Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.

Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.

Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.

A csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok.


Elemzések

A vers egy szőlőhegyen található emberi élményt mutat be, amely összekapcsolható a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első sorban a "tort ülök az elillant évek szőlőhegyén" kifejezés arra utal, hogy a költő visszatekint a múltba, ahol a szőlőhegy a természeti környezettel kapcsolatos emlékeket idéz fel. Ez összekapcsolható a modern paleontológiai kutatásokkal, amelyek során fosszíliákat és más régészeti leleteket vizsgálnak a múlt környezetének és életformáinak feltárása érdekében.

A második sor a szüreti énekre utal, ami az évszakok változását és a növények életútjának folyamatát jelzi. A növény élettana és biológiája, valamint a biológiai ritmusok és ciklusok témái, amelyek kutatási területek a modern botanikában és ökológiában.

A harmadik sorban említett "ónos, csapó eső" utal az éghajlat és az időjárás szerepére a szőlőtermesztésben. A különböző meteorológiai jelenségek és klímaváltozás hatása a növényekre és azok termésére vizsgálatok tárgyai a mai kutatásokban.

A negyedik sorban az elnyíló szőlőlevelek és azok színei jöjjenek elő. Az antocián, a pigment, ami felelős a vörös és kék színért a növényekben, fontos kutatási téma a vegetáció és a szőlőtermesztés területén is.

A vers következő részében a költő "a tépett venyigéket nézi", amit részeg korsóval hajtogat. Ez összekapcsolható a modern szőlőtermesztés technológiájával, mint például a metszési technikákkal és a szőlővillákkal, amelyek a növények formázásában és nevelésében segítenek.

A vers utolsó soraiban a költő a boros-korsóval a csúcson megáll és földhöz vágja azt, majd jóéjszakát kíván. Ez az időbeni szakasz megjelenítheti a termés betakarítását és az évi ciklus befejeződését. A modern szőlőtermesztés és borkészítés technikái, a szőlőválogatás és az erjesztési folyamatok a biokémia, mikrobiológia és élelmiszeripar területén történnek.

Ez a vers tehát természettudományos szempontból különböző témákat érint, mint a paleontológia, botanika, ökológia, meteorológia, növényélettan, szőlőtermesztés, biokémia és élelmiszeripar.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár Ady Endre nem vallásos költőként ismert. Azonban a szőlőhegy, a szüreti ének és a bor motívumai a keresztény tradícióban is fontos szerepet játszanak. Ebben a versben ezek a szimbólumok lehetőséget adnak a transzcendens dimenzió megjelenítésére.

A bibliatudomány nézőpontjából a szőlőhegy és a szüreti ének a Bibliában is gyakran felbukkanó képek. Az Ószövetségben a szőlő illusztrációja lehet Isten népének, a választott népnek. A próféták gyakran alkalmazták ezt az analógiát arra, hogy az Isten népe mennyire hűséges vagy éppen hűtlen volt Istenhez. A szőlőszüret pedig a jó termés, a bőség időszakát jelentette, amikor az Isten népének élvezhetik az áldást és a jóságot.

A patrisztika szempontjából, amely az első évszázadok keresztény írók filozófiai és teológiai gondolkodását foglalja magába, a szőlőhegy és a szőlő szimbolikus jelentősége több rétegű lehet. Az egyik értelmezési mód a szőlőtől származó borra utal, amely a szentségi élet és az Isten kegyelmének szimbóluma. A szőlőhegy a lelki küzdelmek, az életszemlélet és az erények helye, ahol a keresztények elmélyíthetik kapcsolatukat Istennel és formálhatják jellemüket.

A skolasztika perspektívájából, amely a középkori egyetemeken kialakult teológiai és filozófiai irányzatként jellemezhető, a versben megjelenő motívumok a teremtésre, az emberi érzékiség megélése és a lét nagyszerűségére utalhatnak. A szőlőhegy a teremtés csodáját jelképezi, miközben a szüreti ének a hömpölygő életenergiát és az alkotói létezés örömét sugallja. A szőlő színe és formája a szépség, az isteni bölcsesség és az élet gazdagságának jelképe lehet.

