I.            

Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...

Eszedbe jut majd, eszedbe jut néha
Egy szegény bolond, rajongó poéta,
Ki meg sem csókolt, csókodra se vágyott,
Csak bolond szívvel szeretett, imádott...
Elválunk most már. Te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!...


II.            

Gondolkozom úgy néha, éjszakákon:
Ami történt, egy kész modern regény.
A hősnő már régen túl van az álmon,
A hős pedig - tán nem is hős szegény.
S miként az öreg Dumas rég megírta:
Kaméliára pénz is kell elég,
Szükség volt a Deus ex machinára
S megjött a Mentor, gazdag és derék.

Enyém aztán a regény többi része,
A tragikum komikummal vegyes...
De ez már csak egy balga szív regénye,
Foglalkozni evvel nem érdemes.
A mámorban akartam elfeledni
Egy mámoros, bolondos, bús regét -
Ugy-e, jó tárgy vón' egy modern regénynek?
Perverzitás, mi lenne más egyéb?!...


III.            

De majd, ha egyszer - valami csodából -
A régi lángot visszanyerhetem,
Megéneklem e szomoru szerelmet,
Akkor tán nem fáj, ha emlékezem...
És szólni fog majd egy lányról a nóta,
Kiről egy balga trubadur dalolt,
Ki eltiport egy dallal telt világot
S ki - mint a többi - gyenge, léha volt.


IV.            

Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket -
Felednél mindent, emlékezel mégis!...

 


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elemezve nem tartalmaz konkrét természeti jelenségekre vagy felfedezésekre utaló információkat. A vers inkább az emberi érzelmeket és kapcsolatokat, valamint az alkotás folyamatát és hatását tárgyalja.

Az első részben a költő és a tárgyalt szerelmi kapcsolat közötti elválást említi. Nincs kapcsolódás a természettudományhoz.

A második részben a költő a múlt eseményeire gondol vissza, és hasonlítja a történteket egy modern regényhez. Itt sem található kapcsolódás a természettudományhoz, inkább csak az irodalommal és a művészettel foglalkozik.

A harmadik rész arról beszél, hogy ha újra átélhetné a múltat, akkor ez a szerelem a dalának tárgyává válna. Ez szintén nem tartalmaz természettudományos összefüggéseket.

A negyedik részben a költő azt mondja, hogy az elválás után a másik fél a fényben keresi a lelket. Ez inkább filozófiai-metaforikus utalásnak tűnik, és nincs közvetlen kapcsolata a természettudománnyal.

Összességében, a vers nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

Ady Endre "Elválunk" című versének irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggése van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

A vers első része egy szerelmi búcsúzás leírását tartalmazza. Az elválás témája számos romantikus műben központi szerepet kapott, mint például Lord Byron Childe Harold búcsúja című költeményében vagy William Shakespeare Romeó és Júlia tragédiájában. Ady Endre a versben megemlíti, hogy a sors összeforrt, ami a végzet, a romlatlanság vagy az elkerülhetetlen elválás motívumára utalhat.

A második részben a költő úgy gondolkodik, hogy a történtek egy kész regény lehetnének. Ezzel a motívummal olyan művekhez kapcsolódik, mint Alexandre Dumas, Az aranyvár című regénye vagy Pierre Corneille, A Cid című színdarabja. Az "örök rettegés" motívuma is megjelenik a korai 20. századi európai irodalomban, mint például Franz Kafka regényében Az átváltozásban.

A harmadik részben a költő újra felidézi a múltat, és azt sugallja, hogy ha újraéled a szerelmük, akkor megírhatja ezt a szomorú szerelmet egy dalban. Itt olyan romantikus művekre utalhat, mint Johann Wolfgang von Goethe Werther szenvedélyei vagy Alfred de Musset A mámorból megírása.

A vers utolsó része az elválás nehézségét és fájdalmát emeli ki. Az áldozat és a szenvedés motívumát általában tragikus szerelmi történetekben találjuk meg, mint William Shakespeare Szentivánéji álom című művében vagy Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című színdarabjában.

Összességében Ady Endre "Elválunk" című verse számos irodalmi motívumot és témát érint, amelyeket a magyar és a nemzetközi szépirodalom is feldolgozott. A vers a szerelmi elválás, a sors, a végzet és a múlt felidézése témakörét kutatja, és ezzel kapcsolódik a romantikus és a tragikus irodalmi hagyományokhoz.

Ady Endre "Elválunk" című verse a szerelem és a távolság témáját boncolgatja. A versben a költő kifejezi a választást és az elszakadást, valamint a múlt emlékeinek megmaradását, amikor két ember elválik egymástól.

A vers első részében a költő azt mondja, hogy bár elválnak egymástól, mégis összeforrt a sorsuk. Egyik ember arcaként másikat kiözönlő homály képzel el. Ezután azt mondja, hogy mindketten meg fognak feledkezni egymásról, de az emlékek még mindig velük lesznek.

A vers második része arról szól, hogy néha éjszakákon a költő elgondolkodik arról, hogy ami történt közöttük, az egy modern regény lehetne. A hős és a hősnő már túljutottak az illúzión, és szükségük van a Mentorra, aki segít nekik. A költő azt mondja, hogy a regény többi része az övé, a tragédia és a komédia keveréke. De aztán ráeszmél, hogy ez egy ostoba szív regénye, és ezzel nem érdemes foglalkozni. A perverziókban találja meg a menekülést és szeretné elfeledni a fájdalmat.

A vers harmadik részében a költő arról beszél, hogy ha újra átélheti a régi lángot, akkor megénekli ezt a szomorú szerelmet, és már nem fáj majd emlékeznie. Egy lányról fog dalolni, akit egy balga trubadúr elnyomott, és aki gyenge és könnyen élvezhető volt.

A vers negyedik részében a költő azt mondja, hogy most véget ért minden közöttük, mert a másik eladta a lelkét. A költő csak álmodozó koldus volt, aki szerelme árán fizetett, míg a másik a fényre vágyott, de kiderült, hogy a fényben sem találja a lelket. Mindkettejüknek maradnak az emlékek, még ha meg is próbálnak elfeledni mindent.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető. A bibliatudomány szemszögéből nézve azt mondhatjuk, hogy a versnek vannak bibliai utalásai. Például a hős és hősnő szerepe megegyezhet Ádámmal és Évával a Teremtés könyvében. A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő távolság és elválás a bűnt és az emberi gyengeséget szimbolizálhatja. A skolasztika nézőpontjából pedig az emberi kapcsolatok és szenvedélyek általános természetét boncolgathatja a vers.

Összességében Ady Endre versében a választás és az elszakadás, valamint a múlt emlékeinek megmaradása jelenik meg. A vers teológiai értelmezése a bibliai utalásokon keresztül érthető meg, illetve a patrisztikus és skolasztikus filozófiákra való utalásokkal.