Az Ady Endre "Dal a Hazugság-házirol" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Az Ady Endre versei általában a szimbolizmus és az expresszionizmus irányzatához tartoznak. Ezek a stílusok a 20. század elején jelentek meg, és az érzelmek kifejező erejét hangsúlyozzák, valamint a formai kísérletezésre és a metaforák használatára helyezik a hangsúlyt. Ez a vers is ezen irányzatok hatása alatt született, amit a megfogalmazás, a szimbólumok és a lírai hangvétel jól példáz.
Az Ady Endre által használt magyar nyelv egyedülálló stílusa úttörőnek számított a magyar irodalomban. A versben látható a nagyfokú költői képzettség és a szóbeli hagyományokhoz való kapcsolódás. Az Ady-i nyelvhasználat trágár, vulgáris és provokatív lehet, ugyanakkor képes ötvözni a líraiságot és az erős érzelmeket. A "Dal a Hazugság-házirol" című versben is jelen van ez a stílus, amely erőteljesen hat a hallgatókra és olvasókra.
A versben megjelenő szimbólumok és metaforák szintén jellemzőek Ady Endre költészetére. A "Hazugság-ház" metaforikusan a kormányzatot vagy a politikai rendszert jelképezi, amelyet keselyűk vesznek körül és ragadnak meg. A Burg szuronyhalmának említése és az Európa közepén megfojtódó népséggel kapcsolatos képek azt jelzik, hogy a hatalom és az érdekek elnyomják a társadalom egy részét.
Az Ady Endre verseiben gyakran találkozunk társadalmi kritikával, politikai metaforákkal és a hatalommal való ellenállással. Ez a vers sincs ez alól kivétel, amely az akkori társadalmi és politikai viszonyokat reflektálja. Az élénk képek és a provokatív nyelvhasználat azt a célt szolgálják, hogy felhívják a figyelmet a hatalom visszaéléseire és az elnyomásra.
A nemzetközi szépirodalomban is találunk hasonló témájú verseket és költők, akik a hatalom és az elnyomás kritikáját fogalmazzák meg. Például, koszovói költő, Azem Shkreli, aki szintén a politikai verseiről és a társadalmi problémákról ismert, vagy Pablo Neruda, aki a chilei politikai problémákkal foglalkozott a verseiben.
Az "Ady Endre: Dal a Hazugság-házirol" című vers tehát konkrétan a társadalmi és politikai problémákkal foglalkozik, és a költő sajátos stílusát és nyelvhasználatát alkalmazza a hatás fokozása érdekében. Ez egy példája az Ady Endre műveire jellemző líraiságnak, a szimbólumok sokszínűségének és a politikai kritika megjelenítésének. A vers hasonló témájú művekkel és költőkkel található a nemzetközi szépirodalomban is, akik ugyanazokat a problémákat és érzelmeket fejezik ki a műveikben.