Természetesen más szempontokból is lehet a verset értelmezni, például az emberi élet múlandóságára, az öregség és a halál kérdéseire fókuszálva. Ez az értelmezési lehetőség azonban kevésbé kapcsolódik a teológia területéhez.

Az Ady Endre által megfestett kép a szőlőhegyen ülő, s vidáman buggyan torkán a szüreti éneket dúdoló bortermelőről, aki megkoronázza részeg korsójával, majd álmodozva a csúcsra tekint, elgondolkodva arról, hol végezze a korsót. A vers könnyednek tűnik, ám teológiai szempontból a mindennapi élet apró pillanatainak jelentőségét hirdeti, amelyek a transzcendencia, a spiritualitás és az isteni jelenlét megélése felé irányítják a figyelmet.

Fontos hangsúlyozni, hogy a versrészletek teológiai értelmezése szubjektív és sokféle lehetséges szempontot magában foglalhat. Az értelmezés során fontos figyelembe venni a költő személyes élethelyzetét, a kort, amelyben élt, és a művészi szándékát.

Az Ady Endre "Elillant évek szőlőhegyén" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból lehetőséget ad a magyar és nemzetközi szépirodalom területén történő összefüggésekre.

Elsőként érdemes megvizsgálni a vers szerkezetét és műfaját. Az "Elillant évek szőlőhegyén" egy rövid lírai költemény, amely három négy soros, jellemzően szabad verses formában íródott versszakból áll. Az első és harmadik versszak rímeltek (a-b-a-b rímszerkezet), míg a második versszakban szabálytalan a rímfelépítés.

A vers tartalmilag Ady saját érzéseit, élményeit és gondolatait foglalja össze, a szőlőhegy és a szüret motívumának köré építve. Az első versszakban Ady elérzékenyülve, nosztalgikusan ül az "elillant évek szőlőhegyén", és vidáman énekel a szüreti dalról. Ez a rész az átélt múltidézésére koncentrál, és a retrospektív emlékezésre utal.

A második versszakban az időjárási körülményekről és a szőlőültetvényen ázásról beszél. Itt a hideg esőben való ázás a poetikai kép, amely a szomorúságot és az elgyengülést jelképezi. A vörös-kék szőlőlevelek metaforikusan Ady fejével is összekapcsolódnak, ami arra utal, hogy az idő múlásával különös értéket kapnak.

A harmadik versszakban Ady leírja, ahogy nézi a tépett venyigéket, és hajtogatja a részeg korsóját. Ez a rész a mulasztás, a gyönyörű pillanatok elszalasztása mellett a mulatozás és a búsulás közötti ellentétet is kifejezi.

Végül a negyedik versszakban a vers főszereplője, Ady, a szőlőhegy csúcsára tör, remélve, hogy talán megállhat ott. A boros-korsó kidobása a földre elhatározását és célozgatását szimbolizálja, amiután jó éjszakát kíván mindenkinek. Ez a rész a vers végén a megnyugvás és a búcsú jelképeként jelenik meg.

A magyar irodalom kontextusában Ady Endre közismert és meghatározó költő volt a 20. század elején. Az ő lírája a modernizmus jegyeit hordozta magán, amely a korábbi irodalmi hagyományokat és stílusokat felforgatta. A "Elillant évek szőlőhegyén" is az ő szépirodalmi művei közé tartozik, amelyekben személyes élmények, érzések és vágyak kapnak hangot.

Nemzetközi szépirodalmi kontextusban a vers néhány általános témát is felvet, például az idő múlását, az emlékezés jelentőségét és a múlt fájdalmait. Az ilyen témák univerzálisak, és más költők és írók műveiben is megjelenhetnek. Az idő átka és múlandóság motívuma közel áll például William Shakespeare szépirodalmi műveinek témáihoz, valamint a romantikus költészet és a modernisták kifejezési formáihoz is.

Végül érdemes megemlíteni, hogy az összefüggések felvázolásakor fontos lenne megfontolni az adott vers pontos kulturális, társadalmi és történelmi kontextusát is, amelyben az Ady Endre műve született. Ez segítene mélyebben megérteni az alkotás mögött rejlő méretet és jelentést, valamint kapcsolatokat felmutatni más irodalmi művekkel.