1. Énekek éneke így énekellek:

*            

Nem jött el hozzám soha az én mátkám,
Nem jött el hozzám soha, aki kellett,
Időben-siker, pénz, háború, béke
S egy teljes asszony szive szívem mellett,
Legszebb ágyamban szerelmek nem dúltak,
Legjobb köntösim selymei fakultak
S legjobb vágyaim a szivembe fúltak.

2. Nem jött el az én mátkám, bár de vártam,
Nyolcvan ágyas-szép, számtalan leányzó,
Hatvan királynő termeit lezártam:
Jön az én mátkám, hátha eljön mégis
És íme, árva Libánus-fa ágyam,
Ezüst, erős oszlopai remegnek,
Gyüretlenek a bársony, puha leplek
S homálya van az arany-mennyezetnek.

3. Kinek az ínye olyan édességes,
Nem jött el az én mátkám s esteleg már.
A messzi csillag miért olyan fényes?
Miért fut el a csillag és a mátka?
A hervadt ajak miért olyan éhes?
Az én mátkám nem jön, hiába várom,
Fussatok nők, termeitek kitárom,
Ha ő nem jött, nem lesz már senki párom.

4. Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,
Pótlásnak és feledésnek ha kaptam
S eláltatott hőse az akarásnak
Most itt állok akaratlan, dermedtje
Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábitottak olcsó mandragórák
S az Élet helyett nem jöttek csak órák.

 


Elemzések

A vers első sorában Ady Endre egy bibliai kifejezéssel kezdi a verset, ami az énekek énekeinek címére utal. Ez egy énekeskönyv a Bibliában, amelyet Salamon írt. Ez a kezdés tehát az irodalmi hagyományokhoz és a valláshoz kapcsolja a verset. A vers első része az "én mátkám" hiányáról beszél, aki soha nem jött el hozzá, bár várt rá. Az "én mátkám" kifejezés itt az igaz szerelmet és boldogságot szimbolizálja, ami hiányzik az életéből. A versben említett "időben-siker, pénz, háború, béke" a világ dolgaira utal, amelyek nem adnak megfelelő örömöt és elégedettséget. A legújabb tudományos kutatások szerint az ember boldogsága és elégedettsége nem függ ezektől a külső tényezőktől, hanem belső élményektől és értékektől.

A vers második részében a költő azt mondja, hogy várta az "én mátkáját" a számtalan lehetőség és leányzó között, de soha nem jött el. Az "árva Libánus-fa ágyam" és a "gyüretlenek a bársony, puha leplek" metaforikus képek, amelyek az ürességet és hiányt szimbolizálják. A modern tudomány kifejlesztett olyan technológiákat és anyagokat, amelyek lehetővé teszik a kényelmet és a luxust, de ezek nem tudják pótolni az emberi kapcsolatokat és élményeket.

A költő a harmadik részben a csillagokhoz és a "mátka" (sors) elmulasztásához hasonlítja az "én mátkám" hiányát. A csillagok fényessége és a hervadt ajkak éhsége képezi a kontrasztot az "én mátkám" hiányával kapcsolatban. Ez a rész arra utalhat, hogy az ember vágyaikat és szükségleteiket a külvilágban keresi, de ezek a dolgok soha nem fogják megadni azt az igazi boldogságot, amit az ember egy szeretett társban és a belső lelkiállapotban találhat.

A vers végén Ady Endre azt mondja, hogy hiába várta az "én mátkáját", csak órák jöttek az élet helyett. Ez a rész arra utalhat, hogy a költő életében a múlás és a múló idő meghatározó szerepet játszik, és az életben a boldogság pillanatnyi és múlékony. Az elmúlt években a tudományos kutatások sokat foglalkoztak a boldogság, a jelenlét és az idő fogalmával, és arra jutottak, hogy az ember boldogsága nagyban függ attól, hogyan éli az adott pillanatot és hogyan kezeli az időt.

Összességében a vers a boldogság, az elégedettség és az emberi kapcsolatok hiányát és keresését mutatja be, amelyek a mai természettudományos kutatásokkal is összhangban vannak. A tudományos felfedezések az emberi boldogságra és elégedettségre vonatkozó kutatásokon keresztül segíthetnek megérteni, hogy az igazi boldogság belülről fakad és az emberi kapcsolatokon és értékeken alapul, nem pedig a külső tényezőktől függ.

