vizsgálatára.