Az Ady Endre "Egy stájer dombon" című versét teológiai szempontból is lehet vizsgálni. A versben jelen vannak bibliai és teológiai motívumok, amelyeket a következőképpen lehet értelmezni:
1. A vers kezdetén Ady Endre a "Stájer városnak éjjelére" látásáról ír. Ez a stájer város a bibliai Jeruzsálem vagy a mennyország képét is felidézheti. Tehát ebben a kontextusban a város a lelki hazát, a boldogságot és a vágyott állapotot szimbolizálhatja.
2. A lángok témája, amely a versben is megjelenik, a hatalmas érzelmi intenzitást, a vágyat és a szenvedélyt szimbolizálhatja. Ezzel kapcsolatban a skolasztika nézőpontjából megemlíthetjük pl. Szent Ágoston tanítását a vágyról, amely szerint minden ember vágyakozik valami után, és csak Isten megtalálása hozhatja meg a teljes elégedettséget.
3. A vágyak utáni elérésre irányuló igyekezet, amely a versben egyenes utakra, sima útra vágyakozik, megidézi a bibliai utalást arra, hogy Isten népének egyenes ösvényen kell járnia. Ezt az ösvényt jelképezi a völgyi erkölcsök tisztes, sima útja, ami a jó és erkölcsös élet jelképe lehet.
4. A versben szereplő ellentétek, például a lángok és a szív, az éj és a világosság, a vágy és a bánat, a rendetlenség és a rend szintén teológiai szimbólumok lehetnek. Ezek a motívumok azt a dualitást fejezhetik ki, amit a patrisztikus és skolasztikus gondolkodók is hangsúlyoztak, vagyis a testi és a lelki világ, a földi és a mennyei világ közötti ellentétet.
Végül, érdemes megjegyezni, hogy Ady Endre versében a vágy, a szenvedély és a lángok témái, valamint az ellentétek és az érzelmi intenzitás, a teológiai gondolkodástól függetlenül is gyakran megjelennek a romantikus költészetben és az emberi érzelmi tapasztalatok kifejezésében.