Ady Endre "Isten drága pénze" című versében a költő a teológiai szempontokat vizsgálja és kifejezi annak a kétségbeesett harcnak az érzését, melyet az ember Isten iránti kötelezettségeinek teljesítése és a világ anyagiival való küzdelme között él meg. A vers különböző rétegeiben jelen vannak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai is.
A költő a vers elején a kamatot említi, mint az anyagi világban való rohanás, ahol az embernek mindent be kell tennie azért, hogy sikeres legyen a világban. Ez a kamat metaforája az anyagi értékeknek, a versben az élet szinonimájaként jelenik meg. Az Isten iránti elköteleződés és a világ anyagiival való küzdelem közötti feszültség látható itt.
Ezután Ady beszél arról, hogy sokat kellett ráfizetnie, és semmi sem maradt magának. Ebben a részben megjelenhet a patrisztika gondolata a világra vonatkozóan, miszerint az anyagi dolgok hamar elmúlnak és gyilkosodnak, a világ sodrának pusztító hatásáról beszélve. Ezt a természetes világ romlása és mulandósága jellemzi.
A versben a költő a testi és szellemi erőit és szépségét adja oda Istennek. Ez a skolasztika gondolatait juttathatja eszünkbe, mely szerint az ember minden cselekedetével Istennek kell szolgálnia, és mindent, amit neki adott, annak érdekében kell felhasználnia, hogy istentiszteletté váljon.
Következőként Ady Istenhez fordul, hogy mégis hagyja nála drága pénzét. Ez az eszme a költő kérése, hogy Isten továbbra is tartsa őt hatalmában, hogy legyen része az anyagi világban, és hogy a világban éljen, még ha nyomorult módon és elnyomva is. Ez a gondolat a patrisztika ideológiáját idézi, hogy az ember jelképként kell jelenjen meg a világban Isten szolgálatában, és mindent, ami a világban történik vele, azt Isten akaratának tekintse.
Végül a versben Ady azt kéri Istentől, hogy engedje neki, hogy egy kicsit visszatérjen, csak hogy éljen. Ez az eszme a költő kilépése a skolasztika és patrisztika gondolkodásából, és a saját életének értelmét és megélését helyezi előtérbe. Bár a világban való küzdelemben már mindent elvesztett és kifosztották, a költő arra kéri Istent, hogy hagyja őt még élni, még ha nehéz is az élete.
Összességében Ady Endre "Isten drága pénze" című verse teológiai szempontból ábrázolja az ember szorongását és küzdelmét Isten elkötelezettségének és a világ anyagi értékeinek között. A versben jelen vannak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika gondolkodásának nézőpontjai, de a költő egyéni tapasztalatai és kérései is hangsúlyozódnak.