A vers természettudományos szempontból értelmezve, elsősorban az emberi érzések és érzékelés hiányára, érzéketlenségre utal. Az első sorban Ady azt mondja, hogy jó, ha elszáll minden álmunk, vagyis ha megszabadulunk az álmoktól, reményektől, vágyaktól. Ez az állítás a modern pszichológia és neurobiológia megállapításain alapulhat, miszerint az álmokhoz köthető érzelmek, vágyak és remények terhei stresszt okozhatnak az emberek életében.
A második sor azt állítja, hogy nem tudunk senkit szeretni, ami a tartós szociális kapcsolatok és az empátia hiányára utal, ami kutatások szerint az érzelmi kötődéshez és a környezettel való együttműködéshez szükséges. A modern agykutatás eredményeinek fényében tudjuk, hogy az empátia képessége az agyunk egy részével kapcsolatos, és akár genetikailag is meghatározott lehet.
A harmadik sorban a "kővé váltunk" kifejezés megmutatja az érzéketlenséget, ami az érzékelő szerveink károsodásával, vagy a lélektani zártással, elzáródással kapcsolatos lehet. Az idegrendszerrel és az agyi folyamatokkal kapcsolatos legfrissebb kutatások rávilágítanak arra, hogy az érzékek hiánya, vagy azok diszfunkciója a mentális egészségi állapot romlásával is járhat.
A negyedik sorban a hiányzó remények és álmok említése talán arra utal, hogy az érzéketlenség miatt elvesztettük azokat a célokat és terveket, amik motiválnak minket az életben. Az érzelmi és motivációs rendszerek kutatási területe az idegtudományban, és kutatások folynak annak megértésére, hogy az agy hogyan működik a motiváció és a pozitív érzelmek generálása során.
A második versszakban az "érzekek terhe" kifejezés megjegyezhető a modern érzékelési és fájdalom kutatásokkal kapcsolatban, amik azt mutatják, hogy az érzelmek alapvető szerepet játszanak a fájdalom érzékelésében, és az érzelmileg nehezen elviselhető helyzetekből eredő könnyek a fájdalom és a stressz leküzdésének egyik módja lehet.
Az utolsó sorban a "csókot, ütést egyként nem érzünk" kijelentés azt mutatja, hogy a versben szereplő szereplők nem vesznek észre és nem reagálnak sem a pozitív, sem a negatív ingerekre. Ez arra utalhat, hogy az érzéketlenség miatt nem reagálunk a külvilág eseményeire vagy impulzusaira, aminek komoly következményei lehetnek az emberi kapcsolatokra és szociális életre.
A harmadik versszakban az "őrült forgatagban" való állásra való utalás a környezetünkben zajló, szédítő fejlődésre és változásokra utal, amik a modern technológia, a kommunikáció és az információrobbanás hatására történnek az emberi életben. A közösségi média és az online világ okozta információtömeg, valamint a technológiai fejlődés okozta stressz és instabilitás mind olyan tényezők lehetnek, amelyek az emberi kapcsolatokat és az egyén pszichológiai állapotát negatívan befolyásolják.
Az utolsó sor, ami azt mondja: "Voltunk... aztán... mindennek vége." azt mutatja, hogy a szereplők elvesztették az identitásukat, a céljaikat és a kapcsolataikat, és egyfajta kiüresedés, vagy "mindennek vége" állapot következett be. Ennek a versnek a természettudományos felfedezésekkel való összekapcsolódása annak megértéséhez vezethet minket, hogy az emberi érzések, az empátia és a társas kapcsolatok alapvető szerepet játszanak az életünk értelmében és boldogságában.