Ady Endre ENEK ARATÁS ELŐTT című versében többek között a harag, gyűlölet és az ünnep kapcsolatával foglalkozik. Teológiai szempontból vizsgálva a verset, több aspektus is észrevehető.
Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő harag és dühösség a bűn következményeit és az emberi természet korlátait hivatott bemutatni. Az emberi szívben parázsló harag a bűn következményeként jelenik meg, amely a patrisztikus teológia szerint az emberi természet romlottságára utal. A dühösség, az irgalmatlanság és a gyűlölet pedig ellentétesek az Isten szeretetével és az emberi megbocsátás képességével.
Patrisztika szempontjából a versben megjelenő harag és gyűlöletkontrasztot a megtérés és a megbocsátás lehetőségeivel is összekapcsolhatjuk. A versekben megjelenő ünnep, amely az aratást szimbolizálja, az Isten népének megtérésének lehetőségét is jelképezi. Az aratás az új kezdetet, a bűntől való megtisztulást és az elkövetkező időszakban beteljesedő örömöt is jelenti.
Skolasztika szempontjából a versben megjelenő harag és dühösség az emberi akarat lehetséges hibáira utal. Az ostoba húr és a feszült, ostoba dühösség az emberi értelem és a józan ítélőképesség hiányát jelzi. Az ünnep, amely a versben kiemelt jelentőséggel bír, az emberi szellemi és szellemi aktivitásra épül, amely a skolasztikus teológiában is fontos aspektus.
További ötletként a versben megjelenő magyar ünnep és az aratás lehetőségei egyfajta kollektív lelki megtisztulást is jelenthetnek. Az aratás, amely a búza, vér és fejek aratását említi, az áldozat és a halál szimbólumává válik, amely az új élet lehetőségére utal.
Összességében a vers teológiai szempontból több aspektusban visszhangzik. A bűn, megtérés, megbocsátás, emberi hibák és az ünnep kapcsolatai jelennek meg, amelyeket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjain keresztül vizsgálva érthetünk meg jobban.