A versből teológiai szempontból számos értelmezési lehetőség adódik. A költeményben a tárnák és rémek ellentéte jelképesen ábrázolja a lelki állapotokat és a világi élet kísértéseit.
Bibliai megközelítésből nézve a tárnák és rémek a bűn és a gonoszság jelképei lehetnek. A versben megjelenő "gonosz tárnák" az emberi lélekben felgyülemlett bűnök és olyan kísértések lehetnek, amelyek képesek elválasztani az embert Istentől. A "búgnak a tárnák" kifejezés pedig a bűntudatot és a szenvedést jelzi, amelyek következményei lehetnek a bűnöknek való megadásnak.
A patrisztika nézőpontjából nézve a verse Ady Endre személyes lelki küzdelmeit tükrözi. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi lélekben felmerülő kísértések és szenvedések olyan próbák, amelyeknek az embernek ellenállnia kell, hogy megerősödjön és közelebb kerüljön Istenhez. Az "álmok, leányok, bomlott ingerek, gondok, kínok" a világi vágyakat és a bűnös élvezeteket jelképezhetik, amelyek az ember lelkét próbára teszik.
A skolasztika nézőpont vagy teológiai értelmezés alapján a verse arra utalhat, hogy a természet és a világ nem képes beteljesíteni az emberi lelket. A költő vágyakozása a "daloknak szent hegye" és a lelke megcsúfolt állapota a "gonosz tárnáktól általverten" arra utalhat, hogy az ember csak Istenben találhatja meg a teljességet és a megnyugvást.
Más ötletek szerint is értelmezhető a vers. Például a tárnák és rémek ellentéte az emberi lélekben feszülő vágyak és félelmek következményeit szimbolizálhatja. Az emberben lehetnek olyan vágyak, amelyek elválasztják őt Istentől, de vannak félelmek is, amelyek visszatartják az embert attól, hogy megküzdjön a bennük felmerülő kihívásokkal.
Összességében a vers számos teológiai, bibliai, patrisztika és skolasztika nézőpontból is értelmezhető. A költő benső küzdelmeit, a lelki ismeretlenséget és a világi kísértéseket tükrözi, valamint arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember csak Istenben találhatja meg a teljességet és a nyugalmat.