Ady Endre "Fedjük be a rózsát" című verse teológiai szempontból értelmezhető. A versben megjelenő rózsa szimbolikus jelentéssel bír, amely biblikus és teológiai elemeket hordoz.
A vers első soraiban az elutasítást és a szív sebesülését fejezi ki a rózsa kapcsán. Ez a keresztény hagyományban a bűnt és az ember elveszett állapotát jelképezi, melyre az Újszövetség is utal. Azonban a December érkezésével, amely a keresztény liturgiában a Jézus Krisztus eljöttét és születését jelképezi, a rózsa is életben marad és lehetőséget kap a megmentésre. Ez azt sugallja, hogy Isten kegyelme mindenkit átformálhat, még a sötétség és bűn állapotában lévő embert is.
A versben megjelenő "tündér lehet más valakinél" sor kifejezi a hit és remény lehetőségét a változásra, hogy valaki más szemszögéből nézve más megvilágításba kerülhet a rózsa és képes lehet csodálatosan kibontakozni.
A következő szakaszban a rózsa fedezését és védelmét kérik, és megemlítik, hogy a rózsa előzőleg orchidea volt. Ezzel az állítással Ady Endre arra utal, hogy a rózsa valaha más formában és mivoltban jelent meg, de jelenleg is élhetnek boldog képzelők, vagyis továbbra is létezik lehetőség a változásra és megváltásra.
A rózsa-szenvedés megemlítése arra enged következtetni, hogy a rózsa szenvedése és áldozata mások megmentését szolgálhatja, ami a keresztény tanításban megtalálható Jézus Krisztus szenvedése és áldozata által.
A versben megjelenik a kert és a virágok motívuma, amelyek a Teremtés történetéhez kapcsolódnak. Az Élet kertjében minden virág és nő képes életet hozni, és az Élet kertjének egyik virága a rózsa is, amely a Tavasz, vagyis a megváltás és az újjászületés időszakát jelképezi.
A versben a költő megemlíti, hogy "Mindenkinek van kedvese, nője", ami a teremtett világ rendezésére utal, amely függőségben van a teremtés sorrendjétől és Isten tervétől. Emellett a korhadt fa és a moha is megtalálja vagy megtalálhatja a párját, ami azt sugallja, hogy Isten teremtése és vezetése minden teremtmény számára lehetőséget ad az egyesülésre és a boldogságra.
A versben megjelenő ismétlődő sorok ("Utálom a rózsát, sok kerti csatán/Szivenszúrt már, de jön a December:/Fedjük be a rózsát, édesapám") azt sugallják, hogy a rózsa áldozatát és sebezhetőségét felismerve, védelmet és kegyelmet kérnek tőle, hogy a megmentés és a megváltás valóra válhasson.
A Biblia tudomány, patrisztikus és skolasztikus nézőpontokból való értelmezés során fontos kihangsúlyozni, hogy Ady Endre verse a szimbolikus jelentések révén a középkorban uralkodó teológiai és filozófiai áramlatok hatását is tükrözi. A bibliatudomány elemzése segíthet a rózsa szimbólumának megértésében, míg a patrisztikus és skolasztikus teológiai nézőpontok részletesebb tanulmányozása a keresztény hagyományban megtalálható spirituális és filozófiai elemeket tárhat fel.