(Csak a világban, künn vagyunk delik,
Olyanok, mint az álmaink szeretnék,
Nem kötnek a hitvány, pór tegnapok,
Ha hunn legendás, sok ezredü emlék.
S csak ifjan kóborg bennünk szomorún
Maradott népünk bús követü árnya,
Azután csönd lesz, futósak az árnyak
S viszkedt talpaink részeg táncot járnak.)

Künn a világban olyan messze Pest,
Vidéke, sorsa, népe, rongya, gondja,
Hogyne szaladott volna Margita
Szivet kinyitva és hajat kibontva
Villó viharu tavasz-nap gyanánt
Egy télből kikukkantott fagy-világból.
Mögötte és előtte a mi mennyünk
S nyomából nagy, zengő parancsa: menjünk.

Szent Izidor, óh, nagy hamisitó,
Mit is fordult itt a világ körültünk
Néhány éven, mióta tüzesen
S hazarívón a boulevard partján ültünk?
Közelről minden hogy sujt, mi magyar
S hogy megbánjuk tavalyi, égő kedvünk
S milyen könnyen fut, aki ki nem bénul,
El-el mégis a magyar szakadékbul.

(Mert hát csodás, végzetes fajta ez
S azok is, akik hozzá hasonultak:
Itthon hamar tagad és menekül
S ott künn tömjénnel tiszteli a Multat.)
Nincs nagyobb hit, mint nincsetlen hitünk
S mi Margitánknak párja sehol sincsen:
Magából kikelt, szép, nyugtalan némber
Szeszély-Uristen minden kegyelmével.

(De tán gép sincs, mely gépebb, mint erünk,
Nagy krisztusságban neki-nekilendül,
Nyolc korszakot nyolc évvel érni be
A bús, tunya, magyar történelembül.
S fölhúzott gépként járunk le hamar,
Kiket sziven-érintett a nyilalt gomb
S kezdéseink kincsei itt maradnak
Értékesítő alj-sisere-hadnak.)

(Szent harc volt? - lehet, hogy szent harc ma is,
Szerelem? - nyolc év szerelme eluntat.
Tüzek, a mentül-messzebb lángolók,
Mentül-hamarabb s örömmel lehunynak.
Harcos férfi sok-sok mindent elér
S minden sikertől keserűbb a szája:
Siker-vágy, amely telhetetlen éget
Üdve csupán a közönségességnek.)

(Habzsoló étvágy, mely nem válogat,
Csak kapós, tárós uccát les a szemmel,
Száguldón, rablón nem hiszi soha:
Van egy más fajta, ősi álmu ember,
Ki csupa-cél és Cél felé rohan
S kit fejbe sujt mégis minden elérés,
Mert célhoz érni vagy ostoba látszat
Vagy névkártyája a gálás Halálnak.)

(Óh, ez magyar: magunkból-kikelés,
Élni akarván itthagyni magunkat
S nemhiába rosszak az utaink,
Átlót adunk sáros, görbült utunknak
S így lesz életünk csak az ifjukor
S így legkinzóbb épp a magyar öregség
S az életvágynak gyorsan halkul kedve:
Tükörbe néz és meg van öregedve.)

Hát miként a költöző madarak,
Kiket nem tart, de nem is vár fészek,
Úgy vágtunk neki őszi zordonon
Margita után az elröpülésnek,
Innen, ahol annyi abbahagyott
Harc, könny-özön, tér bennünket marasztalt.
Legyintett rájuk bús kezünk, a fáradt
S itthagytuk mind a javíthatlanságnak.

Levél: »Margita, úrnőnk, itt vagyunk,
Vagy itt vagyok, ha gőgöd meg nem tiltja,
Te vitted haza ifjú hivedet
S fáradt bolondod most te hoztad vissza.
Hogy minden voltál, ugye jól tudod
És hogy semmim sem, ugye bűn az átok?
Tied volt a kivánt és teljes Élet,
Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp.«

»Történteidből bánsz-e valamit
S a jajokra emlékszel, miket küldtem,
Vagy minek jönni kellett, mit se bánsz
S élsz tovább az Élet fölé kerülten?
Körülvágytak a legjobb valakik
S kedvedért tüzet gyémántok csiholtak,
Mitosz burkol el s lángkoszorút szőnek
Legendák: fölé ékes, barna fődnek.«

