Jön a karácsony fehéren
S énhozzám is jön talán majd
Valaki a régiekből.

Csöndesen lép a szobámba
S én köszöntöm: »Béke, béke.«
A küszöbön sápadt orvos.

És szorongva szól a vendég:
»Ma karácsony van, karácsony,
Emlékszel a régiekre?«

És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Ma karácsony van, karácsony.«

És szorongva szól a vendég:
»Valami tán fáj a multból?«
Megmozdul a sápadt orvos.

És bámulva és vidáman
És kacagva mondom én majd:
»Hiszen én még sohse éltem.«

És hörögve mondom én majd:
»Ki a szobámból, pogányok.«
Döng az ajtóm és bezárul.

És hörögve mondom én majd:
»Hiszen én meg se születtem.
Karácsony van, száll az angyal.«

És a nagy, szomoru házban
Zsoltárokat énekelve
Hajnalig várom az angyalt.


Elemzések

Ez a vers első pillantásra nem tűnik természettudományos témájúnak, azonban számos olyan elemet tartalmaz, amelyeket a mai természettudomány, különösen a neurobiológia, a memória kutatása és a genetika területén történt felfedezésekkel lehet összefüggésbe hozni.

Az első sorban a karácsony fehéren érkezik, ami a hóval való kapcsolatban állhat. A hó az időjárás jelensége, amit a meteorológia vizsgál, és az évszakok változásához kötődik. Az évszakok pedig az Föld forgásával és a Nap sugarainak beérkezésével kapcsolatosak, ami az asztrofizikához és az űrkutatáshoz kötődik.

A második sorban a régiekből valaki érkezik a szobába. Ebben az esetben az emlékezet és a múlt iránti nosztalgia lehet a kulcsszó. Az emberi memória kutatása ma is aktív terület a neurológia és a pszichológia számára. Az emlékek keletkezése és tárolása neurobiológiai folyamatokhoz kapcsolódik, amelyekről a legfrissebb kutatások nyújtanak információkat.

A harmadik sorban pedig egy sápadt orvost említenek. Az orvostudomány természetesen sok területet átfog, és sokféle betegség és tünettel foglalkozik. Ebben az esetben az orvos lehet egyfajta szimbólum a testi vagy mentális betegségekre utalva.

A "Valami tán fáj a múltból?" kérdés és a "Hiszen én még sohasem éltem" mondat arra utalhat, hogy a főszereplőnek nincsenek emlékei a múltról, vagy esetleg átlagos memóriakerületekkel rendelkezik. Az emberi memória kutatása során azonban az is kiderült, hogy az emlékek nem mindig megbízhatóak és torzításokra vagy emlékezetkiesésekre is sor kerülhet.

A vers utolsó része a nagy, szomorú házban és az angyal szállásáról szól, ami az egyéni élményekről és a várakozásról szólhat. Az egyéni élmények és a szubjektív tapasztalatok neurológiai alapjait a neurobiológia kutatja. Az idegrendszer működését és a pszichés folyamatokat vizsgálva többet tudunk megtudni az emberi élményekről és az emberi tudatról.

Összességében tehát a versben számos olyan elem található, amelyeket a mai természettudományos kutatások és felfedezések, különösen a neurobiológia és a memória kutatás területén tett eredményekkel összefüggésbe lehet hozni.

A versben Ady Endre egy karácsonyi jelenetet ábrázol, ahol egy vendég érkezik a költőhöz. Az előző időszakban költőnk beteg volt, ezért egy orvos is jelen van a helyiségben. A vendég megemlíti neki, hogy karácsony van és kérdezi, emlékezik-e a régi időkre. A költő vidáman válaszol, hogy igen, emlékszik. A vendég tovább kérdez, hogy talán valami fáj nekünk a múltból. A költő ismét vidáman válaszol, hogy ő még sosem élt, majd utasítja a vendéget, hogy menjenek ki a szobából, mert ő még nem is született meg. Végül a költő zsoltárokat énekelve várja az éjfélkor érkező angyalt.

A vers magyar irodalmi összefüggései között említhetjük Ady Endre költészetének jellegzetességeit. Az ő műveit a szimbolizmus és a szecesszió jegyei jellemzik. A versekben gyakran jelennek meg visszatérő témák, mint a halál, az elidegenedés és a keresés. A "Karácsony" is ezekre a témákra épül. A költőben egyfajta elidegenedettség érzése fogalmazódik meg, valamint a múlt és jelen viszonyát vizsgálja.

