Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
A leghavasabb, legszebb éjen:
Hiába kisértsz hófehéren.

Színem elé parancsolom majd
Fehér köntösös szűzi árnyad,
Saját lelkemből fölcibállak.

Hiába libeg félve, fázva:
Telefröccsentem tintalével,
Vérrel, gennyel, könnyel, epével.

Hiába reszket, hiába reszket:
Befoltozom gyanuval, váddal,
Bepaskolom mérges csalánnal.

S míg libeg búsan, szerelemben,
Én kikacagom kósza árnyad,
Felé fúvok: menj, elbocsátlak.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból a következő elemeket tartalmazhatja:

1. Színkeveredés: A versben a beszennyezésről van szó, amikor különböző anyagokkal - térfogati koncentrációk különböző színűek lehetnek - megszínezzük valamit. Ez a jelenség a pigmentek és az optika területéhez kapcsolódik, és a színkeveredéshez hasonlóan a mai festészetben és nyomdai technikákban is használják.

2. Tintalét: A versben említett tintalé a tintás üveget tartalmazó toll, amelyet használnak a tintafoltok készítéséhez. A tintalé a festékképződés egyik formáját jelenti, amelyet a modern tintákhoz használnak.

3. Kémiai anyagok: A versben említett vér, genny, könny és epe kémiai anyagok, amelyek a természetben előfordulnak. Ezek az anyagok különböző biológiai folyamatokban keletkeznek, és összefüggésbe hozhatók például a vérkeringéssel, a fertőzésekkel vagy az emésztéssel.

4. Növények: A versben említett "mérges csalán" egy növény, amely a csalángyökerűek családjába tartozik. A csalán levelei irritáló anyagokat tartalmaznak, amelyek a bőrrel érintkezve viszketést és vörösséget okozhatnak. Ennek a növénynek a megjelenése és hatásai kapcsolódhatnak a növényfiziológiához és a biokémiai tulajdonságokhoz.

Ezek csak néhány példa a természettudományos kapcsolatokra a versben. A természettudományok számos más területén is találhatunk kapcsolódási pontokat, például az optikában, az anyagok tulajdonságaiban vagy a biológiai folyamatokban.

Ady Endre "Hiába kísértsz" című versében teológiai szempontból a bűnbánat és a megtisztulás témája jelenik meg. A versben a lírai én bevallja, hogy megszennyezte magát, és bocsánatot kér a tiszta és szűzies árnyától. Ez a vallomás és bocsánatkérés a bűnbánatot és a megtisztulást jelképezi.

A bibliatudomány szempontjából a vers megjelenítheti a bűnbánat és a megtisztulás bibliában található kontextusait. A Biblia sok helyen beszél a bűnbánatról, amelyet Istennek való megtérésnek tekint, és amelyet Isten megbocsát. Ezek közül John 1:9 idézetében Isten megbocsátó és megtisztító erejére lehet gondolni.

A patrisztika szemléletében a bűnbánatról és megtisztulásról Augustinus vallomásai jutnak eszembe. Augustinus az "Isten városa" című művében a bűnbeesés és a megtérés kérdéseit boncolgatja. A versben is megjelenő bűnbánat és megtisztulás tematikája hasonlóképpen kapcsolódhat az Augustinus által leírtakhoz.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő bűnbánat és megtisztulás a kegyelem és megigazulás kérdéseivel is összefüggésbe hozható. A skolasztikus filozófia a hit és a jócselekedetek közötti összefüggést elemzi, és kiemeli a kegyelem és a megtérés szerepét a megmentésben.

Ezen túlmenően más szempontból is értelmezhető a vers. Az Ady Endre műveiben gyakran megjelenik az önszennyezés, az önellátás és öndestruktivitás motívuma, ami a társadalmi és egyéni körülmények, valamint az idővel való elégedetlenségnek és a vágyakozásnak a kifejeződése lehet. A versben a lírai én a felelősséget vállal önmaga megszennyezéséért, és bocsánatot kér. Ez a megbánás és a változás iránti vágyat is kifejezi.

Összességében a vers teológiai szempontból a bűnbánat és megtisztulás témáját jeleníti meg, amely a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is reflektálhat. Ugyanakkor más kontextusokban, például Ady Endre műveinek sajátosságait figyelembe véve is értelmezhető.

A vers elején Ady Endre a "Hiába kísértsz hófehéren" sorral már az első versszakban is hangsúlyozza a beszennyezettségét, ami nyilvánvalóan utal az életében és a költészetében megélt konfliktusokra, szembenállásokra. Ez a beszennyezettség és szembenállás továbbra is jelen van az egész versben, és azt sugallja, hogy az író nem hajlandó elfogadni a külső tiszta, ártatlan és esetlegesen naiv képződményeket. Ehelyett inkább a beszennyezés, a provokáció és a lázadás útját választja.

A következő versszakban a "Fehér köntösös szűzi árnyad" kifejezéssel Ady ironikusan a hagyományosnál szűzi és ártatlanabb képmutatókkal teremti meg a szembenállás és a beszennyezettség ellentétét. Az "árny" szó használata nem csak a képmutatásra utal, hanem arra a tényre is, hogy Ady számára ezek a konvencionális "tiszta" formák mindig is homályosak és álarcosak voltak.

A következő versszakban Ady már konkrétan leírja, hogy milyen anyagokkal és érzelemmel festi be a hófehér képmutatót. A "tintalé", a "vér", a "genny", a "könny" és az "epé" mind olyan anyagok, amelyek az emberi testet, a fizikai létezést és az érzelmeket jelentik. Ez a beszennyezettség tehát nem csak a külső formákat érinti, hanem a belső tartalmat is.

A negyedik versszakban Ady továbbra is az ellenségeskedés és a beszennyezés útját választja. A "gyanú", a "vád" és a "mérges csalán" mind arra utal, hogy az író nem csak elfogadja, hanem szándékosan erősíti és esetlegesen terjeszti is a konfliktusokat, a képzelhető ellenségeskedést és a provokációt.

A vers végén Ady arra kényszeríti a "kósza árnyat", hogy hagyja el és elfogadja a magányát és az egyedüllétét. Ez a rész arra utal, hogy az író nemcsak elfogadja, hanem aktívan elutasítja és kikacagja az álarcokat, a képmutatást és az árnyakat.

Az Ady Endre által használt stilisztikai eszközök közül érdemes megfigyelni az ellentétek és az ironikus fordulatok használatát. Az író szándékosan épít be olyan ellentéteket és váratlan fordulatokat a versbe, amelyek megtévesztik a magasztos, tiszta és ártatlan képmutató formákat.

A vers elemzése azonban nem korlátozódik csak a magyar irodalomra. Az Ady által felvetett témák és motívumok számos nemzetközi irodalmi műben is megjelennek. Például, a képmutatás és a konfliktusok kezelése olyan irodalmi alkotásokban is központi téma lehet, mint William Shakespeare drámáiban, ahol a karakterek álarcot viselnek, vagy Charles Baudelaire költészetében, ahol a korrupció és a romlás motívuma is jelen van. Ezenkívül Ady stílusa és költészete is inspirálhatott más költőket és írókat a beszennyezettség, a lázadás és a provokáció témájában.

A vers alapvetően a beszennyezettség, a lázadás és az álarcokkal való szembenállás témáját dolgozza fel, és mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom terén számos összefüggést és kapcsolódási pontot felvethet, amelyek az irodalmi hagyományokat, a stílusokat és a témaköröket érintik.