»Vagy az azértist éled már megint,
Mint otthon újból mindenki és minden?
Százszor érzem nagy remegésidet
Téged-kérő, paskolt idegeimben.
Fiadat, ki lelkem szerint fiam,
Ha csókolod, csak szellőnyit gondolj rám
S egyszer mélázzon fehér kezed jelre:
Ott roskadok szined előtt térdelve.«

Akarta a firenzei tavasz,
Hogy Ottokár későn, de választ kapjon,
Szerelmesen és zengő-szomorún,
Anyáskodón beszélt hozzá az asszony:
»Óh, tudom én, hogy nincs többhöz jogom,
Sorsom most már a rabságos szabadság
S hogysem unott megismétlődés lennék,
Hadd lehessek forró szomjakban emlék.«

Lelkünkben és a világban bolyong
Azóta s most és olykor mintha intne
S a mi szétszéledett, hős csapatunk
Glédába áll és megifjodik szinte
S egyformán sírjuk titkon száz helyütt,
Mért nem lehettünk gyermekének apja
S hogy szűzre, hitre, célra, szép s ha jó is:
Méltatlanoktól jön metamorfózis.

(De így vagyon, vélné a Biblia
S az idők mostan nagyon bibliásak,
Erjeszti lelkét, testét a magyar
Mások csókjáért és fiáért, másnak
S eltörpülnek a honi huncutok,
Gigász-ördögök feje ver felhőket,
Margita kóvályg, mink is letörődtünk,
Nem leszünk semmi, már beletörődtünk.)

(Vérünket bizony holnap már talán
S tán nem kár érte, száz cerberus issza,
De hadd viselje gondunk csak tovább
Elhivott táltos, bölcs, nagy Tisza Pista
S sugárzó népe, az agytalan úr,
A Sobri-ügyvéd s betűtlen koldushad,
Névbe, címerbe kapaszkodó óság
S persze a pénzes, szent harács-zsidóság.)

(Mi gubbaszkodva s olyan valakik,
Kik cirkuszba résen néznek a ponyván,
Várunk, de inkább elandalodunk
Margitáról s volt harcainkról lomhán:
Óh, sok, szent év, Sátán-vágyak sora,
Pazarolt hitek s örök; magyar hívság.)
Jó éjszakát, be jó, hogy minden elmegy,
Hit és dühök, Margita és szerelmek.


Elemzések

Ady Endre "Forró szomjakban emlék" című verse természettudományos szempontból nézve kevés friss felfedezéssel hozható összefüggésbe. Az verse inkább a lírai eszközökre és a személyes érzelmek kifejezésére összpontosít.

Azonban vannak olyan elemek, amelyek a természettudomány legújabb eredményeivel kapcsolatosak lehetnek. Az első néhány sor, amelyek a "világban, künn vagyunk delik" címmel kezdődnek, arra utalnak, hogy a világot átalakító és megváltoztató felfedezések és technológiák hatására már nem érezzük magunkat szorosan kapcsolódónak a világhoz.

Ez a sorok arra is utalnak, hogy ataviszm

A vers teológiai szempontból is érdekes elemeket tartalmaz. Az alábbiakban részletesen bemutatom a vers összefüggéseit a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

Bibliatudomány:
A versben számos utalás található a bibliai történetekre és szimbólumokra. Például az első sorokban Ady Endre az álmokhoz hasonlítja a világot, amely az álmok és legendák terében játszódik. Ez a hivatkozás a Bibliában is gyakran megtalálható, ahol a példázatok és történetek képekkel, szimbólumokkal és álmokkal történnek meg. A versben említett "hunn legendás, sok ezredü emlék" pedig utalhat a bibliai időkben történt eseményekre és legendákra is.

Patrisztika:
A patrisztika az ókori keresztény írók és teológusok gyűjtőneve. A versben szereplő "Szent Izidor" nyilván utal a Szent Izidorra, a spanyol püspökre és szerzetre, aki a középkori patrisztikában jelentős szerepet játszott. Ady Endre itt egyfajta kritikát fogalmaz meg a történelmivel kapcsolatban, mivel megjegyzi, hogy valami nagy változás történt a világban azóta, hogy ő és társai Pestre mentek. Ezzel azt a nézetet tükrözi, hogy a világ folyamatosan változik és fejlődik, és az embereknek képesnek kell lenniük alkalmazkodni az új helyzetekhez.

