I.            

Vége!
Nem reszket a kezem,
Míg leírom e szót,
Úgy áldom az órát,
A szép találkozót,
Mint most a búcsuzót.

Álom,
Gyönyörü álom volt,
A Te kezed szőtte,
Áldjon meg az Isten
Százezerszer érte,
Milliószor érte!...


II.            

Ha fölcsendül egy hang a multból:
A Te ezüst hangod repül felém
S én úgy foglak áldani újból,
Mint szerelmünknek édes reggelén;
Ha epedő dal száll föl szívemből,
Teneked legyen szentelve dalom,
Hiszen Te voltál, aki szeretni,
Aki dalolni
Megtanitottál, édes angyalom!


III.            

Majd, ha a »Hymen« rovatában
Olvasni fogom a neved,
Még egyszer fog a szívem fájni
S aztán végképpen elfeled!...
Előszedek egy csomó verset,
Mind szépen a tűzbe dobom
S megírom - a gratulációt
Egy négyszögű papiroson.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból való elemzése először is azt jelenti, hogy az alábbi részeket megvizsgáljuk a legfrissebb természettudományos felfedezések szempontjából:

I. rész:
- Az okulomotoros koordináció és finom motoros készségek fontossága az "Úgy áldom az órát, a szép találkozót" részben.
- Az álom szerepe a mentális egészségben és az alvás fontosságában, valamint az álomfázisok és az REM-ciklus.
- Az érzékszervek és az érzékelt érzékszervi ingerek feldolgozása (például az Isten által áldásnak nevezett érzésszervek, mint az ízlelés és a tapintás).

II. rész:
- Hangok transzmissziója és az audio technológiák fejlődése: "Ha fölcsendül egy hang a multból", "A Te ezüst hangod repül felém".
- A dalolás és az éneklés hatása az emberi hangszálakra és a légzési rendszerre.

III. rész:
- A nyomtatás technológiájának fejlődése, és hogyan változtatta meg a kommunikáció módját.
- A digitális korszak hatása a papíralapú kommunikációra.

Ezenkívül az alábbi témák is kapcsolódhatnak a természettudományhoz a vers kapcsán:
- Az emberi érzelmek és agyműködés kutatása.
- Ember és természet viszonya, valamint az emberi élet és a természeti környezet kapcsolata.
- Az irodalmi alkotások és az emberi pszichológia kapcsolata.

Fontos megjegyezni, hogy a természettudományos elemzés a költészet világától nagyon távol áll, és általában nem tartalmazza a szerző szándékait vagy az irodalmi művészet értékét. Ezért a vers természettudományos elemzése csak azokat a részeket foglalja magába, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a természettudományhoz.

A vers Ady Endre Epilógok című költeményének részleteit tartalmazza. Az Epilógok című költeményt 1912-ben jelentette meg Ady Endre a Nyugat című folyóiratban. Ez a kötetben közölt verseciklus a költő szerelmi viszonyának elszakadásáról és a múlt emlékeinek feldolgozásáról szól.
A vers három részből áll, és minden részben a költő egy másik érzést fejez ki.

Az első epilóg azt mutatja meg, hogy a találkozás véget ért, és itt Ady a múlt felidézésével szembenállítja a jelenét. Az örömmel induló találkozás most szomorú búcsúba torkollik. A szép lírai képek, mint a "gyönyörű álom" és az "így áldom az órát" a romantikus elemeket mélyebb értelmezésre támaszkodnak.

A második epilógban a költő szomorúságát és vágyát fejezi ki, hogy újra hallhassa szerelme hangját. Ez az epilóg is erőteljesen lírai, és a képek a szerelmes érzelmek kifejezését szolgálják. Itt is visszatérő elem a dalok és az éneklés motívuma, ami a költészet központi témája Ady műveiben.

A harmadik epilógban a költő arról beszél, hogy el fogja felejteni szerelmét, és a múlt emlékeit elégeti. Itt érződik a költő keserűsége és elfogadása annak, hogy a múlt már végleg lezárult. A költő a "gratuláció" jelképes formáját választja a költészet segítségével.

Az Epilógok a szerelmi viszony múltba temetésének folyamatát mutatja be, és arról tanúskodik, hogy Ady Endre műveiben erőteljesen jelen volt a lírai vallomás és az érzelmek ábrázolása. A versben megjelenik a szembenállás a múlt és a jelen között, valamint a költészet ereje a személyes fájdalom és elvesztés feldolgozásában.

Az Ady Endre "Epilógok" című versét teológiai szempontból is értelmezhetjük. A versek látványosan kifejezik a költő vallásos meggyőződését és isteni tiszteletét.

A bibliai tudomány szempontjából az első vers nagyon hasonlít a zsoltárok stílusához, amelyekben az emberek dicsőítik az Istent és az áldást kérnek tőle. Az első versben Ady a kezét "áldó órának" és a találkozónak ajándékozza az áldást. Ez a vers arra utal, hogy az isteni kegyelem fontos szerepet játszik az életében.

A patrisztika nézőpontjából ezt a verset úgy értelmezhetjük, hogy Ady az élethez és a találkozásokhoz kapcsolódó örömét Isten ajándékaként fogadja el és dicsőíti az Istent az álmáért. A "gyönyörü álom", amelyet Isten szőtt, arra utal, hogy az isteni jelenlét kihat a mindennapokra és az emberi tapasztalatokra.

A skolasztika nézőpontjából az első versben megjelenő kezed szómánya lehet a "kiáltóformulák" használata, amelyek segítenek kifejezni az emberi érzéseket és az isteni jelenlétet. Ady ebben a versben használja a kezét "áldandó óra" és a "szép találkozó" kifejezésekben, utalva arra, hogy az emberi idő és a találkozások is az istenséggel való kapcsolat fontos pillérei.

Más szempontból is értelmezhetjük a verset. A "Hymenű" rovattal kapcsolatosan, amely egy esküvői rovatot jelent, a vers azt sugallhatja, hogy Ady egy szerelmi kapcsolat végét éli át. Az utolsó vers arról szól, hogy Ady el fogja égetni az emlékverset, és ír a papiroson, ami az elfeledésre és az új kezdetre utalhat. Ez a folyamat jelképe lehet a megtisztulásnak és a továbblépésnek a szerelmi kapcsolatok területén.

Összefoglalva, a "Epilógok" című versben Ady Endre vallásos és spirituális témákat érint. A bibliai tudomány, patrisztika és skolasztika szempontjai alapján értelmezve, a vers az isteni kegyelemre, az isteni jelenlétre és az újjászületésre utal. A vers további értelmezése is lehetséges a szerelmi kapcsolatok végének és az elfeledés folyamatának összekapcsolásával.