1. Seirből kiált énhozzám is az Úr: »Vigyázó, mit mondasz az
    éjszakáról, vigyázó, mit mondasz az éjszakáról?« Ilyen hiábavalóság
    hát az ember isteni elméjének fényessége, hogy egy fuvalom által
    éjszaka lesz?

2. Hányszor kell még sírnia a szeretet és géniusz doboló vigasságának
    szűnésével a Földnek, megromolnia s megerőtlenedniök a Föld népe
    nagyjainak?

3. Miért, hogy a föl-fölemelkedett Embert mindig visszarántja Valaki,
    kit Úrnak is neveznek, Jehovának is, Rendelésnek is, Sorsnak is? Az
    Ember már-már készül jónak és Istennek változni, de Perazim hegyén
    fölkél az Úr.

4. Mi jókedvet csinál az Úrnak, hogy csak mutogatja az Embernek
    nagyszerű célját, az Élet egyenlő kibékülését mindnyájunkkal s a
    békének szivárványhídját? Miért keresi meg bennünk, mint a Gibeon
    völgyében megharagvásában, a mi ősi vadságunkat, hogy gonoszságainkat
    egymásra tüzelje?

5. Bizony a »kegyetlen, hosszú Léviátán kígyót és a tekergő Léviátán
    kígyót« kemény, nagy és erős fegyverével nem látogatja meg senki. És
    a »veres ború szőlőt« vérrel öntözi most megint az Úr. Óh, miért
    olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet
    és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába
    vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.


Elemzések

A vers alapvetően metaforikus nyelvezettel íródott, így a természettudományos összefüggések megtalálása nem egyszerű. Azonban néhány elemet fel lehet hozni, amik a mai természettudományos felfedezésekkel kapcsolatba hozhatóak.

Az első sorban említett Seir valószínűleg a bibliai hegyre utal, ami az Ézsaiás könyvében is említésre kerül. Az itt található "kiáltás" a vulkáni tevékenységre utalhat, ami ma már pontosan mérhető és tanulmányozható. A következő mondat, ami az emberi elmének a fényességére utal, talán arra hivatkozik, hogy az emberi agy működése és az ezzel kapcsolatos kutatások még mindig rengeteg kérdést vetnek fel a mai tudomány számára.

A második versben megjelenő "szeretet és géniusz doboló vigassága" talán a művészet és a kreativitás erejére utal, ami szintén komoly kutatási téma a modern pszichológia és agykutatás területén. Az, hogy megromolhat és megerőtlenedhet a Föld népe és nagyjainak a szeretet és kreativitás képessége, talán az emberiség fenntarthatóságára és a válságok kihatásaira is utalhat.

A harmadik versben található "visszarántja Valaki" és a különböző néven nevezegetett "Rendelés", "Sors", "Jehova" a vallásos témákra utalhat. A modern tudomány ugyanis az emberi döntéshozatalt is tanulmányozza, és a vallástudomány is foglalkozik az emberi hited és meggyőződéseinek kutatásával.

A negyedik versben megemlített "Gibeon völgye" vélhetően a bibliai eseményekre utal, amikor az Úr megharagudott az emberek gonoszságaira. Ezen keresztül felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség a gonoszságra és a konfliktusra az emberi társadalomban, ami a modern szociálpszichológia és konfliktuskezelés szempontjából is érdekes témakör.

Az ötödik versben található "Léviátán kígyó" három különböző élőlényre utalhat, amik hasonlíthatnak a kígyóhoz. Ezek a modern paleontológiai és biológiai kutatások ismeretében még közelebb hozhatók az emberekhez. Az itt szereplő "veres ború szőlő" pedig lehet egy olyan természeti jelenségre utal, mint például a Naplemente, ami megint csak hangsúlyozza az emberi boldogság vágyával és az emberi sorsral való összefüggést.

Összességében ez a vers egyfajta filozofikus kérdéseket vet fel az emberi lét, a természet és a vallás kapcsolatát illetően. Egyes részeit lehet összekapcsolni a modern természettudomány és a társadalomtudományok legfrissebb felfedezéseivel. Azonban fontos kiemelni, hogy ezek az összefüggések interpretációk, és a vers lényegét, lírai üzenetét nem befolyásolják.

Az Ady Endre által írt vers, a "Ésaiás könyvének margójára" című mű, többféle teológiai szempontból is értelmezhető. A vers bibliai témákat dolgoz fel, és az emberi sors, az isteni rendelés és az emberi hatalom közötti viszonyt boncolgatja.

