Hajh, gyerekek, hogyha néha
Pohár mellett elmerengek,
Mind ott vagytok oldalamnál,
Kiket lelkem úgy melenget.
Fölkapom a poharamat,
Koccintanék szépen, sorba, -
Magam vagyok, akkor látom
S égő könnyem hull a borba.

Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...
Mennyi kacaj, mennyi tréfa
Hangzott el a kis szobában,
Nem búsultunk, fülig úsztunk
Borban, sörben, adósságban.

»Ha nincsen pénz, ád az Isten!...«
- És ilyen volt minden elvünk,
Nem gondoltunk soha arra,
Hogy a sorssal harcra keljünk.
Gazdag szívvel, víg kedéllyel
Fittyet hánytunk a világnak,
Ölelkező lelkeink tán
Nem is itt a földön jártak.

Hajh, gyerekek, jó barátok,
Oda szívem reménysége.
Tudom jól: a szép napoknak
Mindörökre vége, vége...
A baráti kedves körből
El kell szállnom, messze szállnom,
Mi marad a drága multból?
- Fájó szív és kínos álom...

De hagyjuk ezt. Nem miközénk
Való ez a méla nóta.
Csakis azért írtam, hogy rám
Emlékezzetek meg róla.
- »Szegény Bandi« - mondjátok majd
»Vajjon merre van az árva« -
- Fujjátok el a nótámat:
»Meghalok én nemsokára...«


Elemzések

Az Ady Endre "Hajh, gyerekek!..." című versét irodalomtudományi szempontból elemzve, számos érdekes összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers az ifjúsági évek emlékeit idézi fel, ami magában hordozza a lírai én nosztalgiáját és a múló idő szomorúságát. Ez az érzés nagyon jellemző a romantikus irodalomra is, ahol a múló szép idők és az eltűnő, boldog ifjúság témája gyakran megjelenik. Ady Endre azonban nem csak a múlt időn való merengésnek ad hangot, hanem a jelen magányát is megmutatja. Ez a témakör szintén használatos volt a romantikus irodalomban, ahol a lírai én gyakran találja magát egyedül, elveszve a világban.

A versben megjelenő társaság és a baráti kör szintén hasonlóságot mutat a világirodalommal. Az alkohol fogyasztása, valamint az ebből fakadó könnyek is megtalálhatók sok más irodalmi műben, például Ernest Hemingway írásaiban, ahol a bor és a könnyek a kudarcok és a veszteség szimbólumaivá válnak.

A költeményben megjelenő pénz hiánya és a problémák elkerülése szintén ismert téma az irodalmi világban. Charles Dickens regényeiben gyakran találkozunk szegénységgel és a pénz hiányával küzdő karakterekkel, és az irodalom egyéb műveiben is a pénz és a társadalmi helyzet sokszor központi probléma.

A vers legfőbb üzenete azonban az idő múlása és a múlt megszűnése. Ez a tematika nemzetközi szinten is gyakran megjelenik, például William Shakespeare műveiben, ahol a múló idő és a múlás fontos szerepet játszanak.

Végül érdemes megjegyezni, hogy a versben megjelenő nosztalgia és az elmúlt szép idők hiánya a magyar irodalomban is előforduló és gyakran használt motívum. Szerzőink, mint például József Attila és Petőfi Sándor, szintén gyakran szólnak a múltbéli boldog időkről és azok elvesztéséről.

A versben nincsenek közvetlen utalások a mai természettudományos felfedezésekre. Azonban, általános síkon néhány dologra rá lehet hozni a mai természettudományos ismeretekre.

Az első versszakban Ady Endre arról beszél, hogy elmerenge az emberek között, de mégis magányosnak érzi magát, és könnyei hullanak a borba. Itt felmerülhet a pszichológiai aspektus, ahol az emberi érzelmek és kapcsolatok vizsgálata, valamint a szociálpszichológia is segíthet megérteni az emberi interakciókat.

