Ő: Minden, de áldani nem tud,
Ő: Minden, de senkit se büntet,
Ő teljesíti az Időt
S nem érti meg a mi szívünket.

Hatalmasabb a Jehovánál,
Ő a hideg Ámennek atyja;
Ő csak mosolyog és akar
S egy fagyott Nap az ábrázatja.

Úgy forgatja a Mindenséget,
Mintha unott játékot űzne,
Egy-egy világot megfagyaszt
S ötöt-hatot hajít a tűzbe.

Nem int, nem bosszul, nem jutalmaz,
Mennybe nem kísér, föld alá nem.
Vele holott egyek vagyunk:
Ő: a Muszáj, a Lesz, az Ámen.

Ha ízeinket összetépjük
Istentelen, nagy fájdalomban,
Ő csak mulat: se nem szeret,
Se nem dühít bennünket jobban.

Ő: a nagy-nagy Élet-folyóvíz,
Zuhogva zúg, kacagva harsog,
Sodor, zúz, ont, fut szüntelen,
Nem fogják gátok s renyhe partok.

Ő: a folyásnak akarója,
Melynek forrása s vége nincsen.
Ő: Minden és vigasztalan,
Egyetlen és borzalmas Isten.


Elemzések

Ady Endre "Isten, a vigasztalan" című verse egy vallásos tematikájú és filozofikus vers, amely kifejezi az emberi létezés alapvető kérdéseivel, mint az Isten jelenléte és cselekvése, valamint a létezés értelme és célszerűsége foglalkozik.

A versben megjelenik egy isteni entitás, aki mindent tud és mindenható, az Időn uralkodik, de nem érti meg az emberi szív jellemzőit. Ez a képötlet felveti a teremtett világ és annak teremtője közötti különbségeket és feszültségeket. Az isteni entitás nagyobbnak és hatalmasabbnak tűnik, mint Jehova, és az Ámen atyjaként említik. Az Isten szerepe passzív és elvont, csupán mosolyog és akar, nem büntet, de nem is áld.

A vers további részeiben az Isten játékként kezeli az univerzumot, világokat fagyaszt meg és dob a tűzbe. Az Isten nem bosszúsan és nem jutalmazva cselekszik, nem vezeti mennybe vagy juttatja a föld alá. Ez az isteni tevékenység szemben áll az emberi életnek és tapasztalatnak az isteni akarattal való összhangjával.

Az Isten távoli és közömbös, mulatságként tekint az emberi szenvedésre és a fájdalomra, nem szeret és nem dühít minket. Ugyanakkor az Isten a végső valóság, az Egyetlen, és aki az élet áramlását földöntúl formázza és vezérli. Az Isten leírása ellentmondásos, hiszen ő az Élet folyóvize, de ugyanakkor vigasztalan és borzalmas.

Az Ady Endre verset Az Isten fogalmával kapcsolatos filozófiai és vallási kérdések körében lehet értelmezni. Averroës és Thomas Aquinói irányzatokhoz való viszony, valamint az érzésvilág és a racionalitás konfliktusai is szóbaköthetőek. Emellett a szimbolikus elemeket, például az Ámen, a Jehova, az unott játék vagy a fagyott Nap is fel lehet használni az összehasonlító irodalomtudományi elemzésben más vallásos és filozófiai művekkel összevetve.

A vers teológiai értelemben a vallásos hit alapvető kérdéseit feszegeti, bemutatva az Istennel való kapcsolatunkat és az ő természetét.
Az első sorban Ady azt mondja, hogy Isten mindent tud és mindenható, azonban nem képes megáldani vagy vigasztalni minket. Ez a biblikus istenkép hátterében az áldások és ítéletek Istenét jelképezi, akinek hatalma van mindent meghatározni és megítélni, de közvetlen kapcsolatot teremteni az emberekkel nem képes.

A második sorban Ady azt mondja, hogy Isten hatalmasabb és hidegebb az "Ámen" istenénél, ami a patrisztika és skolasztika istenképét képviseli. Ebben a világnézetben Isten a teljes tudás birtokában van, és az ember legfőbb céllé a jóváhagyására kell törekedni. Az "Ámen" jelentése az, hogy "legyen így", amely a késedelem és engedelmesség követelményeit hordozza.

A harmadik és negyedik sorban Ady azt mondja, hogy Isten úgy szórakozik az univerzummal, mintha unott játékot játszana. Ez a gondolat a skolasztika nézőpontját mutatja, ahol Isten az ok-okozati rendet irányítja, mint egy játékot vagy gépezetet.

A következő sorokban Ady rámutat, hogy Isten nem büntet vagy jutalmaz minket, és nem kísér el sem a mennybe, sem pedig a föld alá. Ez az istenkép ellentétben áll a patrisztika istenképével, ahol Isten az igazságot hajtja végre a büntetések és jutalmak révén. Ezzel szemben Ady azt állítja, hogy Isten nem érzelmi választ ad a cselekedeteinkre, mindössze a szükségszerűség által mozog.

A következő sorokban Ady azt mondja, hogy Isten nem érez sem szeretetet, sem dühöt irántunk, és csak játszik vagy mulat az ő szenvedésünkön. Ez a nézet ellentmond a patrisztika istenképének, ahol Isten szeret bennünket és reagál a cselekedeteinkre, támogatva vagy büntetve minket.

