A vers természettudományos szempontból is érdekes elemeket tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a modern természettudomány legújabb felfedezéseivel.
Az első sorban Ady Endre azt írja, hogy Isten minden, de áldani nem tud. Ez a kijelentés összefügghet a kvantumfizika által vizsgált entanglement jelenséggel. Az entanglement során kétféle részecske (például fotonok) olyan erősen kapcsolódnak egymáshoz, hogy változás az egyik részecskén egyidejűleg változást idéz elő a másikban is, akár az időt és a távolságot meghaladva is. Az entanglement a jelenlegi ismereteink szerint jelentheti, hogy a mindenség egy egységes rendszert alkot, ahol minden részecske és esemény összefügg az egésszel. Ez azt jelentheti, hogy az "Isten" nevében megfogalmazott erők nagyon összetettek és mindenhatónak tűnnek, de nem rendelkeznek az emberi fogalom szerinti "áldás" képességével.
A második sorban az olvasható, hogy Isten minden, de senkit se büntet. Ez a gondolat a modern evolúciós biológia egyik elemével hangolható össze. A természettudomány ma már tudja, hogy a természeti szelekció nem pusztán büntetésre és jutalmakra épül, mint ahogy azt korábban gondolták. Inkább azok a tulajdonságok és gének alakulnak ki és maradnak fenn egy populációban, amelyek előnyt jelentenek a túlélésben és a szaporodásban. Ez azt jelenti, hogy a természet nem büntet vagy jutalmaz egy adott egyedet vagy fajt, hanem inkább hajlamos azoknak a tulajdonságoknak a fenntartására, amelyek elősegítik a túlélést és az utódok számának növekedését.
A harmadik sor szerint Isten teljesíti az Időt, de nem érti meg a mi szívünket. Az Idő-relációkkal kapcsolatos legfrissebb felfedezéseink közül egyike az, hogy az időtér nem lineáris és abszolút, hanem az energiával, gravitációval és az anyaggal való kölcsönhatásban változik. Ez azt jelenti, hogy az idő nem egy állandó, folyamatosan előrehaladó entitás, hanem lehetnek olyan térségek és helyzetek, ahol az idő más sebességgel vagy irányban halad. Ez a felfedezés rámutat arra, hogy az idő megértése és teljesítése sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt korábban gondoltuk, és nem feltétlenül értjük a szívünkben és elménkben végigsöprő idő összes különlegességét és árnyalatát.
A vers további részeiben Ady a Mindenséget, a világokat és az életet is megemlíti. Ezek a gondolatok számos természettudományos diszciplínával kapcsolatba hozhatók, például az asztrofizikával, a kutatásokkal a világűrben, a biológiával és az evolúcióval. A mai tudomány folyamatosan bővülő ismeretanyaga sokkal bonyolultabb és sokrétűbb képet fest a Mindenségről, a világok kialakulásáról és az élet eredetéről, mint amilyet a múltban gondoltunk.
A vers utolsó soraiban Isten egyetlen és borzalmasnak nevezett. Itt Ady talán arra utal, hogy az emberi szempontból nézve a természettudomány felfedezéseihez tartozó erők, folyamatok és jelenségek sokszor félelmetesek és előrehaladottabb technológiák és módszerek révén hatalmas pusztítást okozhatnak. Például a nukleáris energiát kihasználó fegyverek vagy az éghajlatváltozással járó következmények. Az ember természettudományos tudása és technológiája hatalmas erő lehet, amelyet nem mindig képes felelősségteljesen és bölcsen használni.
A vers tehát számos olyan gondolatot tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a modern természettudomány felfedezéseihez és eszméihez. Ezek a felfedezések és ismeretek egyre szélesebb perspektívát nyújtanak arra vonatkozóan, hogy hogyan működik a világ és hogyan illeszkedik a helyünk és szerepünk ebben a nagy képben.