Holnap elküldöm, vagy holnap belehalok.

Együgyű, éhes, kis, pesti leány,
De első és legszebb, midőn kigyúl
Lelkemnek asszony-olajos mécsese
És egyszerre űzöm és hivom:
Coki, gyere, te szent, te imádságos,
Senki és semmi, Budapest leánya,
Te, árvetette és partonmaradt,
Különös lénye az Ördögnek,
Ki miatt néha-néha újból
Már zsoltárosan megint Istent hiszek.
Csak a tied még az a napom is,
Amit hetyke, kis tested megtagad
S elbúsulok én szörnyü sorsomon:
Hát annyi asszony-lutri után
Ez lett az én főnyereményem?
Kell és nem kell, de poklosan tudom,
Hogy van s gyönyörködik kinomban,
Mint szivárvány a jégverés után.
Hasonlitom a többiekhez
És szánva-szánom vén-magamat,
Ki sorsát érte, de ilyen sorsot.
Minden nőt benne szeretgetek
S egy kicsi-kicsi női érdem
Sincs talán benne, avagy benne van
Minden nő az életben és világban:
Együgyű, éhes, kis, pesti leány.

Holnap elküldöm, vagy belehalok.


Elemzések

A vers első mondanivalója az elkövetkező napok menete, vagy az esetleges halál felé való elindulás lehetősége. Ez a gondolat természetesen a természeti jelenségekkel és folyamatokkal összefüggésben áll. Az emberi élet és halál, valamint az idő múlása az evolúció és a természeti törvények alapján zajlik.

A következő sorokban Ady Endre egy "egyszerű, éhes, kis, pesti leányról" beszél, akit a saját élete jelképeként ábrázol. Az emberi élet, kiváltképp az élet fenntartása élelemre és tápanyagokra támaszkodik, ami a biológiai folyamatokra utal. Ugyanakkor a "leány" kigyúlt lelke az "asszony-olajos mécses" hasonlatával a belső világ és a spiritualitás összekapcsolását tükrözi.

A versben szereplő "Budapest leánya" és "Ördög" kifejezések arra utalnak, hogy a környezet és a kultúra hatással van az emberi létezésre és fejlődésre. A modern természettudományok különösen fontosak az emberi viselkedésben és egészségben bekövetkező változások elemzésében.

Az utolsó versszakokban a szerző önmagához és a nőkhöz viszonyítja magát, míg a "kis, pesti leány" kifejezés az emberek és a természeti erők kicsinységét sugallja. Az ember viszonya a nőkhöz összetett és sokszor ellentmondásos lehet, ami a pszichológia és a társadalmi viszonyok jellemzésére épül.

Összességében a versben szereplő képek és gondolatok számos kapcsolatot mutatnak a modern természettudománnyal. Az emberi élet és halál, a biológiai folyamatok, a kulturális és társadalmi hatások mind-mind megjelennek a versben, így összekötve a természeti és a humanisztikus aspektusokat.

A vers teológiai szempontból értelmezve azt a belső küzdelmet és ellentmondást mutatja meg, amit az ember átél az isteni és az evilági vonzalom között. Az első négy sorban Ady Endre megfogalmazza a halállal kapcsolatos döntését, ami teológiai vonatkozásokban is értelmezhető. Az embernek az élet és a halál közötti választásának teológiai jelentősége van, hiszen az élet és a halál isteni teremtésből eredő valóságok, amelyek kapcsolatba hozhatók Isten teremtő és irányító hatalmával.

A vers további részeiben Ady Endre azt a kis, pesti leányt írja le, aki számára is jelentkezik a "kötelességek" világi vonzása, amelyek elfogják őt és eltérítik az isteni felé fordulástól. Az "asszony-olajos mécses" szimbolikusan a lelki felgyújtottságot jelenti, amely egyfajta üdvösségre való törekvést testesít meg. Az "Ördögnek" való "különös lénye" viszont azt mutatja, hogy a világi kísértések és vágyak meghatározzák a leány sorsát. Ebben a kontextusban fontos megérteni, hogy az Ördög itt egy metaforikus jelentéssel bír, és illusztrálja az ember belső ösztönös hajlamait, amelyek az isteni vágyakkal szemben állnak.

Ady Endre azt állítja, hogy minden nőben található egy kis, éhes, együgyű leány, ami a vágyakosságot és hiányosságot jelenti az emberi természetben. Ezzel a kijelentéssel a verse kapcsolatba hozható a bibliatudománnyal és a patrisztikával, amelyek a bűnbeesésre és az emberi természet romlottságára hívják fel a figyelmet. Az emberi természet hajlamos a bűnre és tökéletlenségre, amelyet a női alakban megtestesülő vágyak és hiányosságok képviselnek.

