(Mit sohse hittem, a hős vér-fazék
Virtusos, fúlt fűtéseit sokallja;
Tágul, robbanhat s egy szép reggelen
Gazdája nyekken és ott marad halva,
Vagy még csunyábbat tesz a béna gép:
Elcammog velem puffadt tetem-sorsig:
S nekem, ki tegnap hetyke táncot lejték,
Jég most szivemen s arcomon verejték.)

Sírni való, de nevetni szabad:
Kit negédesen száznál több Halál-dal
Hirdet, mint a Halálhoz hív komát,
Most gyáván szepeg s óvatosan lábal,
Kímélkedik és méregfogait
E nótájának kiszedi ezúttal:
Most kit se bánt s ki szenvedt vagy sírt érte,
Odaölelné beteg, rossz szivére.

(Óh, Élet, hogy nem én harsoghatom
Először el Te nagy egyetlenséged,
Mért álltunk szemben, mint vad szeretők,
Egymást-tépő, csók-fojtós ellenségek
S mért nem lehettünk derült házasok?)
A Margita fölmelegített nászát
Szótlan kínnal, büszkén, vígan fogadtuk,
Meg se sirattuk, de ki se kacagtuk.

Nagy fény-csodákban pompázhat a Nő,
Ficánkoló, szép, férfi-verő ésszel,
De csak csókokban tud még merni ma,
Kissé elmaradt másféle meréssel
S ha bakot lő a szerelmi merés,
Akkor is csak siró dac jön vagy bosszú:
Mintha szerelmes varrólyány lett volna,
Margita is így tört ez asszony-sorsba.

Ha elvehetjük a más asszonyát -
Gondját könnyekkel Ottokár így szűrte, -
Mi vagyunk a hím-diadalmasok,
Balgául büszkék fakó győzelmünkre
S ha más férfit kap, akit ellökünk,
Féltő jajjal megint visszakivánjuk,
De gyűlölettel kell lennünk a nőhöz,
Ki tőlünk térül vissza az elsőhöz.

És mert azt hitte, gyűlöli nagyon,
Minden gesztusát Margitának szánta
És mert azt hitte, már nem szereti,
Még alvásos órákon is kivánta.
Ha hallotta, hogy senyved Margita,
Lappangón senyvedt minden öröm benne,
Más nőkhöz futott s miként szent oltárra
Ömlött ölükbe forró csóva-vágya.

(Úgy gondolom, hogy minden: Szerelem:
Politika, tudás, pénz, kocka, üzlet,
Apostolság, művészet, vakmerés,
Mind a csókoktól vagy csókokhoz űznek,
Az a nagy, hirhedt összevisszaság,
Mit akkor Bécs még pártfogolt minálunk,
Talán nem volt más, mint csalásba ótott
Gazdátlan, bűnös, tévedt, szomjas csókok.)

(Istenem, én az »eb ura fakó«-t
Tartom ma is a legszebb jeligének,
Csak ne koptatták volna olyan el
Díszmagyaros, suta szegény-legények.
Engem Nagy Györgynél jobban keserít
Vén, korcs Hunnia újra-újra násza
Muszájból, pénzért avagy pulyaságból:
Bitót nekünk: bujjék ki szeg a zsákból.)

(A fene tudja, hogy mi lesz velünk
S mit rejtegetnek egyikmás iszákban?
Olyan jó néha keserűn magyar
Szitkot görgetni művelt, úri szánkban.
Úgy élünk, mint bódult szerelmesek
És Hungária bizonyisten asszony.)
Margita, csak hogy ön-gőgjét ne sértse,
Vérzett, titkolt, sírt, maradt: csak azért se.

És játszotta Ottokár is velünk
Azt, ami magyar, új előkelőség:
Cinikusan tagadta meg magát,
Nehogy talán mint érzéseknek hősét
Lássa egy szellemes ujságiró,
Kinek ilyre gúnnyal fekszik a tolla.
(Jaj, hogy mindre, amibe kéne hinnünk,
Klisékben áll fölényes, pesti viccünk.)

És halljuk egyszer: elment Margita,
De az urával és messze vidékre,
Hol tükrösebb Ég alatt lesznek ők
Jobbak egymáshoz egymást jobban nézve
S ekkor olyan feledés-szél suhant
Harcban tépett fejeinknek fölötte,
Mintha erdőn nagy, ősi fát kivágnak:
Vége van a mesének és világnak.

Rohantunk, hogy a fa lombjai
Suhantva ne verjenek le a földre
S rohantunk, hogy ki ne felejtsenek,
Neveinket nevek közül törölve.
Mert e kis ország csodálatosan
Fut, felejt és jaj annak, ki lekésik:
Nemes arcról lepiroslik a szégyen,
De kiabál a piacon, hogy éljen.