Ady Endre "Élet helyett órák" című verse meglehetősen komplex és többféleképpen értelmezhető a teológiai szempontból is. A vers lírai énje olyan szerelmi vágyakról, szerelem hiányáról és csalódásáról beszél, amelyek az életben fontos szerepet játszanak. Az összetett képek és a gazdag szimbolikus elemek használata lehetővé teszi a vers teológiai aspektusainak felfedezését.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenik a házasság eszménye és a szerelmi vágyak jelentősége. A lírai én beszél az "élet" és a "mátkám" hiányáról, amelyeket az életünnepi könyv, Énekek éneke hivatott kifejezni. Az énekek éneke a Biblia Harmadik Könyve, amelyben a szeretet énekét éneklik. Az "énekek éneke" megjelenése a versben arra utalhat, hogy a lírai én a Bibliára és annak vezérfonalára, a szeretetre és megtalálásra való áhítatával próbálja feldolgozni a szerelmi hiányt. Emellett a vers az "időben-siker, pénz, háború, béke" fontosságára utal, amelyek bibliai és teológiai értelemben is összekapcsolódnak az emberi élet összetett és sokrétű tapasztalataival.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő szerelmi hiány és csalódás spirituális jelentést hordozhat. A lírai én vágyakozása a "mátkám" iránt és a "termek" megnyitásával várakozása arra a hagyományra utalhat, ahol az emberi lélek és Isten közötti kapcsolatot a jegyes események, a lelki vágyak és a megvilágosodás céljának tartották.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő "mátkám" és a szerelmi hiány metaforikus jellegűek lehetnek. A "mátkám" ideál vagy tökéletes társ szimbolizálhatja, akiről Ady Endre úgy érzi, hogy soha nem találkozik vele. A lírai én keresi az örömet, a beteljesülést, de csak "órák" jönnek helyette. Ez lehet a vágy hiánya, a hiábavaló törekvés vagy a folytonos csalódás kifejeződése. A metaforák, mint az "árva Libánus-fa ágyam" vagy a "csillagok és a mátkák" futása tovább mélyítik a vers spirituális, az emberi keresés és hiányzás jellegét hangsúlyozó mondanivalóját.

Más nézőpontokból is értelmezhető a vers, például az existencialista vagy a romantikus szemszögből is. Az existencializmus úgy értheti a verseket, mint az emberi lét hiányának és értelmetlenségének kifejezését. A romantika szemszögéből a vers az el nem ért szerelmek, a vágyakozás és a csalódás témáját feszegeti.

A vers teológiai értelmezése nem egyértelmű, de az biztos, hogy Ady Endre lírája és képei a szeretet, a vágy és a csalódás különböző aspektusait ölelik fel, amelyek a teológiai gondolatokkal és kérdésekkel is összefüggésbe hozhatók.

Ady Endre "Élet helyett órák" című versében a költő egy szerelmi csalódását fejezi ki, amelyben nem találja meg az igazit, az álommátkáját. A vers tematikájában tehát a vágyakozás, a hiány, a csalódás és a magány jelenik meg.

A vers első sorát a Bibliából ismert „Énekek éneke” kezdetű könyvről kölcsönzi, amellyel az erős érzelmeket, a szenvedélyt hangolja meg. Az első és a második versszakban a költő megfogalmazza, hogy soha nem találta meg az igazi párját, aki megfelelő lett volna számára. Ez a gondolatvilág visszaköszön a világ történeti és kulturális összefüggéseiben is, hiszen számos irodalmi alkotásban megjelenik az elérhetetlen, vagy a vágyott szerelmi tárgy, és a várakozás, vágyakozás motívuma. Megemlíthetjük pl. Vergilius "Aeneis"-ében a hűséges Dido és Aeneas el nem ért szerelmét, vagy Shakespeare "Rómeó és Júlia"-ját, ahol a két szerető tragikus sorsa szintén a távoli vágyakozás és hiány köré szövődik.

A vers harmadik szakaszában a költő a csillagos égboltot és a mátka/mátka (Élettár) szó szó-játékot hozza ki, hogy kiemelje a hiányt, a távolságot, és az el nem érhetőséget. Ez az összefüggés kapcsolódik a vallásos és mitológiai képzeletvilághoz, amelyben a csillagok és a mágikus tárgyak elérhetetlen távolságban vannak az ember számára.

A vers utolsó szakasza az állandó várakozásról, az idő múlásáról beszél. A játékok, a kábulattal való álomszerű elterelések és pótlékok csak pillanatnyi megszöktetést jelentenek a valóságból. Az "Élet helyett órák" kifejezés az elmúlást, a hiábavalóságot jelképezi.