A következő versszakban Ady a jó barátok között érzett boldogságról beszél, akikkel borban, sörben, adósságban feszengnek. Ezen keresztül, a szociológia megfigyelhető, ahol az emberi társadalmi kötelékek vizsgálata, valamint a szociális hierarchiák, értékek és normák tanulmányozása segíthet megérteni az emberek közti viszonyokat.

A következő versszakban Ady arról beszél, hogy soha nem gondoltak arra, hogy harcba kellene szállniuk a sorsukkal. Itt felmerülhet az evolúcióbiológia vagy az asztronómia, ahol az emberi viselkedést és a természeti törvényeket összekapcsoló elméleti összefüggések megértése segíthet megérteni az emberi morális és etikai választásokat.

A következő versszakban Ady beszél a múltból megmaradt fájó szívről és kínos álomról. Itt a pszichológia segítségével megvizsgálható a múltbeli traumák hatása az emberi érzelmek és viselkedés területén, valamint a neurobiológia segítségével megérthetjük, hogy hogyan alakul ki és működik az agy és az érzelmek közötti kapcsolat.

Általánosságban a természettudományos felfedezések és ismeretek segíthetnek abban, hogy megértsük az emberi viselkedés és érzelmek mögött rejlő mechanizmusokat, valamint az emberi társadalmak dinamikáját. Ezen keresztül mélyebb betekintést nyerhetünk az emberi létezés és az emocionális kapcsolatok természettudományos alapjaiba.

A vers teológiai szempontból a halandóságot és a múltszemléletet tárja elénk. Ady Endre a verseiben sokszor foglalkozott az emberi lét véges volta és az elkerülhetetlen halál gondolatával. Ebben a versben is ezt a témát boncolgatja.

Az első sorokban Ady elmerengett állapotban találja magát, és észreveszi, hogy a gyermekkorában szerzett barátai, akiktől lelki melegséget kapott, mindig ott vannak mellette. Az öregedés és halál elkerülhetetlen ténye előtt azonban rádöbben, hogy magányos és sebezhető.

Ebben a versben a bibliatudományra, patrisztikára és skolasztikára alapvetően nem találunk közvetlen utalásokat. Azonban, ha kibővítjük a teológia fogalmait, akkor is lehetnek érdekes megközelítések. A bibliatudományhoz kapcsolódva a halandóság és az idő múlása gondolatai előremutatóak. A patrisztika tekintetében az emberi természet romlottságáról, a bűnről, és az eredendő bűnről beszél, amelyek az emberi lét elkerülhetetlen elemei. A skolasztika szemelvényeként a múltidézés szeretetéről és a barátság fontosságáról is beszélhetünk a versben.

A költő gyermekkoráról szólva a felnőttkorra való költözés, az idő múlása és az előlünk elillanó szép napok visszahívogatnak bennünket a teremtés misztériumára, a múlandóság témájára. Az örökkévalóság vágya, az értelmünkkel, lelkünkkel, és istennel való kapcsolatunkat, emberségünket érintő kérdések összekapcsolhatók a teológia nagy kérdéseivel.

A vers fő üzeneteként értelmezhetjük, hogy a halandóság elkerülhetetlen, és a múltszemlélet nem pusztán nosztalgikus visszatekintés, hanem a múlt emlékezetének megőrzése és tanulságul szolgáló értelmezése. Az emberiség egészét érinti a múltszemlélet témája, és a költő által megfogalmazott érzések és tapasztalatok minden ember számára érvényesek lehetnek.

Az előadó, költő szándéka lehet, hogy emlékezetünkben megőrizze a múltat és a benne szerzett baráti kapcsolatokat. Ezzel együtt az emberi lét halandóságának felismerése arra figyelmeztet, hogy értékesnek kell tartanunk a jelen pillanatokat, és tudatosan kell élnünk az életünket. A múlt emlékezetének tisztelete az önazonosságunk része, és a jelen pillanatokban való felelős döntésekre és cselekedetekre ösztönözhet minket.