Vártunk, lármáztunk, de hallgatagon
Sompolyogott vissza belénk az emlék
S kardos kezünkből Margita nevét
Dalolták ki bő-véresen a pengék.
Május volt és nem éreztünk Tavaszt,
Hogy Ottokárral hajnalban kószáltunk:
- Ha visszajönne - sóhajtott rekedten -
Megmondom, hogy én sohase szerettem.

(»Ha visszajönne« - óh, furcsa Titok: -
Aki elment, mindenkit szépnek látunk.
Mult, Rejtély, Tilos, Messze és Soha
Mind-mind a mi szerelmetes barátunk.
Szép elmenni, de mégis gyönyörűbb
Álmot zúzva bár, mégis visszatérni
S kiknek lelkén metafizika rágott,
Adni földi ölelnivalóságot.


Elemzések

A vers tartalmában és stílusában nincsenek közvetlen utalások a természettudományos felfedezésekre vagy fejleményekre. Azonban, ha a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozzuk a verset, néhány érdekes kapcsolat és értelmezési lehetőség felmerülhet:
1. A vers elején Ady először is a hőgazdaságban történő változásokra utal, amikor beszél a "vér-fazék" fűtéséről és annak következményeiről. Ezt össze lehet kapcsolni a globális felmelegedés és az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatásokkal, amelyek a modern természettudomány területén zajlanak.
2. A Margita és Ottokár közötti viszonyban megjelenő szerelmi dráma aspektusai kapcsolódhatnak a neurobiológiahoz és a pszichológiához. Az érzelmek és vonzódás kutatása és az agy működésének megértése néhány fontos területe a mai természettudományos kutatásnak.
3. A versben megjelenő gondolatok és képek között keresve találhatunk analógiát a kozmológiához és az univerzum keletkezéséhez. Az "Élet" metaforája és a rejtélyes egyetlenség mögötti kérdés lehetőséget ad a természettudományos kutatásra és az élet eredetével kapcsolatos felfedezésekkel való foglalkozásra.
4. A végső sorokban a versben található "metafizika" kifejezés a természettudomány és a filozófia találkozására utalhat. A természettudományok fejlődése és az emberi tapasztalatok megértése új kérdéseket és filozófiai újragondolást hozhat létre a természet és az ember kapcsolatára vonatkozóan.

Összességében, bár a vers nem közvetlenül utal a legfrissebb természettudományi felfedezésekre, a benne található képek és gondolatok kapcsolódhatnak a modern természettudomány területeivel. Az értelmezés során fontos az alkotás időpontját és kontextusát figyelembe venni, valamint az egyes sorokat és képeket interpretálni a természettudományos tudás és kutatás szempontjából.

Az Ady Endre "Ha visszajönne Margita" című versét teológiai szempontból elemzve számos érdekes összefüggést találhatunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik a halál és az élet közötti ellentét. Ady kétségbeesésében és szenvedésében a vallási kérdések is megjelennek, például az élet értelmére és a szerelem szerepére tett reflektálás formájában. A versben található utalások a halálra és a feltámadásra biblikus témákra utalnak, amelyek a bibliai szövegekre támaszkodnak. Ady megkérdőjelezi a vallás hitelességét és azt, hogy az életben található örömök és boldogság valódi értelme lehet-e.

A patrisztika tekintetében az erény és bűn közötti ellentét is megjelenik a versben. Ady megpróbálja megtalálni az élet értelmét és életcélját a vallásban, de kétségbeesetten érzi, hogy mindez hiábavalónak tűnik. A versben megfigyelhető az is, hogy Ady szerelemre és érzelemre támaszkodik, de úgy érzi, hogy ez a szeretet nem valódi, hanem csupán illúzió. Ezzel az ellentétben a patrisztikus gondolkodás szerint az igazi boldogság és érték a vallásban, az erkölcsi értékekben és az erényekben található.

Skolasztika szempontjából a versben megjelenik a hit és értelem közötti feszültség. Ady azt próbálja megérteni és megmagyarázni, hogy miért érez olyan ellentmondásokat és zavaró érzéseket. A skolasztikus gondolkodásban az értelem és a hit egyensúlya kulcsfontosságú, és Ady kétségbe vonja és kérdőjelezi mindkettőt.

Más megközelítések szerint a versben a boldogság, a boldogságot kereső ember és a szeretet témái is megjelennek. Ady úgy tűnik, hogy a boldogságot a szerelemben és az érzelmekben keresi, de kétségbeesetten érzi, hogy ez a boldogság hiányzik, és nem találja annak valódi értelmét. Emellett a versben a társadalmi kritika is megjelenik, különösen a nők és a párkapcsolatok tekintetében.

Összességében az Ady Endre "Ha visszajönne Margita" című vers teológiai szempontból számos érdekes összefüggést és reflexiót tartalmaz. A versben megjelennek a vallási kérdések, a halál és az élet ellentéte, az érzelmek és az értelem közötti feszültség, valamint a boldogság és a szeretet témái. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai további kontextust adnak a vers értelmezéséhez és mélyebb megértéséhez.

