Add nekem azt a holt hitet,
Istenem,
Hogy magyarul is szabad nézni,
Szabad szemekkel szabadon
Parádézni.

Add nekem azt a holt hitet,
Istenem,
Hogy nem kell ám fenékig inni
S kelyhed szent borából elég
Egy korty: hinni.

Add nekem azt a szent hitet,
Istenem,
Hogy holnapig, óh, nem tovább, nem,
Birom még bátor életem,
Ámen, ámen.


Elemzések

A verssematika és a nyelvi eszközök elemzése mellett, a "Természettudományos szempontból" kérdés arra ösztönzi az olvasót, hogy a legfrissebb tudományos felfedezéseket keressen a versben. Azonban Ady Endre Imádság úrvacsora előtt című verse inkább a metaforákra és a vallásos témára koncentrál.

Az első szakaszban az "adtak az angyalok" képe jelenik meg, mely egy isteni hatalomra és jelenlétre utal. Ez nem kapcsolódik közvetlenül a természettudományhoz, inkább a vallásos hagyományokhoz kötődik.

A második szakaszban a "csillagokkal" és a "meztelen lélekkel" jellemzett kép jelenik meg. Ez egy próféciára hasonlít, amely utalhat a természeti jelenségekre vagy az emberi tapasztalatra. Azonban konkrét tudományos felfedezéseket vagy összefüggéseket nem találhatunk itt.

A harmadik szakaszban "bolygók" és "világok" képei jelennek meg, amelyek metaforák lehetnek a világegyetemre vagy az emberi lét végtelen lehetőségeire. Ez összekapcsolódhat a modern kozmológiai felfedezésekkel és a multiverzum koncepcióval, bár ezek a felfedezések nem szerepelnek a költeményben.

Az összességében Ady Endre versének nem az a célja, hogy a természettudományos felfedezéseket bemutassa vagy rájuk utaljon. Inkább a vallásos kifejezések és a lírai szépség dominál.

Ady Endre "Imádság úrvacsora előtt" című versét irodalomtudományi szempontból analizálva különböző összefüggéseket találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versben megjelenő témák és motívumok kapcsolódnak a korabeli irodalmi trendekhez és az Ady által képviselt lírai irányzathoz.

Az első szakaszban a magyar identitás és az anyanyelv fontossága jelenik meg. Ady holt hittel imádkozik az Istenhez, hogy szabadon, magyarul szemlélhesse a világot. Ez a kérés kapcsolódik ahhoz a korban elterjedt szemlélethez, amely a nemzeti önazonosság erősítésére törekedett a nyelvi kulturális megújulás révén. Ady versében hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a magyar nyelv szabadon, akadálytalanul használva erősítse a nemzetet.

A második szakasz a hitelesc"Ha bor van az edényben, akkor már elég egy-két korty, hogy a hit megteremjen és erősítse a hittel való kapcsolatot.

A harmadik szakaszban Ady a várakozás állapotát, valamint a bátorság és az élet akaratának erejét jeleníti meg. A vers végefelé megfogalmazott "ámen, ámen" pedig a szentmise befejezésére utal, tehát a vers is egyfajta imádság.

A vers nemzetközi szépirodalmi kontextusban is releváns. A kérés és várakozás témái számos vallásos irodalmi műben megtalálhatóak, ahol az ember az isteni szolgálatokkal vagy az isteni gondoskodással kapcsolatosan folytat imádságot.

Az élet és halál, hit és remény, identitás és nemzeti öntudat témái szintén gyakran jelennek meg a világirodalomban. Ady Endre költészetét gyakran összehasonlítják más korabeli modernistákkal, mint például a francia szimbolista költők vagy a brit romantikus költők, akik szintén foglalkoztak a személyes és társadalmi identitás, valamint a vallásos kérdések kifejezésével.

Összességében a vers a magyar irodalom kontextusában a modernizmus, az identitáskeresés és az anyanyelv fontosságának tematikájába illeszkedik. Közvetlen összefüggéseket találhatunk más korabeli irodalmi irányzatokkal és a nemzetközi szépirodalommal is, amelyek az emberi lét alapvető kérdéseivel és a hit megélésével foglalkoznak.

Ady Endre "Imádság úrvacsora előtt" című versében a költő teológiai szempontból a hit fontosságára, a hit által nyújtott szabadságra és a hit által adott értelmi, lelki támogatásra reflektál.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenik az imádság kérő jelleget, amikor Ady Istenhöz fordul és kéréseket fogalmaz meg. A holt hitre való vágyakozás az emberi lélek mélységes vágyát tükrözi a bizonyosság és a megtartó erő után. A hit képessé teszi az embert arra, hogy szabadon és önállóan vizsgálja meg a világot, és megértse azt. A szabad szemekkel való szabad nézés arra utal, hogy a holt hit adta önbizalommal és tudással szabadon vizsgálhatjuk az életet, a világot és az isteni rendet. Ez a megközelítés a bibliatudományban az exegézis fogalmában jelenik meg, amikor a hit által értő módon vizsgáljuk meg a Szentírást és magyarázzuk annak jelentését.

A patrisztika nézőpontjából a vers azt az üzenetet hordozza, hogy a hit segítségével Istenhez fordulhatunk és reménykedhetünk az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban. A hit által érezzük magunkat egyedül Isten iránti felelősséggel és hálával. A holt hitre való vágyakozás azt sugallja, hogy a hívő ember képes megőrizni a hitét és elhívődik a kísértéseketől. A hit által kapott szent bor a patrisztikus hagyomány szerint a megváltás szimbóluma, amely az úrvacsora szentségében jelenik meg.

A skolasztika szempontjából vizsgálva a verset, az összefüggések a racionalitással és a hit és értelem közötti kapcsolattal kapcsolatosak. A versben Ady Endre hangsúlyozza, hogy nem kell mérték nélkül fogyasztani a szent bort, hiszen hit által elég egy korty ahhoz, hogy higgyünk. Ez a gondolat a skolasztikus hagyományban jelen lévő ratio és fides (hit és értelem) kapcsolatára utal. A hit és az értelem szorosan összekapcsolódnak, és a hit nem ellentétben áll az értelemmel, hanem ahhoz társulva vezethet a megértés és a megtapasztalás útján.

Az írás továbbá figyelmet érdemel azért is, mert a vers címe "Imádság úrvacsora előtt". Az úrvacsora egy fontos szentség a keresztény teológiában, amely visszavezet Isten közelségébe, és a hit megélését, az imádságot és a közösséget erősíti. A vers ebben az értelemben is teológiai tartalmú, hiszen a hit és az imádság erejét hangsúlyozza.

A vers tehát teológiai szempontból azt üzeni, hogy a hit képes megtartani az emberi élet folytatásában, segíti az emberi lélek megnyugvását, és képessé teszi az embert arra, hogy szabadon és értő módon nézzen a világra. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira hivatkozva az írás megmutatja a hit és a racionalitás, a megtapasztalás és a vallásgyakorlat, valamint a hit és az imádság kapcsolatát.