Kisértnek az ifju sirályi kedvek,
Mióta hallom: Tenger ver riadót
Nyár nyugtalan, boldog alkonyatain
Szomjas, szenderek-ülte szivednek.

Tenger ha megmarad vajjon-e jónak?
Nagyon szerette néhány nyár idején
Szivemet, aki nagy fényben, pazaron
Libegett, mint bíboros doge-csónak.

Szereted-e, a csillagok ha hullnak?
Járj ott a partokon multakra-lesőn:
Nagyon elevenek voltak valaha
A csillagok ott, a csókok és a multak.

S kódor, követő lelkemet majd intsd be,
Mikor tengert nézel az ablakodon;
A szerelmetes, a csillag-hullató
Régi, áldott tömlöcbe és bilincsbe.

Ifju sirályi kedvek babonáznak,
Óh, Tenger, óh, multak, óh, Kedves, te ott,
Óh, drága s örökös Venézia, én,
Óh, veszthetetlen vér-hona a násznak.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból történő elemzése a szövegben megtalálható utalások alapján történik. Azonban érdemes megjegyezni, hogy Ady Endre versében a természettudományos témák nem dominálnak, és inkább a lírai érzelmek és képek vannak előtérben.

Az első versszakban a tenger megemlítése történik, ami a természettudomány mai ismereteihez kapcsolódhat. A versben szereplő tenger azonban inkább szimbolikus jelentéssel bír, mintsem valós tudományos elemmel. Azt sugallja, hogy a tenger valamilyen kihívást vagy riadalmat jelent, ami hatással van az ifjú sirályi kedvekre. Ezt a tamesztelhetetlen erejét és hatását ma már a tengeri ökoszisztémára és az éghajlatváltozásra is értelmezhetnénk.

A második versszakban Ady beszél egy szívről, amit nagyon szeretett a fényben és a pazarnak tűnő környezetben. Ez a sor talán utalhat az optikára és az emberi szem működésére, amelyek a természettudományok egyik ágát jelentik. A versben a szív és a fény szimbólumként jelenik meg, és ezeknek a fogalmaknak tudományos megközelítése is rejtőzik mögöttük.

A harmadik versszak a csillagokra fókuszál. Ady arra kéri a szerelmét, hogy menj el a partokra és nézze a csillagokat, amelyek korábban nagyon élőek voltak. Ez talán a csillagászatot idézi, amely az égitestekkel és az űrrel foglalkozik. A csókok és a múlt utalásai szintén az emberi élet múlandóságára és az idő múlására utalhatnak, ami szintén kapcsolódik a természettudományos megfigyelésekhez és elméletekhez.

A negyedik versszakban pedig Ady az ablakból nézve a tengert kéri, hogy intse be a követő lelkét. Ez lehetőséget adhat az ablak természeti jelenségeinek megfigyelésére, mint például a hullámok, a víz vagy akár a természeti táj változásai.

Az utolsó versszakban az ifjú sirályi kedvek visszatérnek, és Ady kifejezi szeretetét a tenger, a múlt és a szeretett személy iránt. Itt a tenger és a személyek közötti kapcsolat ismét szimbolikus jelentéssel bír, és nem elsősorban természettudományos témáról van szó.

Összességében Ady Endre versében néhány olyan utalás található, amelyek kapcsolódhatnak a természettudomány legfrissebb felfedezéseihez, de ezek a témák nem dominálják a verset. Inkább az érzelmek és a szimbolikus képek állnak a középpontban.

Az Ady Endre "Ifjú sirályi kedvek" című versét irodalomtudományi szempontból ismertetve meg kell vizsgálni az alkotás nyelvi, formai és tematikai jellemzőit, valamint az esetleges kapcsolódási pontokat a magyar és a nemzetközi szépirodalomban.

Nyelvi és formai jellemzők:
- A vers az irodalmi köznyelvet használja, azonban Ady saját stílusával és szóhasználatával gazdagítja azt.
- A vers minden versszaka rímes és négy tagmondatos szerkezetű, ami a hagyományos költészeti formákra utal.
- Az időhatározók és tengeri motívumok megjelenése a nyári időszakhoz és az ifjúsághoz kapcsolja a verseket.

Tematikai jellemzők:
- Az ifjúság és az öröm a kezdőpont, de az idő és az elmúlás témája is jelen van a versben.
- A tengermetafora és a szerelem kapcsolata Ady verseiben gyakran előforduló motívum, amely a vágy, a választás és az elvesztés érzését hordozza.
- A múlt emlékeinek, valamint az elmúlás és a halál gondolatának jelenléte is fontos témák az Ady verseiben.

Kapcsolódások a magyar irodalomban:
- Ady verseiben az ifjúság és az öröm vágyához kapcsolódó témák szimbolikusan megjelennek Az első, aki először foglalkozott a Radnóti életével. Az öröm metaforáit Vasa Mihály és Babits Mihály verseiben is megtalálhatjuk. Ezenkívül az idő múlásának és az elmúlásnak Ady Endre kortársainál is fontos szerepe van, például József Attila és Kosztolányi Dezső műveiben.

