A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár Ady Endre nem vallásos költőként ismert. Azonban a szőlőhegy, a szüreti ének és a bor motívumai a keresztény tradícióban is fontos szerepet játszanak. Ebben a versben ezek a szimbólumok lehetőséget adnak a transzcendens dimenzió megjelenítésére.
A bibliatudomány nézőpontjából a szőlőhegy és a szüreti ének a Bibliában is gyakran felbukkanó képek. Az Ószövetségben a szőlő illusztrációja lehet Isten népének, a választott népnek. A próféták gyakran alkalmazták ezt az analógiát arra, hogy az Isten népe mennyire hűséges vagy éppen hűtlen volt Istenhez. A szőlőszüret pedig a jó termés, a bőség időszakát jelentette, amikor az Isten népének élvezhetik az áldást és a jóságot.
A patrisztika szempontjából, amely az első évszázadok keresztény írók filozófiai és teológiai gondolkodását foglalja magába, a szőlőhegy és a szőlő szimbolikus jelentősége több rétegű lehet. Az egyik értelmezési mód a szőlőtől származó borra utal, amely a szentségi élet és az Isten kegyelmének szimbóluma. A szőlőhegy a lelki küzdelmek, az életszemlélet és az erények helye, ahol a keresztények elmélyíthetik kapcsolatukat Istennel és formálhatják jellemüket.
A skolasztika perspektívájából, amely a középkori egyetemeken kialakult teológiai és filozófiai irányzatként jellemezhető, a versben megjelenő motívumok a teremtésre, az emberi érzékiség megélése és a lét nagyszerűségére utalhatnak. A szőlőhegy a teremtés csodáját jelképezi, miközben a szüreti ének a hömpölygő életenergiát és az alkotói létezés örömét sugallja. A szőlő színe és formája a szépség, az isteni bölcsesség és az élet gazdagságának jelképe lehet.
Természetesen más szempontokból is lehet a verset értelmezni, például az emberi élet múlandóságára, az öregség és a halál kérdéseire fókuszálva. Ez az értelmezési lehetőség azonban kevésbé kapcsolódik a teológia területéhez.
Az Ady Endre által megfestett kép a szőlőhegyen ülő, s vidáman buggyan torkán a szüreti éneket dúdoló bortermelőről, aki megkoronázza részeg korsójával, majd álmodozva a csúcsra tekint, elgondolkodva arról, hol végezze a korsót. A vers könnyednek tűnik, ám teológiai szempontból a mindennapi élet apró pillanatainak jelentőségét hirdeti, amelyek a transzcendencia, a spiritualitás és az isteni jelenlét megélése felé irányítják a figyelmet.
Fontos hangsúlyozni, hogy a versrészletek teológiai értelmezése szubjektív és sokféle lehetséges szempontot magában foglalhat. Az értelmezés során fontos figyelembe venni a költő személyes élethelyzetét, a kort, amelyben élt, és a művészi szándékát.