Asszony ölébe ha lehajtom
Nagy, szomorú szatír-fejem:
Emlékezem.

Egykor nagy asszonyként bolyongtam
Forró és buja tájakon
Álmatagon.

Messze és mélyen az Időben
Én asszony voltam: termetes,
Szerelmetes.

Jöttek utánam vézna ifjak
Simán, vágyóan, betegen:
Emlékezem.


Elemzések

Ady Endre "Ha fejem lehajtom" című versében a természettudomány szempontjából nem találhatóak olyan legfrissebb felfedezésekkel kapcsolatos elemek, amelyek a mai tudományra utalnának. Az vers inkább személyes érzelmeket és emlékeket közvetít, amelyek nem kapcsolódnak direkt módon a természettudományhoz.

Az első részben Ady megemlékezik egy asszony öleléséről, ami szomorúságot és elkeseredést sugall a nagy, szatír-fején keresztül. Ez a rész nem kapcsolódik a friss természettudományos kutatásokhoz, hanem inkább az egyéni érzelemvilágra fókuszál.

A következő részben Ady elmélkedik annak az időnek az emlékéről, amikor ő maga "nagy asszonyként" bolyongott forró és buja tájakon. Ez a rész semmilyen kapcsolatot nem mutat a természettudomány friss felfedezéseivel.

A harmadik részben Ady újabb emlékeket idéz fel arról, hogy vézna ifjak követték őt vágyóan és betegen. Ez a rész sem kapcsolódik a természettudományhoz.

Általánosságban elmondható, hogy a vers a személyes emlékeket és érzelmi állapotokat közvetíti, és nem tartalmazza a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatos elemeket.

A vers vallásos témájú, és a teológiai elemzés során figyelembe kell venni a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

Bibliatudomány (bibliai kritika):
A versben nem található közvetlen utalás a Bibliára vagy vallási szövegekre. Azonban lehetőség van az interpretációra a név nélküli "asszony" szereplő esetében. Jellemzően az "asszony" a Bibliában a hívő szellemi társát vagy Isten népét szimbolizálja. Ez a megközelítés lehetővé teszi számunkra, hogy az "asszony ölébe fejemet lehajtom" sorra az emberi létezés és kapcsolataink elmélyülésére utaljunk, amelyeket Isten mellett élünk.

Patrisztika:
A patrisztikus teológia az ősegyház atyáinak teológiai gondolkodását foglalja magában. A versben az "asszony" szereplő a szeretetreméltóság vagy az emberi kapcsolatok mélységének szimbolikus képét adhatja. Az egykor nagy asszonyként való bolyongás utalhat az emberi vétkekre és a bűn következményeire. Egy felismerés lehet, hogy az ember kereste a boldogságot buja és forró tájakban, de végül szomorúságra, betegségre és vesződségre talált. Ez összhangban lehet az emberi bűn és a buja életmód következményeivel.

Skolasztika:
A skolasztika a középkorban fejlődött ki, és a logikai érvelésre és a tudományos módszerekre összpontosított. A versben található sorokat interpretálhatjuk a filozófiai és logikai érvelés kontextusában. Az "asszony" szereplő "meghajtása" lehetőséget ad arra, hogy a megismerési folyamatot és az emberi intellektus kapcsolatát vizsgáljuk. Az "emlékezem" sor lehet arra utalás, hogy az emberi tapasztalatok és emlékek hogyan kapcsolódnak az emberi gondolkodáshoz és érveléshez.

Az alábbiakkal kapcsolatosan más ötlet:
- Személyes, spirituális tapasztalatok: A vers arra ösztönöz, hogy magunkba nézzünk, és megvizsgáljuk személyes kapcsolatunkat az istenivel vagy a szellemiségünkkel. Az "asszony ölébe fejemet lehajtom" az önmegtagadást vagy a hittel való elfogadást jelentheti.
- Az öröm és a bánat kapcsolata: A versben a bolyongás és a buja tájak után szomorúságra és betegségre találó ifjak utalhatnak az élet örömének és az emberi vágyak beteljesülésének ideiglenes voltára. Az emberi boldogság elérésének lehetősége vagy korlátai kerülhetnek fókuszba.
- Az emberi kapcsolatok fontossága: Az "asszony" szereplő és az ifjak közötti kapcsolat egy emberi szeretet történetét is elmesélheti. Az emberi kötelékek, szeretet és veszteség fontossága kerülhet előtérbe.

Ez a vers elsősorban az egyéni emlékezés és az öregség/elmúlás motívumaira épít. Az irodalomtudományi szempontból nézve többféle összefüggés is felvetődik mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Magyar szépirodalom: Ady Endre a XX. század egyik legismertebb magyar költője, aki a szimbolista és az expresszionista költészet egyik meghatározó alakja volt. A versben megjelenő öregség és múlás motívum egészen egyedi módon kerül megvalósításra Ady személyes emlékein keresztül. Ehhez hasonló motívumokat megtalálhatunk más Ady-versben is, például az Özvegyasszony rovásában vagy az Őszirózsában.

2. Nemzetközi szépirodalom: A versen megjelenő öregség és múlás motívuma általános emberi érzelmeket és problémákat fejez ki, amelyek minden kultúrában jelen vannak. Az emberi élet ciklusának és az elhaladásnak ez a témája már az ókori görög irodalomban, például Homérosz Odüsszeiájában is megjelenik. Hasonló témákat tapasztalhatunk Shakespeare szonettjeiben vagy Pablo Neruda szerelmi verseiben is.

3. Meghaladás: A vers a múlt emlékezetébe való fejjel lehajtással összefüggésbe hozható, ami szerepet játszhat a megvilágosodás vagy a megértés pillanatában, mint ahogy például említést tesz a Bhagavadgitában vagy a buddhista tanításokban.

4. Femme fatale: A versben megjelenő női alak, aki a költő múltját jelképezi, felidézheti a "femme fatale" archetípust. Ez az archetípus olyan női karaktert jelöl, akik veszélyesek, és gyakran a férfiak önsorsrontását okozzák. Ezt az összefüggést megtalálhatjuk az antik görög mitológiában (például az istennő Afroditéban) vagy a francia naturalista irodalomban (például Émile Zola regényeiben).

Ezek csak néhány példa az irodalomtudományi szempontból lehetséges összefüggésekre mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén, amelyeket a Ady Endre "Ha fejem lehajtom" című versének elemzésekor figyelembe lehet venni.