A vers vége felé Ady Endre sajnálatát fejezi ki saját sorsa miatt, hogy a "főnyeremény" az életében ez a kis, éhes, pesti leány lett. Ez az ambivalens érzés egyrészt azt jelzi, hogy az isteni vágyak és törekvések nélkülözésével elveszítette értelmi és lelki fejlődését, másrészt pedig azt mutatja, hogy azonosul a női sorsával, amely a hiányosságok és vágyak világába vezeti.

A skolasztika nézőpontjáról nézve a versben megjelenő ellentmondások jól tükrözik az emberi természet romlottságát és az isteni törvényeknek való ellentállást. Az emberi vágyak és hiányosságok a bűnbaként és halálba vezető erőként jelennek meg, míg az isteni vágy és kötelesség a lelki üdvösség felé mutató utat kínálja.

Más megközelítések szerint a versben megjelenő kis, éhes, pesti leány egyfajta metafora lehet az emberiség számára, amely önmagát újra és újra a világhoz köti, ahelyett, hogy valóban Istenhez fordulna. Ebben az értelmezésben az emberi vágy és hiányosság által vezérelve az ember elveszíti a kapcsolatát az isteniséggel és saját lelki fejlődését.

Összességében a vers teológiai megközelítése több aspektust von be a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaiból. Az emberi természet, az isteni vágyak és a világi vágyak közötti ellentmondások, valamint a bűnbeesés és az emberi sors értelmezése mind szerepet játszanak a versben.

Ady Endre "Holnap talán" című versében egy szerelmi vallomás található. Az első sorban a költő azt fejezi ki, hogy valami olyan fontos dolog történik, hogy vagy elküldi, vagy belehal. Ezzel a drámai kezdéssel már felvezeti a vers intenzitását és érzelmi töltését.

A következő sorokban a költő egy kis pesti lányról beszél, aki egyszerre éhes és naiv. Ennek ellenére mégis szépségét és különlegességét hangsúlyozza, amikor a lelkének "asszony-olajos mécsesét" említi. Ez a megfogalmazás egyben a költő személyes vonzódását is kifejezi a lány iránt.

A következő sorokban a pesti lányt csak Cokinak nevezi, ami egy becenév vagy szeretkezésre használt kifejezés lehet. Ezzel a megfogalmazással intimitást és személyes kapcsolatot teremt a költő és a lány között. A lányt leírva szentként és imádságosként jellemzi, ez az előkelő jelzők sorozata pedig a lányban rejlő különlegességet erősíti. Ez is egy erős vonzalom jele.

A következő sorokban a lányt bemutatja Budapest leányaként, tehát valamiféle megtestesülése a városnak. Ezzel lehet arra utalni, hogy a lány a városi környezet jellegzetességeit hordozza magában. A költő a lányt megszomorítva és különleges lényként jellemzi, utalva arra, hogy a lány nem illeszkedik be a társadalom viszonyai közé.

A következő sorok azt fejezik ki, hogy a lányban az Ördög lénye található, ami ellentmondásos tulajdonságokkal ruházza fel. Ez a rész különös összefüggés az irodalmi világban, hiszen az Ördög számos műben előfordul és szimbolikus jelentést hordoz.

A következő soraiban a költő arról beszél, hogy a lány miatt ismét elkezdi hinni Isten létezését. Ezzel az összefüggéssel a vallási szimbólumok jelentőségét emeli ki, ami szintén fontos elem az irodalomtudomány szempontjából.

A következő sorokban a költő a saját boldogságát és a lány jelenlétét köti össze. A lány, aki "megtagadja" magáról a napot, megmutatja a költő számára, hogy mennyire függő és szenvedélyes a költő szerelme iránta. A költő itt kifejezi csalódottságát abban, hogy ennyi asszony között pont a lányt kapta meg "főnyereményként".

A következő sorokban a költő úgy gondolja, hogy a lány neki is csak a szivárvány utáni örömöt hozza. Ez világít rá arra, hogy a költő a lányban az élet szép pillanatait találja meg.

A következő sorokban a költő a többi nőhöz hasonlítja a lányt, szánva önmagát is, mert túlélte a sorsot, hogy a lányt szereti.

Az utolsó sorokban a költő összefoglalja a lányt, mint egy egyszerű pesti lányt. Ez a megfogalmazás a lány szerénységét és egyszerűségét hangsúlyozza.

A vers magyar szépirodalmon belül a szerelem és a városi közeg kapcsolatára, valamint a vallás és a költői érzésvilág összefüggéseire mutat rá. Nemzetközi szépirodalom területén pedig általános emberi érzelmeket és kapcsolatokat vizsgál a szerelem és a városi élet tükrében.