Gebhardt Ferencnek küldöm szeretettel.

Kihálom a testem és lelkem,
Kinyargalom rest magamat,
Valami tán marad,
Vagy tán nem is marad,
De nem marad vágytalan órám.

A titkos Élet szívvel szór rám
Fényekkel toldott fényeket,
Csak neked,
Csak neked élek, csak neked,
Vágy és anyádnak, aki: Élet.

Néha-néha úgy-úgy elszéled
Dölyföm, rangom, nevem, hitem
És semmiben,
Már-már semmiben
Sem bízok és szünök valómban.

Föl, föl, Uram, nem mindig jóban
Adódik az elélnivaló.
De élni: ez a jó
S úgy jó, ahogyan aki él
Álmomban, tettben vagy csak szóban.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elsősorban a test és a lélek viszonyát és az élet jelenségét boncolgatja. Az első sorban Ady azt írja, hogy "kihálom a testem és lelkem", ami arra utal, hogy a test és a lélek kettőssége, illetve az emberi személyiség összetettsége foglalkoztatja.

A "titkos Élet" kifejezés a természetben létező életenergiára utal, amely minden élőlényben jelen van. Ez szervesen kapcsolódik a mai természettudományban kutatott élet keletkezésének és működésének kérdéséhez. Az élet keletkezése és fenntartása a modern biológia és genetika területén nagy figyelmet kap, és számos új felfedezés történik ezen a területen.

Az utolsó kérdésként feltett "Föl, föl, Uram" az élet megőrzésének és értékelésének fontosságára utal. Az emberi élet felettébb értékes, és a természettudomány folyamatosan törekszik az élet hosszabbítására és minőségének javítására. Erre példát jelentenek az orvostudományban alkalmazott legfrissebb technológiák, a gyógyszerek és az egészségügyi kutatások eredményei.

A versben megjelenő fogalmak és gondolatok tehát kapcsolódhatnak a mai természettudományhoz, különösen a biológiához és a genetikához. Az élet keletkezése és működése, valamint az emberi élet értéke és megőrzése fontos területek a természettudomány kutatásainak.

Ady Endre "Föl, föl, Uram" című verse az irodalomtudomány szempontjából több érdekes összefüggést is mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Stilisztikai elemek:
- Az elnevezőművek hangsúlyozott használata a versekben egy olyan jellegzetes stílusjegy, amelyet Ady gyakran alkalmazott. Ez a szokatlan nyelvhasználat a költő egyéni stílusát erősíti, s a magyar irodalomban jelentős hatást gyakorolt.
- Az ellentétek, szembenállások, ellentétes jelentésű szavak és kifejezések használata a versben ismert stílusjegye Adynak.
- Az expanzív elbeszélő modell használata Ady műveiben a magyar szimbolizmus és modernizmus jellemzője, ami több külföldi költőre is hatással volt.

2. Témák:
- Az élet értelmére, az emberi lét céljára és értelmére való állandó keresés és reflektálás jellemzi Ady verseit. Ez a téma a magyar és a nemzetközi irodalomban is gyakran előforduló, filozofikus, ontológiai kérdéseket feszegető motívum.
- Az élet és halál körforgása, a múlás és az idő jelentősége szintén visszatérő motívum az irodalomtörténetben, amely Ady verseiben is jelen van.

3. Nyelvi jellegzetességek:
- Ady Endre költőiségében keveredik a magyar népköltészet és a modern európai irodalom hatása. Ez a "Föl, föl, Uram" versben is megfigyelhető, ahol a vers ritmusa és a szavak játékos felhasználása a költő egyéni nyelvi stílusát erősíti.

4. Történelmi és társadalmi jelentőség:
- Adynak fontos volt a szabadság, az egyéniség kifejezése és a társadalmi igazságtalanságok kritikája. Ez a vers is tükrözi ezeket a témákat, amelyek szintén ismertek a nemzetközi szépirodalomban, például a francia szimbolizmus és az angol romantika képviselői között.

Összességében Ady Endre "Föl, föl, Uram" című verse különböző szempontból is érdekes és jelentős mű az irodalmi életben, amely több összefüggést is mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.