A bibliatudomány szempontjából a vers több bibliai motívumot is felvonultat. Az első sorban az Úr szólítja meg a költőt, ami megegyezik az Ószövetségben, például Isten szólításával Mózeshez vagy Prófétákhoz. Az éjszaka és a világosság motívuma szintén fontos a Bibliában. Az Ige (János 1,4) szerint Jézus a világosság, amely a sötétséget kiűzi. Ezek a motívumok összekapcsolódnak azzal a gondolattal, hogy az emberi elmének, az isteni szikrával való tehetségnek és világosságnak is van egyfajta törékenysége és végső céltalansága.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenő kérdések az emberi szenvedésre, a bűnre és az isteni szuverenitásra utalnak. Az emberi szenvedés és az isteni szándék viszonyát vizsgálva a vers azt sugallja, hogy az emberi felsőbbrendűség vagy tehetség mindig találkozik valami olyan erővel, amely visszatartja vagy megakadályozza őt abban, hogy elérje célját. Ez egyfajta szembenállást mutat az emberi akarat és az isteni akarat között, amelyet az Úr, Jehova vagy a Rendelés képvisel.

A skolasztika szempontjából a versben felmerülő kérdések az emberi lény jellegzetességeire, illetve az emberi boldogságra és boldogtalanságra irányulnak. Az ember boldogságának és szeretetének kérdése felmerül, miközben az Úr az emberi vadság és gonoszság megállapítására vonatkozó kérdéseket feszegeti. Az emberi lét végső céltalansága és boldogtalansága hangsúlyozódik, amelyet sem az ember, sem pedig az Úr nem tud megváltoztatni vagy elérni teljesen.

Egy másik, általam felvetett szempont lehet a költészeti eszközök elemzése, amelyek teológiai jelentést hordoznak. Ady Endre az Istenhez való kapcsolatát metaforák és kifejező képek segítségével fejezi ki. Az Úr szava a versben hangzó kiáltással adódik elő, ami azonnal utal Isten jelenlétére és hatalmára. Az ismétlődő kérdések pedig az emberiség jogos kétségeit és bizonytalanságát fejezik ki az isteni gondviselés és szándék kapcsán.

Összességében Ady Endre versében olyan teológiai témák jelennek meg, mint az emberi élet céltalansága, az isteni akarat és emberi akarat szembenállása, az emberi boldogság és boldogtalanság. A versben megjelenő kérdések és motívumok által számos témát felvet, amelyeket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika teológiai irányzatai részletesen elemezhetnek.

Ady Endre "Ésaías könyvének margójára" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük. Az alábbiakban bemutatok néhány lehetséges összefüggést a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Verselemzés:
- Az első sorban a "Seirből kiált énhozzám is az Úr" bibliai utalást tartalmaz, ami Isten megszólításának egy formáját jelenti. Ez a bibliai motívum megtalálható más vallási vagy vallásos konnotációkkal rendelkező szövegekben is.
- A második sorban az éjszaka fontossága és az emberi elmére gyakorolt hatása kerül előtérbe. Ez a témakör többször is megjelenik a világirodalomban, például Shakespearenél a Hamletben vagy Dostojevszkijnál a Bűn és bűnhődésben.
- A "hiábavalóság" szó használata a versekbeli tudás jelentőségére utal, ami szintén gyakran előfordul a klasszikus irodalomban.

2. Verselemzés:
- A második versszakban a "szeretet és géniusz doboló vigassága" motívuma jelenik meg. Ez az örömérzet vagy boldogság szintén gyakori témája a világirodalomnak. Például Dante Isteni színjátékában vagy Goethe Faustjában találhatunk hasonló motívumokat.
- A "megromlás és megerőtlenedés" motívuma szintén visszaköszön más irodalmi művekben, például Henri Barbusse Tűz című regényében vagy William Golding Az őrültek szigetében.

3. Verselemzés:
- A harmadik versszakban a főszereplő konfliktusa a magasztos céljához kapcsolódik, ami esendősége és mások beavatkozása miatt nem teljesülhet. Ez a motívum jelentős szerepet játszik a világirodalomban, például Sophoklész Antigone-jában vagy Kafka Az átváltozásában.
- A "Perazim hegye" és az "Úr" referencia a Bibliából származik, amely szintén egy gyakori szimbólum és utalás a világirodalomban.

4. Verselemzés:
- A negyedik szakaszban a békés együttélés és a békének szivárványhídjának képe kerül előtérbe. Ez a motívum látható például Tolstoj Háború és béke című regényében vagy John Bunyan A zarándok útja című művében.
- A "gonoszságaink egymásra tüzelése" motívuma szintén felismerhető más irodalmi alkotásokban, például Dostojevszkij Bűn és bűnhődésében vagy William Golding A legyek urában.

5. Verselemzés:
- Az ötödik versszakban a szeretet és boldogság iránti vágy és az Ember boldogtalansága kerül előtérbe. Ez a témakör szintén gyakran fordul elő a világirodalomban, például Stendhal Vörös és fekete című regényében vagy Virginia Woolf Mrs. Dalloway című művében.
- Az "Embernek arca" leesése az emberi természet romlottságára utal, amely gyakran megjelenik az irodalomban, például Shakespeare Macbethjében vagy Conrad Sötétség mélyén című regényében.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés, amelyeket a vers alapján fel lehet mutatni az irodalomtudomány területén. Fontos megjegyezni, hogy az értelmezések szubjektívek lehetnek, és más irodalmi művek kapcsán is más releváns összefüggések jöhetnek létre.