A vers elején Ady Endre a "Hiába kísértsz hófehéren" sorral már az első versszakban is hangsúlyozza a beszennyezettségét, ami nyilvánvalóan utal az életében és a költészetében megélt konfliktusokra, szembenállásokra. Ez a beszennyezettség és szembenállás továbbra is jelen van az egész versben, és azt sugallja, hogy az író nem hajlandó elfogadni a külső tiszta, ártatlan és esetlegesen naiv képződményeket. Ehelyett inkább a beszennyezés, a provokáció és a lázadás útját választja.
A következő versszakban a "Fehér köntösös szűzi árnyad" kifejezéssel Ady ironikusan a hagyományosnál szűzi és ártatlanabb képmutatókkal teremti meg a szembenállás és a beszennyezettség ellentétét. Az "árny" szó használata nem csak a képmutatásra utal, hanem arra a tényre is, hogy Ady számára ezek a konvencionális "tiszta" formák mindig is homályosak és álarcosak voltak.
A következő versszakban Ady már konkrétan leírja, hogy milyen anyagokkal és érzelemmel festi be a hófehér képmutatót. A "tintalé", a "vér", a "genny", a "könny" és az "epé" mind olyan anyagok, amelyek az emberi testet, a fizikai létezést és az érzelmeket jelentik. Ez a beszennyezettség tehát nem csak a külső formákat érinti, hanem a belső tartalmat is.
A negyedik versszakban Ady továbbra is az ellenségeskedés és a beszennyezés útját választja. A "gyanú", a "vád" és a "mérges csalán" mind arra utal, hogy az író nem csak elfogadja, hanem szándékosan erősíti és esetlegesen terjeszti is a konfliktusokat, a képzelhető ellenségeskedést és a provokációt.
A vers végén Ady arra kényszeríti a "kósza árnyat", hogy hagyja el és elfogadja a magányát és az egyedüllétét. Ez a rész arra utal, hogy az író nemcsak elfogadja, hanem aktívan elutasítja és kikacagja az álarcokat, a képmutatást és az árnyakat.
Az Ady Endre által használt stilisztikai eszközök közül érdemes megfigyelni az ellentétek és az ironikus fordulatok használatát. Az író szándékosan épít be olyan ellentéteket és váratlan fordulatokat a versbe, amelyek megtévesztik a magasztos, tiszta és ártatlan képmutató formákat.
A vers elemzése azonban nem korlátozódik csak a magyar irodalomra. Az Ady által felvetett témák és motívumok számos nemzetközi irodalmi műben is megjelennek. Például, a képmutatás és a konfliktusok kezelése olyan irodalmi alkotásokban is központi téma lehet, mint William Shakespeare drámáiban, ahol a karakterek álarcot viselnek, vagy Charles Baudelaire költészetében, ahol a korrupció és a romlás motívuma is jelen van. Ezenkívül Ady stílusa és költészete is inspirálhatott más költőket és írókat a beszennyezettség, a lázadás és a provokáció témájában.
A vers alapvetően a beszennyezettség, a lázadás és az álarcokkal való szembenállás témáját dolgozza fel, és mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom terén számos összefüggést és kapcsolódási pontot felvethet, amelyek az irodalmi hagyományokat, a stílusokat és a témaköröket érintik.