Megáldott, kinek asszonya jó,
S az is, kinek rossz asszonya van,
De asszonnyal és asszony nélkül
Asszony-vágyó szegény ember
Bal és boldogtalan.

Budapest, 1909. június 16.

(Dedikáció, Erdélyi Hírlap (Arad) 1925. február 1.) A versnek egy
olyan változatát is ismerjük, amelyben a második sor "S az is" szavai
helyett "Boldog" áll s a negyedik sor "Asszony-vágyó" kezdete helyett
"Asszony-váró" van.