A következő sorokban Ady Istenképként a folyás és az örök változás ábrázolja, aki ontja magából az életet és nem ismer gátakat vagy határokat. Ez a gondolat erős kapcsolatot mutat a biblatudománnyal, ahol Isten a teremtő erő, amely mindent áthat és irányít.

Végül Ady azt állítja, hogy Isten mindent tud és mindenható, de vigasztalan és borzalmas. Ez egy kétségeket és szorongást kifejező istenkép, amelynek nincs kapcsolata a biblatudomány vagy az egyházi hagyományokkal. Ady itt bemutat egy olyan Istenképet, ahol Isten nem ad vigaszt, és a kapcsolatunk vele borzalmas és megoldhatatlan.

Az Ady verse teológiai szempontból egyfajta istenkép-válságot fejez ki, ahol a hagyományos istenképmúltja egyre kevésbé megfelelő az ember modern társadalmi és filozófiai kihívásainak. A versben felvetett gondolatok ellentmondásokat és feszültségeket tükröznek az isteni természet és a világ mibenléte között. A versben megjelenő istentudományi és filozófiai irányzatok és nézőpontok kontextusba helyezése lehetővé teszi számunkra a vers feltárását és értelmezését a teológiai hagyomány és a modern gondolkodás szempontjából.

A vers természettudományos szempontból is érdekes elemeket tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a modern természettudomány legújabb felfedezéseivel.

Az első sorban Ady Endre azt írja, hogy Isten minden, de áldani nem tud. Ez a kijelentés összefügghet a kvantumfizika által vizsgált entanglement jelenséggel. Az entanglement során kétféle részecske (például fotonok) olyan erősen kapcsolódnak egymáshoz, hogy változás az egyik részecskén egyidejűleg változást idéz elő a másikban is, akár az időt és a távolságot meghaladva is. Az entanglement a jelenlegi ismereteink szerint jelentheti, hogy a mindenség egy egységes rendszert alkot, ahol minden részecske és esemény összefügg az egésszel. Ez azt jelentheti, hogy az "Isten" nevében megfogalmazott erők nagyon összetettek és mindenhatónak tűnnek, de nem rendelkeznek az emberi fogalom szerinti "áldás" képességével.

A második sorban az olvasható, hogy Isten minden, de senkit se büntet. Ez a gondolat a modern evolúciós biológia egyik elemével hangolható össze. A természettudomány ma már tudja, hogy a természeti szelekció nem pusztán büntetésre és jutalmakra épül, mint ahogy azt korábban gondolták. Inkább azok a tulajdonságok és gének alakulnak ki és maradnak fenn egy populációban, amelyek előnyt jelentenek a túlélésben és a szaporodásban. Ez azt jelenti, hogy a természet nem büntet vagy jutalmaz egy adott egyedet vagy fajt, hanem inkább hajlamos azoknak a tulajdonságoknak a fenntartására, amelyek elősegítik a túlélést és az utódok számának növekedését.

A harmadik sor szerint Isten teljesíti az Időt, de nem érti meg a mi szívünket. Az Idő-relációkkal kapcsolatos legfrissebb felfedezéseink közül egyike az, hogy az időtér nem lineáris és abszolút, hanem az energiával, gravitációval és az anyaggal való kölcsönhatásban változik. Ez azt jelenti, hogy az idő nem egy állandó, folyamatosan előrehaladó entitás, hanem lehetnek olyan térségek és helyzetek, ahol az idő más sebességgel vagy irányban halad. Ez a felfedezés rámutat arra, hogy az idő megértése és teljesítése sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt korábban gondoltuk, és nem feltétlenül értjük a szívünkben és elménkben végigsöprő idő összes különlegességét és árnyalatát.

A vers további részeiben Ady a Mindenséget, a világokat és az életet is megemlíti. Ezek a gondolatok számos természettudományos diszciplínával kapcsolatba hozhatók, például az asztrofizikával, a kutatásokkal a világűrben, a biológiával és az evolúcióval. A mai tudomány folyamatosan bővülő ismeretanyaga sokkal bonyolultabb és sokrétűbb képet fest a Mindenségről, a világok kialakulásáról és az élet eredetéről, mint amilyet a múltban gondoltunk.

A vers utolsó soraiban Isten egyetlen és borzalmasnak nevezett. Itt Ady talán arra utal, hogy az emberi szempontból nézve a természettudomány felfedezéseihez tartozó erők, folyamatok és jelenségek sokszor félelmetesek és előrehaladottabb technológiák és módszerek révén hatalmas pusztítást okozhatnak. Például a nukleáris energiát kihasználó fegyverek vagy az éghajlatváltozással járó következmények. Az ember természettudományos tudása és technológiája hatalmas erő lehet, amelyet nem mindig képes felelősségteljesen és bölcsen használni.

A vers tehát számos olyan gondolatot tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a modern természettudomány felfedezéseihez és eszméihez. Ezek a felfedezések és ismeretek egyre szélesebb perspektívát nyújtanak arra vonatkozóan, hogy hogyan működik a világ és hogyan illeszkedik a helyünk és szerepünk ebben a nagy képben.