A vers Ady Endre "Ha visszajönne Margita" című költeménye, amely egy személyes érzéseken és szerelmi viszonyon keresztül mesélő vers. Az alábbiakban bemutatom a verset irodalomtudományi szempontból, kifejtve a magyar és nemzetközi szépirodalomban lehetséges összefüggéseket.

A vers első sorában Ady Endre sajátos képeket használ, hogy szimbolikusan ábrázolja a hős vízfazekat. Ez az írásmód minden bizonnyal az európai modernista irodalmat idézi, amelyben a költők kifejezőbb, játékosabb nyelvezetet alkalmaztak. Ez a modernista stílus egyértelműen jelentkezik a vers többi sorában is, ahol a szerző egyedi képekkel, metaforákkal és ellentétekkel dolgozik.

A vers második részében Ady a Halál motívumát használja, amely köztudottan egy fontos témája a szépirodalomnak. A Halál motívuma itt azonban nemcsak az elmúlást jelképezi, hanem az életben maradást és az élet folytatását is. Ez a kérdésfeltevés olyan irodalmi művekre utalhat, mint Hamlet, melyben a főhős arra törekszik, hogy megérthesse, miért érdemes élni és meghalni.

A harmadik részben Ady egy olyan problémáról beszél, amely általánosan jellemző lehet mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomra. Ez az idézet azt sugallja, hogy a nők csak a szerelmi kapcsolatokban vagy az önző vágyakban mernek megnyílni, míg más területeken visszafogottabbak lehetnek. Ez a problematika szerepelt számos irodalmi műben és szerepe volt például Gustave Flaubert "Madame Bovary" című regényében is.

A negyedik részben Ady a női szerelmek összetettségére utal, amely szintén egy gyakran feldolgozott téma a szépirodalomban. Ebben az idézetben Ady kifejezi, hogy a nők gyakran vanak hűtlenek és visszatérnek korábbi szerelmeikhez, míg a férfiak nehezebben felejtenek és megbocsátanak. Ennek a témának például Leo Tolstoj "Anna Karenina"-ja is foglalkozik, ahol a címszereplő a férje mellett marad, de titokban találkozik szeretőjével.

Az ötödik részben Ady azáltal beszél a szerelem folyamatáról, hogy a lírai én azt mondja, hogy minden tényező a szerelemhez vezet vagy abból űz el. Ez a gondolat a romantika és a szimbolizmus időszakaira utalhat, amikor a költők oly módon gondolkodtak a szerelmi érzelmekről, hogy azok mindenre hatással vannak az ember életében.

A hatodik részben Ady az uralkodó réteg szerepére utal a magyar történelemben, amely az irodalmon keresztül is megmutatkozik. Az idézet arra utal, hogy a magyar kultúra egyik fontos eleme az uralkodó réteg és a nép közötti ellentét, amely a történelem során számos konfliktust és változást hozott. Ez a témakör például Mikszáth Kálmán műveiben is jelen van.

A hetedik részben Ady a múlt és a jelen viszonyát vizsgálja. Ezen felül az idézet mögött az is meghúzódhat, hogy az írók és költők gyakran a múltban találnak inspirációt és jelentést. Ezt az összefüggést a klasszikus irodalomtól kezdve, Shakespeare darabjaitól egészen a kortárs művekig megtalálhatjuk.

A nyolcadik részben Ady arról beszél, hogy hogyan emlékezünk a múltra és miért fontos eltökéltnek maradni abban, hogy megőrizzük az emlékeket. Ez az idézet részben a magyar irodalmi tradícióra utalhat, amely nagy jelentőséget tulajdonít a történelemnek és a múlt megtartásának. Ezen kívül a kihalófélben lévő nemzetek identitástudatának megőrzése is szerepet játszhat ebben az összefüggésben.

A kilencedik részben Ady a nemzetközi helyzet vagy a politikai közeg iránti bizalmatlanságát fejezi ki. Ez az idézet arra utalhat, hogy az irodalmi alkotások gyakran kritikát fogalmazhatnak meg a hatalmi rendszerekkel és a politikai közeggel szemben. Ez az összefüggés például George Orwell "1984"-ében is megjelenik, ahol az író a totalitárius államot és az emberek megfigyelését kritizálja.

A vers egyéb idézetei pedig utalhatnak a modernista irodalmi stílusra, amely a korai 20. században népszerű volt az európai irodalomban. A modernizmus jellemzője az egyéni hang, a szubjektív nézőpont és a kísérletező nyelvhasználat.

Összességében Ady Endre "Ha visszajönne Margita" című versében négyszöget húz a magyar és nemzetközi szépirodalom között, bemutatva az időszerű témákat és a modernista stílusjegyeket, miközben felidézi a múlt irodalmi hagyományait is.