A vers irodalomtudományi szempontból könnyedén az egzisztencializmus irányvonalába sorolható. Ady Endre a lírai én által megfogalmazott átok, nyomasztó hangulatot teremt, amelyben az emberi élet nézetlen és kilátástalan. Az átok szövevényesen összefügg az emberi szenvedés, elszigetelődés és a társadalmi elnyomás motívumaival, hogy fokozza a versben megjelenő kétségbeesés hangulatát.
A magyar irodalom területén a vers Ady Endre korai műveinek szellemét tükrözi, amelyek tipikusak az ő szemléletére, amelyben a társadalom és az egyén szenvedései között húzódó ellentmondások kerülnek előtérbe. Az átok a magyar társadalom sötét oldalát ábrázolja, amelyben az egyén megtagadatik minden lehetőségtől és boldogságtól.
Az újévi átok témája és hangulata ismerős lehet más nemzetközi irodalmi művekből is. Az átok motívuma nagyon sok irodalmi műben előfordul, legyen az magyarként, vagy nemzetközi szépirodalomként. Ennek oka az, hogy az átok, mint metaforikus eszköz, szimbolizálhatja az emberi sors megátalkodottságát vagy a természeti erők, idegen hatalmak vagy korlátok közötti elnyomást.
Az átok és az elátkozottság témája jellemző a görög tragédiára is, amelyben a szereplők gyakran szenvedéseket és tragédiákat élnek át, amelyek a sors, a végzet vagy isteni büntetés eredményei. Emellett a romantikus irodalomban is megtalálható az átok motívuma, ahol az emberi szerelmet árnyékolják meg különböző átkok vagy átokvádak.
Összességében, Ady Endre versében az átok motívuma a személyes és társadalmi szenvedést, kilátástalanságot és elnyomást fejezi ki. Ennek következtében a vers nehezen befogadható és kifejezi a szerző által érzékelt frusztrációt és kétségbeesést. A vers magyar és nemzetközi irodalmi kontextusba helyezve még érthetőbbé válik és lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk a motívumokat más művekben.