Skolasztika:
A skolasztika középkori filozófiai iskola volt, amely a logikát és a racionális gondolkodást alkalmazva próbált megérteni és magyarázni a vallási és teológiai doktrínákat. A versben szereplő "gépként járunk le hamar" és "nagy krisztusság" utalhat a skolasztikus gondolkodásra, amely hangsúlyozza az emberi értelem és érvelés fontosságát a vallási és teológiai kérdések megértésében. Ady Endre itt megjegyzi, hogy a magyaroknak erőteljes hajlamuk van az új dolgok iránt, de ez a hajlam gyakran hozzájárul a társadalmi problémákhoz és feszültségekhez.

Más ötletek:
A versben számos egyéb témát és gondolatot is meg lehet értelmezni teológiai szempontból. Például Ady Endre beszél a hitről és hitetlenségről, amire a bibliatudományban és vallási filozófiában is gyakran fókuszálnak. Emellett a versben megjelenik a vallást és a vallási intézményeket kritizáló hangvétel is, amely a modern szekularizáció és vallási társadalomkritika része lehet.

Összességében tehát a vers számos teológiai szempontot érint, beleértve a bibliatudományt, patrisztikát és skolasztikát. Azonban fontos megjegyezni, hogy Ady Endre versei gyakran kritikát fogalmaznak meg a vallási és társadalmi intézményekkel szemben, és a vallási meggyőződésről, hitről, és az emberi élet értelméről való elmélkedésre ösztönöznek.

Ady Endre egyik legismertebb versét, a "Forró szomjakban emlék"-et célszerű az irodalomtudományi szempontok szerint értékelni. Az elemzés során fontos kiemelni a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén tapasztalható összefüggéseket és hatásokat.

Az első szempont a vers szerkezete és formája. "Forró szomjakban emlék" szabadvers, vagyis nincs meghatározott rímképlete, ritmusa vagy ún. verssora. Ez a forma Ady Endre korszakának egyik újítása, és összefüggésbe hozható a nemzetközi szépirodalom modernizmusával, például a francia szimbolizmussal és a brit modernizmussal.

A vers tematikájában és hangvételében is felfedezhetünk összefüggéseket. A verseket jellemző bússág és szomorúság a magyar irodalom sajátosságai közé tartozik, és az Ady Endre által képviselt modernista irányzathoz kapcsolódik. Emellett azonban a vers Margita témájával (a történelmi és mítikus nőalakkal) is összekapcsolható a nemzetközi szépirodalomhoz, például Dante Alighieri "Isteni színjátékával" vagy William Shakespeare "Szeget-szeggel" című verseivel.

A versben megjelenő képek és szimbólumok is fontosak az elemzés szempontjából. A télből kikukkantó fagyvilág képe az emlékezet és a múlt megszólítására utal, és kapcsolódik Ady Endre nemzetközi irodalmi hatásaihoz, például a francia szürrealizmushoz vagy az orosz szimbolizmushoz.

A hangvétel és a nyelvezet is jellemző a versre. Ady Endre ironikus és bíráló hangvételű, sokszor a magyar társadalom vagy politikai rendszer elleni éles kritikát fogalmaz meg. Ez összefüggésbe hozható az európai irodalmi áramlatokkal, például a francia naturalizmussal vagy a századelő avantgárd irányaival.

A vers zárórésze a hit, az életvágy és az öregedés témáival foglalkozik. Ezek a témák az élet értelmének keresését, a cselekvés és a múlttal való szembenézést jelképezik. Ezen gondolatokat összekapcsolhatjuk a világirodalomban megjelenő filozófiai irányzatokkal, például Friedrich Nietzsche nihilizmusával vagy Arthur Schopenhauer világfájdalmával.

Az Ady Endre verseiben megjelenő tematikák és stíluselemek nyilvánvaló összefüggésben állnak a nemzetközi szépirodalommal, és azt is bizonyítják, hogy Ady képes volt a magyar irodalmi hagyományokon túlmutatni és az európai modernizmus hatása alatt állni.