Megáldott, kinek asszonya jó,
S az is, kinek rossz asszonya van,
De asszonnyal és asszony nélkül
Asszony-vágyó szegény ember
Bal és boldogtalan.
Budapest, 1909. június 16.
(Dedikáció, Erdélyi Hírlap (Arad) 1925. február 1.) A
versnek egy
olyan változatát is ismerjük, amelyben a második sor "S
az is" szavai
helyett "Boldog" áll s a negyedik sor
"Asszony-vágyó" kezdete helyett
"Asszony-váró" van.