Ady Endre Kacagás és sírás című verse lírai műfajba sorolható, amely a költő belső világát, érzelmeit fejezi ki. A líra az irodalomtudomány egyik alapvető műneme, amelyben a költő szubjektív hangon, saját érzéseit és gondolatait közvetíti.
A vers első négy sora azt az ellentétet fejezi ki, hogy a kacagás nehéz, míg a sírás könnyebb. Ez a kettősség a költő belső vívódását tükrözi, hiszen bár nagyokat kacag, de ezután a könnyek visszatérnek a szívébe. Ez az összefüggés kapcsolódik a magyar irodalomhoz, konkrétan Ady Endre műveinek kontextusához, hiszen Ady költészetére jellemző a konfliktusokkal teli, szenvedélyes hangvétel.
A második versszakban a költő szembeállítja saját könnyeit a mások által ontott könnyekkel. Az Ady költészetére jellemző abszurditás is megjelenik, hiszen a könnycseppjei már szárazak, míg mások még mindig vízkönnyekkel gyászolnak. Az abszurditás és a bolondság elemek heterotópiaként jelennek meg, amelyek sajátosan az Ady-i világba tartoznak.
A vers harmadik része arról szól, hogy a kacagás olyan hangokban cseng, mint egy babonás emlék. Ezen a ponton a vers a nemzetközi irodalom keretébe is helyezhető, hiszen a babonás emlékben található ez a kettősség, amely az ősi és nagy átokkal való összefüggést mutatja. Ez a témakör kapcsolatban lehet a világirodalom babonás hagyományaival, amelyben számos misztikus, babonás elem jelenik meg.
Összességében Ady Endre Kacagás és sírás verse a költő belső vívódását, érzéseit és gondolatait fejezi ki a kacagás és sírás kettőssége körül. A verse a magyar irodalom és Ady költészetének sajátosságaival, valamint a nemzetközi irodalom babonás hagyományaival is kapcsolatba hozható.