A nemzetközi irodalmi összefüggések között szót lehet ejteni a szimbolizmus mozgalmáról, amely erősen befolyásolta Ady Endre költészetét. A szimbolizmus eljátszott az idővel, a múlttal és a jelen helyzettel, amit a versben is megfigyelhetünk. Emellett a szimbolista költészetben gyakran megjelennek az angyalok és az isteni jelenés motívumai, amelyek szintén fellelhetőek Ady versében.

Általános értelemben véve a versben megfigyelhető témák és motívumok, mint a karácsony, az emlékezet, az idő és a születés, jellemzőek lehetnek más irodalmi művekre is. A karácsonyi és ünnepi hangulatot sok szerző megjeleníti verseiben vagy történeteiben, például Charles Dickens "Karácsonyi ének" című regényében, Thomas Mann "Mario és a varázsló" című regényében vagy Lermontov "Karácsonyi varázsló" című versében. Az emlékezet és múlt viszonyát is sok alkotó vizsgálja műveiben, például Marcel Proust "Az eltűnt idő nyomában" című regényében vagy Gabriel Garcia Marquez "Száz év magány" című regényében. Az idő és születés motívumai is gyakran jelennek meg irodalmi művekben, például Emily Dickinson "Születés órája" című versében vagy Hermann Hesse "Sziddhárta" című regényében.

Ezek a példák csak néhány a sok lehetséges összefüggés közül. Az irodalomtudományi elemzés során fontos felismerni a témák és motívumok jelentőségét a műben, valamint összevetni őket más irodalmi művekkel, hogy a verseket és a szerzői szándékot helyezhessük tágabb irodalmi kontextusba.

Ady Endre "Egy jövendő karácsony" című versét teológiailag is érdekesnek lehet elemezni. A versben megjelenik egy találkozás, amelyet az elbeszélő egy sápadt orvossal folytat. Ez a vendég a régmúlttal kapcsolatos kérdéseket felvetve beszél az elbeszélővel, aki azt állítja, hogy még soha nem élt. A versben az elbeszélő kiáltással és hörögve reagál a vendég és az orvos mondataira, ami megmutatja a feszültséget és a wágneri hangulatot a versben.

Bibliai szempontból a vers kapcsolatba hozható a Jézus születésének történetével. A karácsony ünnepe az evangéliumokban található történetre utal, amikor Jézus születik Betlehemben. Az angyalok is megjelenhetnek az "angyaloknak" említett szövegrészen keresztül. Az elbeszélő utal arra, hogy várja az angyalt, ami összefügghet az angyalok megjelenésével a karácsony éjszakáján.

Bibliatudományilag a versben az is megfigyelhető, hogy az elbeszélő olyan szavakat használ, mint a "mult" vagy a "régiek", utalva a múlt eseményeire. Ez összekapcsolható az Ószövetség történeteivel és a példabeszédeivel, amelyeket az elbeszélő emlegetni látszik. Az Ószövetségben található események és személyek megjelenítése által tehát a vers általánosan vett bibliai motívumokat tartalmaz.

Patrisztikailag a versben az orvos, mint vendég szerepel, aki orvos létére a karácsonyhoz kapcsolódó régi emlékekre utal. Ez az emlékezet lehet a patrisztikai gondolkodásban a visszatekintő vallási hagyományra utaló tényező. Az elbeszélő maga a jövendőt képviseli, aki még soha nem élt, és a történelem előtti időkből jövő vendéggel találkozik. Ez a patrisztikai dualizmust fejezheti ki, ahol a múlt és a jövő találkozik, a régi és az új világ érintkezik egymással.

Skolasztikailag pedig a versben megjelenik a logika szerepe. Az elbeszélő válaszai, amelyeket kiáltással és hörögve mond, a logikus érveléssel nem mindig járnának együtt. Ez arra utalhat, hogy az elbeszélő inkább a kegyelemre és a hitre hagyatkozik, és nem a logikai érvekre. Ebben az értelemben a vers filozófiai és teológiai diskurzusokat is felvethet, ahol a logika és a hit/tapasztalat különböző nézőpontokat képviselnek.

Ezen túlmenően, további ötletként azt is meg lehet említeni, hogy a vers az idő dimenziójával és az egyéni identitással is foglalkozik. Az elbeszélő azt állítja, hogy még soha nem élt, ami a jövendőt és egy elhúzódó jelenléti érzést fejezhet ki. Ezenkívül a versben megjelenő sápadt orvos lehetőséget adhat az egészség és a betegség kérdéskörének fontolgatására, valamint az elbeszélő helyzetének megértésére a társadalmi és pszichológiai kontextusban.

Összességében tehát Ady Endre "Egy jövendő karácsony" című versét a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokon keresztül is érdemes megvizsgálni. A vers lehetőséget ad a vallási és filozófiai gondolatok, az idődimenzió és az egyéni identitás különböző aspektusainak megértésére.