Ady Endre "Ezvorász király sírírata" című versében teológiai szempontból több érdekesség is felfedezhető. A vers egy királyi alakról szól, aki szeretettel gondoskodik az isteneiről, élvezi az élet örömeit, a bort, a nőket, a hadbakelőket, és a természetet. Azonban búsan hal meg, mert soha nem sikerül neki gyermeket nemzenie.
A bibliatudomány szempontjából érdemes megfigyelni, hogy az írásmód és a hangulat sok vonatkozásban hasonló az Ószövetség egyes történeteihez, például Dávid és Báthseba történetének, amelyben Dávid gyermeket nemzeni Báthsebával, majd a gyermek meghal. Ez az anekdota a bűn és büntetés témaát rendszeresen felveti a Bibliában. Ez a bűnbánó hangulat látható a versben is, ahol a király bús halála mögött ott a gyermek nélkülözése és a hiány érzése, amely valamilyen büntetésként jelenik meg.
A patrisztika, vagyis az ókori keresztény hagyomány ismeretében a versben említett öreg pap, aki mellette guggolt, például lehetne egy szent vagy próféta, akit a királyhoz rendeltek, hogy megmondja neki sorsát vagy hogy adjon tanácsot neki. Az öreg pap itt fontos szerepet játszik, mivel ő olvas rá a szép arcú ifjak és a királyra, akik az utolsó perceiben vannak jelen. A pap olvasása lehetne egy keresztény misztikus hagyomány része vagy egy ima, amelyben a tudás és a vezetés Isten kegyelméből van, és segíthet a királynak a végzetében.
A skolasztika, vagyis a középkori teológia nézőpontjából a versben nagy hangsúlyt kap a király szerepe és a hiányérzet, amit a gyermek hiánya okoz. A skolasztikus teológusok tárgyalták a sajátosságait az emberi vágyaknak és az emberi boldogságnak, amelyeket csak az isteni gondviseléssel lehet kielégíteni. Ez a vágy a király személyében a versben megjelenik, és rámutat arra, hogy minden vágyat Isten tett a szívbe, és csak az általa való beteljesülés hozhat valódi boldogságot.
A vers azonban nem kizárólag bibliai, patrisztikus vagy skolasztikus kontextusban értelmezhető. Az élet hiábavalósága, a boldogság keresése és a hiány érzése témái minden kultúrában és időszakban jelen voltak. Az Ezvorász király sírírata is az emberi kilátástalanságot és a halandóságot fejezi ki, amelyet bármilyen vallás vagy teológiai nézőpont alapján megérthetünk és megtapasztalhatunk. A vers tehát az emberi élet értelmét és a halál előtti kérdéseket érinti, olyan témákat, amelyek örökérvényűek és minden generációnak foglalkoztatnak.