Kapcsolódások a nemzetközi irodalomban:
- A tenger metaforájának használata és a szerelemhez való kapcsolat Ady verseiben hasonlít az angol romantikus költő, S.T. Coleridge verseire, mint például "Kubla Khan".
- Lord Byron költészetében is megtalálhatók a tengeri motívumok és a vágyélmények, amelyek Ady verseiben is megjelennek.
- Az idő múlásával és az elmúlással kapcsolatos témák Ady verseiben hasonlóak lehetnek a francia szimbolista költő, Charles Baudelaire verseinek, például az "Örökké" című versének a tematikájához.

A fentiek alapján elmondható, hogy Ady Endre "Ifjú sirályi kedvek" versében számos kapcsolódási pont található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Ez a vers az ifjúság, az élet öröme és a vágy, valamint az idő múlásának és az elmúlásnak a tematikája körül mozog, amelyek fontos elemek a költő műveiben és a korabeli irodalomban is.

A vers teológiai szempontból azt fejezi ki, hogy az ifjú sirályi kedvek, vagyis a fiatal, vágyakozó érzések kísértik az embert. Az első sorban megjelenik az istenigazából, amikor azt hallja, hogy a tenger ver riadót. Ez a jelenség zavart és nyugtalanságot okoz az élet boldog pillanataiban.

Ez a zavarosság és nyugtalanság a szomjas, szenderek-ülte szívben feszegeti magát. Az emberek vágyakoznak az igaz szerelemre és boldogságra, amely azonban elérhetetlennek tűnik számukra.

Az "ifju sirályi kedvek" metaforája a fiatal érzelmekre utal. A versekben gyakran használják a madárszimbólumokat az emberi lélek vágyainak, szabadságának és törekvéseinek kifejezésére. Az ifjú sirályi kedvek itt az emberi vágyakat jelképezik, amelyek olyan magasra repülhetnek, mint a sirály a tenger felett.

A tenger szintén fontos szerepet játszik a versben. A tenger Itt a változás, a kétség és a bizonytalanság szimbóluma, ahogy az emberek életében is ezek a tényezők befolyásolják a gondolatainkat és érzéseinket. A versben felmerül a kérdés, hogy a tenger, ami vajon jó marad-e, vagyis képes maradni az ember számára fontosnak és vonzónak.

A versekben gyakran használt képek közül itt a csillagok jelennek meg, amelyek azt jelképezik, hogy az emberi vágyak és érzések változhatnak és megszűnhetnek, ahogy a csillagok is hullanak az égből. Az ember szerelemmel és boldogsággal töltött pillanatai voltak valaha, de ezek a pillanatok múlttá válhatnak.

Az utolsó versszak a legrejtettebb teológiai tartalmakat foglalja magába. Az utalásokban megjelenik az ablakon átnézett tenger, amely képes az emberi lelket „inteni” vagy rámutatni az isteni jelenlétre és az emberi vágyak korlátozásaira. Az emberi szerelmet és a múló érzéseket az áldozatvállalás és önkéntes korlátozások, valamint az idő és az öröklét közötti feszültségek jellemzik.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő motívumok és képek több témával összefüggésben vannak. Például a tenger, amely a változást és bizonytalanságot jelképezi, kapcsolatban lehet az emberi élet útjával és az isteni gondviseléssel. Az emberi vágyak, amelyek váltakoznak, és az idő, amely múlik, utalhat az emberi élet romlottságára és az idő múlására, amely Isten iránti vágy és összpontosulás nélkül hiábavaló. A csillagok és a múlt emlegetése nyilvánvalóan az emberi múlandóságra és az öröklét vágyára utal.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenő vágyak és kétségek megragadhatók a bűn és kegyelem problémájában. Az ifjú sirályi kedvek, vagyis az emberi vágyak megtestesítik az ember bűnös természetét, amelyet az irányulni vágynak valami magasabbra és tökéletesebbre, mint amit a világ vagy önmaguk kínál. Ebben az értelemben a tenger és a múlt tömlöce képviselheti a bűn világát, amelyből az ember megszabadulhat a kegyelem által.

A skolasztika világában a versben megjelenő képek és érzések értelmezhetőek az emberi értelem, érzékek és tapasztalatok kontextusában. Az ifjú sirályi kedvek az emberi vágyakat, az érzékeken és tapasztalatokon keresztül nyerhető örömöket és boldogságokat jelképezik. A tenger, a csillagok és a múlt emlékei az ember érzékszervein és tapasztalatain keresztül érhető tapasztalatokat jelenthetik. Ezeket az értelemben véve az emberi értelem és tapasztalat által megszűrten és értelmezetten igyekszünk megérteni és értelmezni.

Összességében a vers teológiai, bibliatudományi, patrisztikai és skolasztikai szempontból is értelmezhető. A versben megjelenő motívumok és képek többféle kapcsolatban is állhatnak ezekkel a teológiai és teológia-filozófiai irányzatokkal, amelyek segítenek a versek mélyebb jelentésének megértésében és értelmezésében.